A különböző kultúrákban fennmaradt télbúcsúztató ünnepeken kiemelt figyelmet érdemelnek a maszkok, bábuk megjelenése ezeken a hagyományokon. A bábuk általában "A karnevált" magát személyesítik meg, rendszerint a telet szimbolizálja. Kultúránkként eltérő a megjelenése. .”[1] Velencei karneválon az un. Karnevál Hercegét, akit bíróság elé állítanak, mindent ráfognak, majd máglya általi halálra ítélik. Hazánkban szalmabáb jelképezte a farsangot. A „Fassang Jancsi” (farsangi szalmabáb) tűzbe dobásakor kántált népi mondókáknak mágikus erőt tulajdonítottak. Kormos Edit feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy mindez abból a hiedelemből fakadt, mely szerint, ha elégetik a telet, gonosz szellemeket jelképező bábut, azzal el is űzik azt a hétköznapokból. Ebben a fajta „búcsúztatásban” viszont benne van maga az újjászületés is. A véggel együtt beköszönt a kezdet. Az idő kereke nem áll meg, a folytonosságot épp ez a „varázslat” adja meg. Velencében ez az újjászületés is bábu formájában jelent meg nagyon sokáig, manapság már élő női személy jeleníti meg a Tavasztündért, aki konfettivel teríti be az alatta lévő tömeget, miközben leeresztik a Campanile (harangtorony) és a Dózse-palota között kifeszített kötélen.

(Kép: Elekes Attila André)

Egymás megdobálása vizes vagy por alapú anyagokkal szinte mindegyik kultúrában megfigyelhető, eltérő anyagokat használnak, de jelentéstartalmukat tekintve ugyanazt szolgálják. Mind a Mohácson a kormozás, a Rioi karneválon a vizes por, kölnivíz ,liszt, sár vagy tojás, illetve a velencei konfetti a gonosztól való távoltartást, a termékenység elősegítését, a bőség, gazdagság behívását jelképezi. Ha nagyon messzire tekintünk, ezt a karnevál elemet még az indiai Holi fesztiválon is megtalálhatjuk, ahol színes porokkal szórják be egymást az ünneplők.

(kép:http://compassindiaholidays.blogspot.com)

Több európai ország karneváljában megtalálhatóak az ijesztő, félelelmetes, telet szimbolizáló undok figurák, másrészről a tavaszi megújhodást szimbolizáló gazdagon díszített jelmezek. A tél és tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Mátyás király Italiából kapott ajándékba díszes maszkokat. Hazánkra a félelmetes állatmaszkok a jellemzők, melyek elijesztik a gonoszt. A Velencei Karneválon a maszkok különböző karaktereket jelölnek, méghozzá jellemzően a Comedia dell Arte szereplőit formálják meg. Férfiak nők ruhát cserélnek, maszkok mögé bújva felfordítanak mindent a résztvevők. Szabad volt magánházakba, fonókba bemenni, ott randalírozni, összekormozni a falakat, felforgatni a bútorokat, amit persze később próbáltak törvényileg szabályozni. Az álarcok természetesen segítettek az ismerkedésbe, az arctalanul végbevihető incselkedésekben, a kiszemelt fehérnép meghódításában. A Rioi karneválra a mindent mutató ruhák, díszes álarcok jellemzik (történelmi és éghajlati hátteréből is adódóan) A XIX. században még magán hordozta az európai hagyományokat, majd a XX. század elejére „elbrazilosodott”, és a karnevál fő látványossága a szambaiskolák táncversenye lett.

A farsangról szóló cikksorozat első része itt olvasható.

(kép: Elekes Attila André)

[1] Nadine Cretin, Dominique Thibault: Ünnepek könyve, Elektra Kiadóház 1999. 14.old.