Július 30 hétfő

A reggel ismét lustán indult, és természetesen a boltba menetellel kezdődött. A legkisebb boldogan tudta meg, hogy a vacsira kirendelt hamburgerét megeheti reggelire. Nem emlékezett az éttermi kalandból semmire. Szerinte ő ott sem volt. Most viszont jól indult a napja.

Eldöntöttük, hogy ma Albufeira partjának másik oldalát fedezzük fel, hiszen annak látványa messziről is lenyűgöző. A téglaszínű hordalék hegyek, a színpompás tenger, a vörös színű homokos part... Neki is vágtunk, de mindenhol nyomorgó tömeg, öböl nélküli hosszú partszakasz, és viszonylag nyugodt víztükör tárult elénk, így rövid haditanács után úgy döntöttünk, az előző napi öblünket keressük fel, apály lévén, a szárazföldön megközelítve.

Reményeinkhez híven alig voltak ott rajtunk kívül, sőt, leginkább átmenő forgalmunk volt. A szél viszont erős volt. Már a napon is fáztunk. Törülközőkbe bugyoláltuk magunkat, úgy néztük ahogy a gyerekek ki be szaladgálnak.

Érdekes emberekkel találkoztunk... Kutyasétáltatókkal, akik hagyták, hogy a homokba kaparják ürüléküket a kutyájuk, no és persze később mi sikeresen beleléptünk... láncdohányosokkal, akik egyik csikket a másik után hol a vízbe, hol a homokba dobálták... fiatal lányokkal, akik katonákat megszégyenítő meneteléssel tűntek el és újra fel, majd vissza és így tovább...
Futókkal, akiket mindig csak az egyik irányba láttunk elkocogni...

Délután három körül, mire már jégkockává fagytunk, általános riadót fújtunk, és elkezdtünk összepakolni. Mire mindent összeszedtünk, elállt a szél. Ez a mi formánk. Tipikus második nap.

Addigra már a srácok is a naptól átmelegített homokban feküdtek. Élvezték, hogy rövid idő alatt hatalmas gödröket képesek ásni. A mélyebben fekvő homokréteggel hűtötték a perceken belül felhevült testüket.

Volt aki betemette magát, és volt aki a dagálynak köszönhetően egy saját medencében élvezhette az óceán által nyújtott wellness szolgáltatásokat.

Persze ma is készültek különleges honok szobrok, fej nélküli lovagok és egy egyiptomi mumiára emlékeztető alkotás is született az vörösen aranyló száraz homoknak köszönhetően.

Így aztán maradtunk. Nem is kevés ideig. Már fél nyolc felé közeledett, mire nekiindultunk.

Az előző napi hegymászást kihagyván, a másik irányba indultunk el, szintén egy hegyi ösvényen, csak erről tudtuk, hogy rövid, és könnyen járható. Őszintén? Dagály idején erre jártunk át sörért a másik oldalon lévő strandra.
Ekkor este kiderült, hogy nem csak jóval könnyebb, de jóval rövidebb is ez az út.

Az előző este élénk emlékei arra intettek minket, hogy semmiképp se hagyjuk el a szállást, amint lehűl az idő és beköszönt az erős szél. Nem vágyunk egy ismételt fagyoskodásra, így máshogy kell megoldani a vacsoránkat.

Már előző nap megfigyeltem, hogy a közeli Intermarché-ban meleg készételek is kaphatóak, kimérve. Ez minden szempontból megfelelőnek tűnt. Nem kell sokat várni a vacsorára, melegen tálaljuk - nem úgy mint tegnap, a szeles időben már akkorra kihűlt mire az asztalra rakták - és persze bent, a szoba-konyhában fogyaszthatjuk el.

Íncsiklandó grillcsirkék néztek ránk vágyakozva, mind azt kiabálta "vigyél haza!", így kettőt kiválasztottunk, mellé egy tál rizs köretet, egy üveg csemege uborkával, desszertnek csokis piskóta és egy cukordinnye. Bevásároltunk a másnapi reggelihez is, és még így is harmadannyit fizettünk, mint tegnap a fagyos vacsoráért.

A mai vacsora gyorsan, és jó hangulatban telt el.
Vacsi után még medencéztek kicsit. Vacogva néztem rájuk az ablakból, és láttam a medence szélén ülők arckifejezését, miközben épp szorosabbra húzzák a széldzsekijükön a cipzárt. A fiúk pedig keményen bírták. Nem is értem őket...én fáztam :)

Napi veszteség: még egy búvár szemüveg, melyet egy óriási hullám vett le a legkisebb fiú fejéről

Lemaradtál az előző napokról? Itt megnézheted: 1.rész - utazás viszontagságai, 2. rész - 1.nap Albufeiraban  

 4. rész - Autóbérlés, Pera, Benagil