2018. ápr 08.

Bábot a felnőtteknek is...

írta: Bábos Eszter
Bábot a felnőtteknek is...

Néha a pedagógusok és szülők kezére is bábot húznék, hogy egy félreeső helyen hadd játsszák ki magukból az állandó figyelmet igénylő gyermekek iránt érzett felgyülemlett feszültségüket.

Érdemes kipróbálni, tényleg hatásos. Ha egy róka kiabál egy nyúllal, és utána a nyúl a róka hasán és fején kezd ugrálni, azt hiszem, megbocsájtható. Nem kell, hogy más is lássa rövid játékunkat, és olyankor bátran szabadjára engedhetjük napközben visszafogott szókincsünket is.

Sok ősi kultúrában használtak bábukat bizonyos szertartásokhoz. Hittek a bábuk erejében, megszemélyesítve azokat. Valahol vudubabának hívták az ilyet, valahol boszorkányságnak. Használták rontásra, de ugyanúgy vágyak bevonzására is. Ezek a hiedelmek megmaradtak, megörököltük őseinktől.

Kiben rejtve, kiben nyíltan ott élnek a babonák, persze megszelídített formájukban, korunknak megfelelően. Lássuk csak, hányan hordanak halpikkelyt a pénztárcájukban, mert az bevonzza a gazdagságot. Varázserőt tulajdonítanak neki. Sokan, akik babára vágynak, kis plüssfigurákat vesznek, és helyezik el a lakás különböző pontjaira. Hisznek abban, hogy ha már van gyerekjáték, oda hamarabb érkezik meg a várva várt baba is. Nem beszélve arról, hogy ilyesfajta hittel nem rendelkező barátok és rokonok előtt sem kell magyarázkodniuk, hiszen egy-egy plüssfigura megjelenése a lakásban teljesen belefér normarendszerünkbe. Majd ha ezután tényleg várandós lesz a hölgy, akkor az a bizonyos plüssfigura még nagyobb becsben lesz tartva, talán a születendő baba ágyában az első játékfigura lesz, akire néha cinkosan rákacsintunk, megszemélyesítve azt, hogy mi mindketten tudtuk...

Talán még mindenki emlékszik vizsgáira, melyek csak egy adott ruhában, esetleg csak egy adott tollal, egy adott időpontban sikerülhetnek. Emlékszem olyanra is, aki gyermekkori kis játékát vitte be és tette maga elé a vizsgán, és még mindig magánál hordja a táskájában, mint egy szerencsetalizmánt.

nevtelen_terv.png

Ez a sok-sok megszemélyesített tárgy, játék, figura, esetleg báb, mind arra szolgál, hogy megkönnyítse életünket, hogy okot szolgáltasson cselekedeteinkre, hogy néha elővéve ezeket, visszavigyenek minket a múltba. Persze a szebb jövőt is ezektől reméljük. Odáig szelídültek babonáink, hogy ha van is valamilyen szerencsetalizmánunk, csak tároljuk és cipeljük, néha megnézzük, de nem használjuk. Nem játszunk vele.

Ezért mondom, hogy néha bábot kéne minden felnőtt kezére adni. Akkor játsszunk azokkal. Vagy vegyük elő a talizmánunkat, és jól olvassunk be neki. Vagy a talizmán nekünk. Aki igazán szerencsés, annak a fejében is vannak bábok, akik a megfelelő időben és helyen jönnek elő, segítve az élet fordulópontjainak feldolgozását.

Szólj hozzá

báb öngyógyítás érzelmi feszültség bábot felnőtteknek