Az elmúlt napokban olvashattatok a 0-3 éveseknek ajánlott mesékről, és az óvodás korosztály számára ajánlott mesetípusokról. No de mit meséljünk, ha már kinőtte azokat a gyermek.

Íme sorolom:

"Kisiskolások (6-10 év) - befogadók, de készítők és játékosok is egyben

- varázs- és tündérmesék

- tanmesék

- novellamesék

- mondák, regék

- tárgyjáték világa

Sokan úgy gondolják, hogy a kisiskolásoknak már nincs szükségük mesékre. A tapasztalatom az, hogy bizony nekik is megvan rá az igényük. Ebben az életkorban már ők maguk is kitalálnak egyszerű meséket, megérzik és megértik az elbeszélés szabályait. Ők már képesek a hosszabb, cselekményekben, fordulatokban gazdag, esetleg több szálon futó mesék befogadására.

Bár gazdagabb ismeretanyaggal rendelkeznek a minket körülvevő világról, de ezeket az ismereteket még tökéletesen képesek beilleszteni a bennük rejlő mesei világba. (...)

Ha iskolás koruk előtt rendszeresen mesélünk nekik, - nem csak fejből! - hanem könyvből, akkor olvasni szerető gyermekekké válnak. Ha látják a kezünkben a varázslatos könyvet, melyből csodás dolgokat, vicces szófordulatokat olvasunk fel, akkor kíváncsiságuk kielégítéseként ők is olvasóvá válnak. De ez nem helyettesíti az esti mesefelolvasást.

Amíg a betűk felismerése, összekapcsolása nem automatizálódik a kicsiknél, addig az olvasás számukra még megerőltető feladat, kevés élményt nyújt az izgalmas történetek bogarászása, hamar belefáradnak. Ilyenkor mindenképp üljünk melléjük, és olvassuk végig a történetet, hogy kíváncsiságát kielégíthesse. Az olvasásra így még inkább motiválhatjuk.

Őszinte beszélgetésekre kerülhet sor, ha az anya és gyermeke kezén is egy-egy báb van. Könnyebben előkerülhetnek eddig került, „kínos” kérdések, helyzetek, és a válaszok, megoldások is könnyebben, humorba ágyazva születhetnek meg a bábok segítségével. Ez az a korosztály, amelynek már nemcsak mi bábozhatunk, hanem velük együtt hozhatunk létre bábelőadást. Fantáziájukat megmozgatva a bábkészítésbe is érdemes bevonni őket. Megéri az önálló alkotásra, önkifejezésre biztatni a gyerekeket. Ők már alkotók és játékosok is egyben. A dramatizálásra szánt mesét is velük együtt érdemes kiválasztani, hiszen ők biztosan olyanokat választanak tudat alatt, melyek az őket érintő problémákra keresik a választ.

A bábjáték előadására készülve pedig ők maguk lesznek azok, akik ezeket a válaszokat megtalálják. A tárgyakkal való játék, tárgyjáték, számukra óriási élmény. Újra felfedezik a „minden minden lehet” élményét, melyet az óvodai játékban és gondolkodásukban még nap mint nap használtak, majd az iskolapadokban felváltotta ezt a realisztikus gondolkodás. Ennek a régi alapélménynek az újbóli megélése jótékony hatással bír logikai képességeikre is."

/Babos Eszter: Otthonos bábok - Bábos otthonok/