Minden ami báb és mese...

2019.jan.29.
Írta: Bábos Eszter Szólj hozzá!

Kemény Henrik: "Nekem a mese természetes szabadság."

Kemény Henrik, vagy ahogy sokan hívták, emlegetik, Heni bácsi, ma lenne 94 éves.

Budapesten született, egy háromgenerációs bábos családba.

Nagypapa, Korgnut Salamon, a Papa, Kemény Henrik, a Mama, Kriflik Mária mind hatással voltak Henrik és testvérei életére.

A Nagypapa, aki eredetileg csizmadia volt, 1897-ben kapott először engedélyt cirkuszi mutatványossághoz. Járta az országot, sőt, a környező országokat is, mint cirkuszi vándorló komédiás, volt körhintája is, és dalárdát is vezetett. A cirkuszi mutatványokat egyszer csak kiegészítették a bábjátékok. Hogy miért épp a bábok? Ezen Kemény Henrik maga is sokan gondolkodott, és úgy gondolta, talán azért, mert a "bábok nem kértek gázsit, nem  kellett még kenyér sem nekik." (1) Kiváltotta az élő cirkuszi szereplőt bábbal. Ezért van ennyire sok cirkuszi figura a bábos hagyatékban: zsonglőrök, bohócok, artisták, kínai táncosok....

kemenykonyc.jpg

Az ő előadásaira nem igazán emlékezett Heni bácsi, akkor még nagyon kicsi volt.

Mikor aztán a Papa hazajött Amerikából, a Nagypapa mindent átíratott a fiára, megegyeztek, hogy Columbia Magyar Mechanika Színház néven viszi tovább a bábszínházat.

Már egész kisgyerekként részt vett előadásokban, Mátyással, testvérével együtt. Akkor még "sámlira" kellett állniuk, hogy elérjék a paravánt. A Papa egy óriási Micky Egér marionett figurát készített Henriknek, 3 m-es zsinórzattal, amivel szintén fellépett a családi bábszínházban. A Mama pedig varrta a bábok ruháit.

A Vitéz László játékokat már a nagypapa is játszotta, de nem ő találta ki a figuráját. Sokat járt vásárokon, ott találkozott vele.

A háború, a zsidótörvény, az államosítás mind mind próbára tette a családot, de mégis fennmaradt a bábszínházuk.

eletemababk.jpg

Végül a Népligetben állt fenn sokáig a "Bódé". A három generáció alatt szinte minden magyar családba eljuttatták a vásári komédiákat, vicces történeteket, megnevettetve egy egész országot.

Ma Pályi János, Tatai Zsolt bábszínészek viszik tovább a lejegyzett Vitéz László előadásokat. Persze Kemény Henrik nevéről eszünkbe juthat Hakapeszi Maki is, vagy akár Süsü a sárkány, mely bábot Kemény Henrik mozgatta a bábfilm felvételein, és a nagyméretű figura mozgatási mechanizmusának kidolgozásában is részt vett. 

2011. októberében valószínűleg gyújtogatás következtében leégett a népligeti Bódé. Heni bácsi ezt már csak egy hónappal élte túl. Nem csak egy bódé vált a lángok martalékává, hanem három generáció élete, munkássága, egy ország gyermekeinek meséi, álmai, Heni bácsi egész élete.

Hagyatékát Láposi Terka, a debreceni Vojtina bábszínház művészeti vezetője kezeli. Ő maga személyes barátja volt Kemény Henriknek. Életét és munkásságát két gyönyörű képes könyvben gyűjtötte össze.

A fenti cikk szintén e két könyv nyomán került megírásra.

1. Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig - Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe, Korgnut-Kemény Alapítvány, 2012.

2.Láposi Terka: A Kemény Bábszínház Képeskönyve - Korgnut Kemény Henrik színházteremtése, Korgnut-Kemény Alapítvány, 2015

 

Otthon bábozni a gyerekkel???

Sokan úgy érezzük szülőként, hogy a báb-játékhoz nem értünk, ezért inkább bele sem kezdünk. Van egy képünk a bábelőadásokról még gyerekkorunkból, érdeklődve, izgatottan néztük a játékot, s joggal gondoljuk, hogy ezt nem tudjuk átadni gyermekünknek.

De a jó hír az, hogy szülőként nem is bábszínházat kell létrehoznunk. Egyszerűen csak játszanunk kell.

e0da7595c860f8efabf3579ec9f198ff.png

fotó:Babos Eszter - Bábos Mesekuckó

Mégis hogyan?

Levetve szülői szerepkörünket, bújjunk bele egy kiválasztott szereplő bőrébe, és azt keltsük életre. Lehet az egy plüss figura is. Csak játsszunk! A gyerekek ügyes vezetők ebben. Hamar partnerek lesznek, és segítenek levetkőzni gátlásainkat. És a legnagyobb meglepetésünkre a kutya egyszer csak ugatni fog a kezünk alatt, a lovak nyerítenek, a nyulak nagyokat ugranak. Ha belejövünk, akkor egész biztos, hogy valami csintalanságot is elkövetnek a szereplők.

Ha igazán átadjuk magunkat a báb-játéknak (szándékosan írom kötőjellel) akkor nem akarunk nevelni, nem akarunk irányítani, nem akarunk direkt kérdéseket feltenni és nem várunk válaszokat. Ha játszunk, akkor problémahelyzeteket hozunk létre, és mivel emberi mivoltunk legbensőbb vágya a rend helyreállítása, így biztos, hogy találunk valami megoldást.

31277557_994053734104887_1890441700854202368_n.jpg

Fotó: Ősi Lona - Bábos Mesekuckó

Ez pedig már önmagában minta. Anélkül, hogy direkt értékelnénk, vagy ítéleteket mondanánk az adott helyzetről. Egy felmerült problémának pedig több megoldása is lehet.

Érdemes meghallgatni gyermekünket, hogy ő mit javasolna.

0dd490c520bd11388faed781b2e199c8.png

Fotó: Babos Eszter

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. A nyuszi egyfolytában csak ugrált, de már többen figyelmeztették, hogy ne ugorjon fel olyan magasra, Egyszer csak rosszul ér földet és nagyon beüti a lábát. Ha gyermekünknél is van egy báb - vagy plüss - valószínű azonnal a segítségünkre siet. Ilyenkor pontosan látszik, milyen mintát követ a megoldásainál. Puszit ad a nyuszinak, mert attól minden meggyógyul? Esetleg kétségbe esik, hogy óriási a baj, hívni kell a mentőket? Orvoshoz kell menni? Esetleg beköti a lábat? Kétségbeesik? Vagy megoldást keres? Bármit is tesz, ne értékeljünk! Ez egy kis tükör önmagunknak, hiszen az általunk használt mintákat követik, utánozzák le. Ha tanácstalan, akkor a bábbal mutassunk neki példát. A példánál maradva, ha csak áll a békabábjával a fájós lábú nyuszi mellett, és nem tesz semmit, akkor érdemes irányítani. "Hozz egy kis gyógyfüvet, hogy beborogathassam a lábam"... "Megsimogatod? Nagyon fáj!"... "Szólj a nyuszimamának, hogy siessen!" Bármit is mondtok, az úgy helyes. Nincs jó vagy rossz megoldás. Minta van, példa és játék.

Szóval merjetek játszani! Sokat! Tanulhattok a gyerekektől és ők is tanulhatnak tőletek. Mindezt szórakozva!

5+1 dolog, ami boldoggá tesz

gyerekkel vagy nélküle...

Itt az ősz, borongósabb az idő és hamarabb sötétedik. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy most is minden a legnagyobb rendben van. Most is sok minden akad, ami boldoggá tesz minket, akkor is, ha fáradtnak érezzük magunkat.

1. A mozgás, a sport felszabadít! Oldja a feszültséget, levezeti a felgyülemlett energiákat. Jó idő esetén érdemes "kiszaladni" a világból - futni egyet a szabadban - míg gyermekünk biciklire pattanva velünk tarthat. Ha hűvös, esős idő van, akkor sem kell feladni a mozgást. Egy 20 perces torna, hancúrozás, csiki-parti, lépcsőzés, vagy az X-box mozgásos játékaiba való részvétel nem csak a mozgás által tesz majd boldoggá, hanem a közösen eltöltött értékes idő élményével is gazdagíthat minket.

img_3211-1.jpg

2. A játék. Játszani sok mindennel lehet. A vacsorafőzésre szánt időt töltsétek inkább együtt, és játszattok közösen. Építhettek legóvárat, autóutat, vonatsín-hálozatot, vagy akár társasozhattok, bunkert építhettek, activityzhettek... válasszatok bármilyen közös játékot, csak arra figyelj, hogy ne akarj irányítani, ne akarj fejleszteni. Légy te is "gyerek", játékos. Hagyd, hogy kitaláljon, tervezzen, irányítson, te pedig sodródj és élvezd minden egyes pillanatát a közös időnek. A játék közben megélt vidám pillanatok feltöltenek, boldoggá tesznek.

img_4499.JPG

 

3.Légy a jelenben 100%-ban. Hogy mit jelent ez? Kikapcsolod a telefont, lecsukod a laptopot, és csak a jelen pillanatait éled meg. Leteszed a munka gondjait, és nem gondolsz a jövőre. Nem akarsz tervezni, nevelni, példát mutatni, irányítani, hanem részese akarsz lenni a jelen pillanatának, amit a szeretteiddel élhetsz meg.

 38740274_268994813882139_5153851057440292864_n_1.jpg

4. Beszélgessetek! Kezd a mesélést te! Milyen napod volt, mi volt a legviccesebb, milyen rajzfilmfigurák elevenedtek meg a városban, mikor munkába mentél - nálam a legviccesebb az volt, mikor egyszerre láttam Quasimodót és Hamupipőkét egy utcában, vagyis tényleg léteznek -, és kérd ki a véleményét a hallottakról. Vagy csak mesélj a gyerekkorodról, gyerekkoráról. Kérdezz és válaszolj, meséltess és mesélj. Nem kell megvárni ezzel az estét, akár a kanapén egymásra borulva, konyha asztalnál egymással szemben ülve, vagy a szőnyegen kiterülve is sort lehet keríteni egy spontán beszélgetésre. Akkor leszel boldog a beszélgetéstől, ha nincsenek benne elvárások, ha nem nevelni szeretnél vele. Mikor olyan kérdéseket teszel fel, amire őszintén válaszolhat, mert tudja, hogy nem értékeled a válaszát, akkor mindketten megélitek a boldogságot.

20181013_164158-1.jpg

 

5. Olvassatok együtt vagy akár egyedül! A mesék, történetek keltette izgalmak szintén endorfint szabadítanak fel, és az így megélt közös idő, vagy én-idő boldogság hormonokkal tölt fel. A jó mese felszínre hozza a feszültséget és megoldást nyújt annak kezelésére. A személyiség változik, fejlődik általa. A főhős jellemfejlődése által az olvasó jelleme is fejlődik. Minden megélt fejlődés örömmel jár.

20160415_175609.jpg

+1 Bábozzatok! Ne csak mesét bábozzatok, hanem spontán jeleneteket. A bábozáshoz nincs szükség konkrét céllal létrehozott bábokra. Megszólalhat akár a pohár vacsora közben, vagy a ceruza leckeírás közben. A báb egy eszköz, egy közvetítő elem, mely segítségével felszínre jöhetnek a szocializációnk során elnyomott érzelmek, kiszabadulhatunk az elvárások, megfelelési kényszerek alól. A báb oldja a feszültséget, hiszen amit mond, az külön áll a mozgatójától, mégis elválaszthatatlanul egyek. A báb, mint önkifejezési mód alkalmat ad a konfliktusok kezelésére, a sérelmek felszínre kerülésére, a feszültségek oldására, a közös bohóckodásra, a boldogság kiteljesedésére.

a89921ae1dffcb5ea7c89ad205b2f752.png

 fotók: Babos Eszter

Mit fejleszt a báb, a mese?

log_mesemondolany11a_1.jpg2008 - ban indult útjára Wekerléről a mára már védjegyessé vált Bábos Mesekuckó baba-mama foglalkozás, mely komplexen magában foglalja a bábos mesét, mozgást, zenét és alkotást, mindent épp annyi időre, melyet a 1,5-4 éves babák befogadni képesek.

Babos Eszter, 4 fiú gyermek édesanyja, óvoda pedagógusi tapasztalatát és bábos múltját összeillesztette az anyaság nehézségeivel, így született meg egy olyan módszer, melynek segítségével "lelassulhatunk" gyermekeinkhez, és értékes együttlétben élhetjük át a foglalkozás minden fejlesztő hatását.

two_is_better_than_one.png

Mára országszerte több mint 20 foglalkozásvezető több mint 40 helyszínen, a hét minden napján több időpontban is várják a baba-mama párokat, hétről hétre új bábos meséikkel és a mesékhez kapcsolódó mozgásos, dalos és kézműves tevékenységekkel.

dsc_0298.JPG


Gyakran teszik fel azt a kérdést a szülők, hogy „Miért jó a bábos mesekuckó?” „Mit fejleszt?”

Mert hát ugye azt már tudjuk, hogy a mai világunkban ami nem fejleszt valamit kimondva, az már nem is képvisel értéket.
Régen ösztönösen tudták, hogy mi mindenre jó a mese:

  • választ ad a felmerülő kérdésekre
  • neveltek, tanítottak vele
  • gyógyították a szívet, lelket
  • a minket körülvevő mindenség megtanítására használták
  • erőt adtak vele a gyenge napokon
  • és gyengédséget az erőseken
  • megnevettetek és megtréfáltak általa
  • elaltattak és ébresztettek vele
  • probléma helyzeteket oldottak meg vele

 

dsc_0035.JPG
Minderre ma is alkalmas a mese és a bábjáték! Hogy hogyan is mondják ezt manapság? Íme: megpróbáltam összeszedni én is, mi mindent is fejleszt ez a bábos mesekuckó foglalkozás.


A foglalkozás kerete, felépítésének ismétlődése, ritmusa biztonságot ad a gyermeknek, tudja mikor mire számíthat. Ez a megszokás segíthet kialakítani a helyes napirendet, példát ad neki a napok ritmikusságára.


A mese hat a gyermek egész személyiségfejlődésére. A mesébe ágyazott mondóka, vers ritmikussága biztonságérzetet ad neki, segíti a beszédfejlődésben. Ez a ritmikusság aztán visszaköszön az olvasásnál, a helyes szótagolásnál… no de ne szaladjunk ennyire előre.

dsc_0411.JPG


A bábos mese, vagyis az, hogy nem csak hallja, hanem látja is, vizuális mintákat ad neki. Fejleszti esztétikai érzéket, fogékonyságát az igényességre. Azzal pedig, hogy egy egy állatkát más és más anyagból lát megvalósulni a különböző mesékben, kreativitását és logikai készségét is fejleszti.


A mesében használt mondókák, versek, hangutánzó, hangfestő szavak szintén pozitívan hatnak a beszédfejlődésre. A bábok mögé bújva, egy szerepet felvéve a dadogás is könnyebben kezelhető.

e0da7595c860f8efabf3579ec9f198ff.png


A bábok kipróbálásakor kézügyességük finomodik, szociális érzékenységük fejlődik, kommunikációs sablonokat sajátítanak el.


A mesetorna által hatunk a nagymozgásokra, miközben fantáziájukat is megmozgatják. A mesetornának óriási személyiségfejlesztő hatása van, hiszen egyre bátrabban járják be a főhősök útját. Nagyon fontos számukra a pozitív visszajelzés, a megerősítés.

dsc_0223.JPG


A pihentető résznél egymás iránti türelmük, figyelmük van igénybe véve.


A kézművességnél a finommotorikájuk, anyagismeretük, eszközhasználatuk mind - mind fejlődik. Gyakorta előkerül festék, olló, ragasztó stift, só-liszt gyurma.

Látogassatok el a Bábos Mesekuckó hivatalos weboldalára vagy facebook oldalára, és vegyetek részt már a jövő heti foglalkozások valamelyikén.

 

Hazaút Portugáliából

Nagycsaládunk kis regényének utolsó fejezetéhez érkeztünk.

Bizony, elérkezett hazaindulás napja is.

img_e4900.JPG

Kora reggel még nem volt terv. Próbáltuk húzni az időt, kihasználni minden kis pillanatot az ottmaradásra.

Reggeli nagy bevásárlásra nem volt szükség, mivel mindenünk volt még. Csak friss pékárúért szaladtunk le a boltba.

A pakolást négy gyerek mellett már rutinfeladatként élem meg, gyorsan, tervszerűen történik. A táskákból kiborítottuk a homokot, mely rejtélyes módon minden csukott bőröndbe belekerült, majd rövid válogatás után bekerültek a tiszta és szennyes ruhák a helyükre.

A rengeteg gyűjtött kagylókból a gyerekek kiválasztották, melyekről nem szeretnének lemondani, azokat szintén gondosan bepakoltuk.

Ezután egy búcsú pancsolásra leengedtük őket a medencéhez, mi felnőttek pedig nagy körvonalakban kitakarítottunk magunk után, és helyre állítottuk a rendet.

11 órakor elhagytuk a szállást. Irány Faro, hiszen ott kell majd leadni az autókat, és onnan indul a repülőnk is este hazafelé. A fél órás út csendesen telt.

img_5431.JPG

S hogy program nélkül ne maradjunk a 40 fokban, először egy római kori villának a romjait tekintettük meg, ahol gyönyörű, apró mozaikokból fennmaradt falakat, medencéket láthattunk. A nagy meleg ellenére a fiúk érdeklődve járták körül a romokat. Magam is meglepődtem ezen, hiszen érdektelenségre és tiltakozásra számítottam.

img_5430.JPG

Így viszont szórakoztató és igazán kellemes volt az itt eltöltött fél óra. Még egy kis viccelődésre is jutott erő és idő, a múzeum falának dőlve.

img_5422-1.jpg

Miután itt végeztünk, bementünk Faro központjába, a várfalon belülre. Itt már kezdődött egy kis szenvedés, hiszen rettentő hőség volt, és a levegő egyáltalán nem mozdult a falakon belül. Így a kikötőt céloztuk meg, és kerestünk egy rövidke hajóutat, hogy az óceánon ringatózva lehűthessük magunkat a hűvös tengeri széllel.

img_5445-1.jpg

A kikötőtől nem messze, a várfal bejárata előtt több turisztikai cég is képviseltette magát, és harmadszorra meg is találtuk azt, amelyik egy órán belül 7 embert el tud vinni egy kis hajókirándulásra.

img_5449.JPG

Az út egy óra hosszan tartott, napelemes, un. környezetbarát hajóval. A Ria Formosa Nemzeti Park a repülőgépről is látható volt mind az idefelé, mind a hazafelé vezető úton, hiszen a fölött szállnak le és fel a gépek.

Kapitányunk angolul mutatta be a kis öblökből álló területet, a földnyúlványokon élő állatokat, madarakat. Szinte minden fészekről tudott, minden ott megtalálható madárfajt ismert. Kacskaringózva és lassan haladtunk a lápos részek között, de rettenetesen élveztük, hiszen tényleg üdítően hatott ránk a menetszél.

Sok érdekes dolgot tudtunk meg túránk során. Például azt, hogy a portugál gólyák nem költöző madarak, az átlagban 15-20 fokos télre is itt maradnak, és nem békát esznek, hanem osztrigát, halat illetve amit találnak.

A parthoz közel sok görnyedt hátú embert láttunk, akik kis késekkel, kapákkal kapirgálták a büdös, süppedős talajt. Megtudtuk, hogy kagylót keresnek. Faróban több ezer család megélhetését biztosítja a kagylókeresés. Akik a természetvédelmi területen keresnek kagylót - és találnak is sokat - azok úgy mond "bérletet" vesznek a területre való bejáráshoz. Nagyon sok féle faj található meg itt, nem csak kagylóból, hiszen tele van a talaj szerves anyagokkal, melyek lebontásában a kagylók nagy mesterek. No és persze nem csak az emberek vadásznak rájuk... Az egész körforgás megtalálható ezen a területen.

img_5465-1.jpg

Kalauzunk a visszafelé úton elővette saját kincseit, és kézről kézre adta óriási kagylóit, a kiszáradt csikóhalat. Megtudtuk, hogy az a nagy kagyló, melyet mutatott a tenger alatti földbe 2 méter mélybe beásva található, és általában 150 évig él. Ez az adat teljesen lenyűgözött és elgondolkodtatott. Vajon mit lehet csinálni több tíz méterrel a tengerszint alatt 150 évig??? Kicsit hangosan tűnődhettem ezen, mert a fiaim egyből megadták a választ, hogy csak eszik. 150 év... Tenger alatti föld alatt... teljes sötétségben... és csak eszik... :)

A kellemes hajókázás után leadtuk a bérelt autókat, titkos kacsintással elbúcsúztunk tőlük majd a reptéren feladtuk a csomagjainkat. Az ott eltöltött két óra gyorsan elrepült, de már elég nyugtalanok voltak a gyerekek, így egyre többször kellett szétválasztani őket.

Majd elkövetkezett a repülőgépbe való beszállás ideje. Elfoglaltuk a helyünket, kényelmesen elhelyezkedtünk, előkészítettük a könyveket és vártuk a felszállást. Helyette a légiutas kísérők arról tájékoztattak, hogy több mint egy órás késéssel fogunk indulni, mivel a francia reptéren jelenleg sztrájkolnak, és egy repülőt sem engednek be a légterükbe. Ezen időre kiköthetjük magunkat, a mosdókat megnyitják, vásárolhatunk tőlük, de a gépet már nem szabad elhagyni. A több mint egy óra két óra lett. Időközben sikerült helyet cserélnünk pár utassal, így az egész család egy kupacban ülhetett, mire felszálltunk.

img_5426.JPG

Szinte mindenki elaludt a három és fél órás repülőúton, mely este nyolc helyett tíz órakor indult, így fél kettőre értünk Budapestre. Itt aztán újabb egy órát vártunk a csomagokra. A gyerekek jobbra balra dőltek a fáradtságtól, izgatottságtól. Mikor végre megérkeztek a bőröndök, észleltük, hogy kinyitották őket, de nem hiányzott semmi. A gyerekekben viszont egy világ dőlt össze, és még a hazafelé vezető autóúton is arra keresték az normális emberi magyarázatot, hogy miért, milyen alapon nyitják ki, és kik a csomagokat.

Hajnali háromra értünk haza. A macskák üdvözlése után hamarosan mindenki a saját ágyában folytathatta álmodozását az elmúlt napokra, avagy a hazaút izgalmairól.

Utazás Portugáliába 4 gyerekkel és 1 nagymamával - utolsó teljes nap

Hirtelen érkezett meg az utolsó előtti napunk. Mint egy nem várt vendég, aki egyszer csak betoppan. És ha már megérkezett, akkor természetesen foglalkozni kell vele.

Reggeli közben végiggondoltuk a hátralévő időnket. Az utolsó nap valószínű már nem lesz fürdés az óceánban, hiába este indulunk csak, hiszen a szállást 10-11-ig el kell majd hagyni, és a homokos, sós vizet nem lesz hol lemosni magunkról. Vagyis a mai teljes napot a víznek szenteljük! Utazás nélkül.

Így hát elhatároztuk, hogy ismét felkeressük a hőn szeretett öblünket. Mintha a váratlan vendéget körbe szeretnénk vezetni a leggyönyörűbb helyeken a környékünkön.

38746710_1084788998342935_298341510850543616_n.jpg

Nem sikerült korán indulnunk, de még apály idején értünk a partra a szokásos felszereléseinkkel - strandlepedő, törülköző, vödör... Útközben a két középső lemaradt, mint később kiderült kicsit felderítették a terepet, kaktuszra vadászva. Megfigyelték, hogy nem messze a partra vezető úttól van egy épp gyümölcsöt hozó óriás kaktusz. Meglepetésemre 5-6 leszedett kaktuszgyümölccsel tértek vissza, melyeket szabad kézzel szabadítottak meg a tüskéktől. A legnagyobb is meglepődött, mert az ő fehér sapkáját használták a vörös gyümölcs szállítására. Természetesen foltos lett.

cactus-fruit.jpg

(fotó: hippopx.com)

Még időben utolértek bennünket, mert különben lehet el is tévedtek volna. Ugyanis a part teljesen megváltozott. Nem ismertünk rá! Ahol eddig homok volt, ott most csak szikla... kerestük a homokos öblünket, de mindenhol csak sziklás bemélyedéseket találtunk.

38738034_239465326712842_4437002633277865984_n.jpg

Aztán egyszer csak az egyik gyerkőc felkiáltott: Megérkeztünk! Nekem nem tűnt ismerősnek a terület... majd mégis... A szikla, melyen ülni szoktunk, ami épp szék magasságban emelkedett ki a homokból még két napja... a különálló kőrengeteg, melyen rengeteg kőszobrot építettünk... a lépcsősor, mely a hegynek fel vezet és hegyi úton átvisz a sörözőhöz... De valami nem stimmelt. Mi homokban szoktunk besétálni a vízbe, nem csúszós köveken. Két napja itt még beásták magukat a homokba a gyerekek... Most pedig sehol sem volt az a gyönyörű, puha, selymes vörösen izzó forró homok! Vagyis volt, de csak mutatóba.

img_5375.JPG

Ekkor értettem meg a természet erejét! Ekkor jöttem rá, hogy mit is jelentett az, hogy az elmúlt két este nem fújt a szél. Nem volt semmi, ami "visszatolja medrébe" az óceánt. 

Most értettem meg Petőfi Sándor A Tisza című versének sorait.

"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. "

A dagály is később jött... vagyis így éreztük... aztán láttuk, hogy van dagály, de fele annyira nem közelíti meg a partot, mint eddig. Az ereje viszont továbbra is magával ragadó (szó szerint). Itt (és előző nap Fusetában) nyert értelmet a vers utolsó versszaka is. Petőfi "csak" a Tiszát látta. Mit írt volna az Atlanti Óceánról?

"Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!"

img_5372.JPG

Két nap alatt 1 m magas homokot ragadt magával a víz az öblünkből. Ahol eddig leért a lábunk, oda most nehéz volt felmászni. (A képen a sziklának az a része, ami szép tiszta sárga, még pár napja homok alatt volt!)

Elgondolkodtunk, hogy vajon ez a "megszokott" alakja itt ennek a partszakasznak, vagy esetleg az a puha homokos, amibe finoman süppedt a lábunk? Egyáltalán helytálló ez a kérdés? Van megszokott alakja egy partnak? Vajon mi volt itt a szokatlan: az első két esti hideg szeles idő, vagy a napsütéses meleg esték?

Sajnáltuk, hogy nem maradhatunk tovább, hogy nem fejthetjük meg ezt a rejtélyt és boldogok voltunk, hogy ennyi arcát mutatja ilyen rövid időn belül a part.

38740274_268994813882139_5153851057440292864_n_1.jpg

Sajnos a sziklák miatt nem volt alkalmas az öblünk arra, hogy szembeszálljunk a nagy hullámokkal, így arrébb húzódtunk a kiépített strand felé. Persze nem akartunk a tömegben elvegyülni, így egy a végig húzódó hordalékos hegyszakasz távolabbi tövében húztuk meg magunkat, közvetlenül a "kőomlás, veszély!" feliratú tábla mellett. Valamiért nem vettük komolyan, és szó mi szó, a nagymamának mindenképpen olyan helyet kellett keresnünk, ahol kényelmesen le tud ülni. Ez pedig olyan volt.

Persze nem maradtunk ott sokáig, mert jött egy fiatal "füttyös madár" (parti őr) és finoman felvilágosított minket arról, hogy ezen a helyen már öten meghaltak kőomlás miatt, jobb ha azonnal távolabb megyünk erről a szakaszról. Hát lehet ellentmondani egy ilyen nyílt és őszinte felszólításnak? Persze, hogy nem! :) Így megint arrébb költöztünk.

Aztán még kétszer... mert a víz mégis utolért minket.

img_5384.JPG

Hétig maradtunk a parton, majd hazaérve ismét egy kis medencézéssel folytatták a gyerekek a fürdést. Fél kilenc körül pedig sikerült elindulnunk velük a búcsú esti sétánkra.

A vacsorát egy közeli gyors-étkezdében fogyasztottuk el. Nem egy ötcsillagos étterem volt, nem is helyi specialitások, de gyors, laktató és olcsó volt. Nem szerettük volna, ha a legkisebb ismét elalszik még mielőtt megkapná a vacsoráját. A helyet, ahol ettünk, leginkább az itthoni IKEA étterméhez tudnám hasonlítani, vagyis mi magunk válogattuk össze tálcára, hogy mit szeretnénk, a sor végén a kasszánál pedig fizettünk. 40 euróból mind a heten jól laktunk és ebben az italok és desszert is benne voltak.

Ezt követően fagyizással egybekötve lesétáltunk a partra, ahol kicsit megpihentek és utoljára mindenki belemártotta a lábát az óceánba. Jelképesen elbúcsúztunk ettől az erejét megmutató, tiszteletet parancsoló víztömegtől, aminek emlékét szívünkben visszük haza, és soha el nem felejtjük.

 img_5421.JPG

Hazafele már nehezebb volt az út, mivel addigra már mindegyikük fáradt volt. Olyannyira, hogy negyedórán belül csendben szuszogott mindenki.

 

Fuseta, a hullámok királynője

Előző este(melyről itt olvashatsz) a koktélozás után megbeszéltük, hogy ha már Portugáliában vagyunk, az óceánon kívül adunk egy kis történelmet és kultúrát is a gyerekeknek, akár akarják, akár nem. Akár 40 fok van, akár nem. - Ez van, ha a szülők kapnak egy kis szabadidőt, rögtön a következetes nevelés mintaképei lesznek :D

Fogadalmunkhoz híven, újra kocsiba ültettük a családot, irány Silves, mely városon még jól látszanak a mór uralom jelei.

A városról itt olvashattok többet. Érdemes.

Első utunk a katedrálishoz vezetett, melyhez rengeteg lépcsőt kellett megmásznunk. Nekünk ez nem okozott gondot, de a nagymamát a párás meleg levegővel együtt ez azért kicsit lelassította. Viccesen meg is jegyezte, hogy úgy látszik mindent megteszünk azért, hogy már ne kelljen hazavinni, de ennek ellenére ő jól bírja. :D

img_5229-1.jpg

Annak ellenére, hogy a lépcsőzés az anyósomat viselte meg a legjobban, mégis a gyerekek álltak vert seregként a rekkenő hőségben a katedrálisnak dőlve. Úgy keresték a legkisebb árnyékot is, mint itthon a kósza wifi jeleket. Amint találtak valami élhetőt, már rá is csatlakoztak.

img_5235-1.jpg

A katedrális hűs atmoszférája mégsem ragadta magával őket. Azért nem adtuk fel, és itt megpihenve meséltünk nekik a város történelméről, a folyójának (Arade) fontos kereskedelmi szerepéről, a mór építkezés hatásáról, az itt történt történelmi eseményekről párhuzamban a magyar történelemről. Voltak szálak, melyek magával ragadták őket, és persze voltak, melyek nem.

A silvesi vár épp a katedrális mellett van, így egyértelműen oda vezetett tovább az utunk. A vár körbejárása utáni jégkrém beígérése sokat lendített a fiúk állóképességén, és érdeklődésük kitágításán. Még szerencse, hogy megvesztegethetőek ebben a melegben. A vár falán végighaladva, széllel átjárt bástyáin elidőzve sikerült lehűtenünk magunkat. A kilátás csodálatos volt, a vár udvarán lévő kert növényzete pedig káprázatos színekben pompázott.

img_5242.JPG

Miután bejártuk, megkapták a megígért jégkrémet, és a helyi Lidl-ben végre sikerült szénsavas vizet is vásárolnunk. Ezidáig egyetlen boltban sem láttunk bubis vizet.

Úgy döntöttünk kultúrából a 40 fokban elég ennyi, irány a víz, mert már mindenhol csöpögött belőlünk az izzadtság. Fusetát választottuk, a fehér homokos kis szigetet, ahol férj még ifjú korában tenyérnyi nagyságú legyezőkagylókat talált. 60 km autókázás után meg is érkeztünk a kis halászfaluba.

img_5270.JPG

Parkolás után egyből megtaláltuk a hajójegyárust, ahonnan átvisznek a szigetre, a strandra.

Az út rövid volt, ennyit akár át is úszhattunk volna - ha épp nem heten vagyunk, cuccokkal, és épp nem hajókikötőből kéne indulni.

Érkezés után elfoglaltunk két napozóágyat, - 10 euróért darabját -, amit a két középső rögtön birtokba is vett. A lidl-ben vett csokis croissan elfogyasztása után szaladtak is az óceánba. Meglepetten torpantunk meg a két méteres hullámok láttán! Itt értettük meg, hogy amit eddig tapasztaltunk Albufeirában,  csak a szelíd utánzata volt az itt láthatóaknak. A víz hőmérséklete viszont mintha melegebb lett volna.

img_5290.JPG

Rengeteg SUP deszkával hullámlovagló önkéntes látványa szórakoztatott bennünket. A fiúk pedig már a kitűnően elsajátított technikákkal kezelték az óriási víztömeget, melyet a szél a partra lökött. Akár szemből, akár háttal a hullámnak ügyesen ugráltak, avagy buktak alá.

img_5326-1.jpg

A "füttyös madarak" - strand őrök - folyamatosan járták a partot, és kifütyültek minden kisebb súlyú vagy bizonytalanul ugráló embert a vízből. Hát persze hogy a vékonyka gyerekeimet is kifütyülték, akik a legnagyobb ős önbizalommal próbálták megközelíteni a mélyebb részeknél lévő hullámokat is. A parti őrök mutatták nekik, hogy csak térdig mehetnek a vízbe. Még így is nem egyszer partra dobta őket, és volt amelyiküket meg is forgatta a víz. A természet erejét itt tapasztaltam meg először én is. miután engem is a partra dobott, mint egy kivetett halat, ezzel szerezve pár harci sérülést a lábamon. De azt is megéreztem, hogy nem csak kifele dob, hanem befelé húz is.

Este hétig ugráltunk a hullámokba. Addigra már akkora dagály volt, hogy a napozó ágyakat meglepetés szerűen lepte el egyik pillanatról a másikra a víz.Persze mondanom sem kell, hogy eszük ágában sem volt kimenni a vízből.

img_5279-1.jpg

A szigeten viszont zuhanyzási lehetőség nem volt, pedig nagy szükség lett volna rá. A hullámok nem csak minket dobáltak a homokos partra, hanem a rengeteg hordalékot, homokot is a vízzel és velünk együtt, amik egy nagy része a fürdőruhánkba landolt Nem viccelek, de marékszám került ki homok onnan, ahová azt sem értem hogy jutott be. :D

Visszahajókáztunk hát a kis halászfaluba, és a parton 50 eurocent-tel működtetett köztéri zuhanyzóban letusolhattunk.

img_5329.JPG

A parkoló felé sétálva elhaladtunk több étterem mellett is, és a gyomrunk korgására hagyatkozva, gyors haditanács után megbeszéltük, hogy ez lesz a nagybetűs Vacsoránk Portugáliába, mert hol máshol egyen tengeri herkentyűt az ember, ha nem egy halászfaluban.

Közvetlenül a tengerparton rögtönzött szabadtéri éttermek egyikében helyet foglaltunk, és mivel nem vagyunk valami nagy halfogyasztóak, de a tintahalkarikákat mindenki szereti, így kirendeltünk hat adag tintahalat, négy adag sült krumplit, két adag salátát és egy adag szardíniát.

38843095_423841341470685_4460281935842770944_n.jpg

Hosszas várakozás után meg is érkezett. De nem karikában és rántva, hanem egészben grillezve. Meglepetten néztük éhségtől kopogó szemekkel a grillezett tintahalakat és a szardíniát, mely láttam hogy még rám kacsintott.

Példamutatóan mosolyogva a tányéromra tettem egyet, és a szomszéd asztalnál ülőktől és férj utasítása szerint nekiláttam a tintahalnak a "hmmm., nagyon finom... kóstoljátok csak meg!" felszólítást ismételgetve.

Hozzáteszem, tényleg finom volt, csak nem erre számítottunk. A halak lassan, de biztosan a tányérokra kerültek, és mindenki evett legalább egyet. Na jó, a legkisebb nem. Ketteske viszont úgy tolta a szardíniát lefelé a torkán, mint a burleszkekben szokás. Farkánál megfogva lógatta a szájába, majd egy harapással ott tartotta, kevés rágás után pedig már le is küldte pocakba. Bevallom, mégsem ez volt életem nagybetűs Vacsorája, de ez persze gasztrokulturális szokásainknak köszönhető.

Este kilenckor indultunk haza, fél tízre már a szálláson is voltunk. Legnagyobb meglepetésünkre nem volt meleg víz. A gázpalack kifogyott. Így a gyerekek a kerti medence mellett tusoltak, majd fürödtek a medencében.

img_4717.JPG

Hozzáteszem, MA SEM FÚJT A SZÉL!!! Vagyis az új pulóver használat nélkül pihent a fogason. Lehet, hogy mégiscsak jól tettem, hogy nem csomagoltam meleg ruhát?!

Benagil, drága Benagil!

Benagilt látni kell.. Benagilt érezni kell... Benagil öbleire szánni kell időt...

A tegnapi meleg naplemente az öbölben, az un. fényképészeti "kék óra" megélése az óceánparton, a béke, a csend, mind arra sarkallt Bennünket, hogy ma egy viszonylag korai ébresztőt fújjunk, és visszatérjünk.

Viszonylag korait... hiszen valamiért 9 előtt sosem sikerül kikecmeregnünk az ágyból.

Szigorú voltam, és a reggeli kakaó és kávé után reggeliztetés nélkül mindenkit kocsiba ültettem, és irány Benagil.

img_5080.JPG

Nem kis meglepetésünkre óriási sor állt minden telt parkoló előtt, és hát nekünk két autót is le kellett állítanunk. Anyósom két gyerek kíséretében kiugrott hát a kocsiból, hogy beálljon a hajó jegy árusító kígyózó sorába, és megvegye a 7 személyre szóló jegyet egy öböltúrára.

Előző este volt időm kitanulmányozni a lehetőségeket. Két fajta öböltúrát ajánlottak. Egy express utat, mely 30 perces, felnőtteknek 15 eu, gyerekeknek 10 eu.-ért hírdették, az 1óra 15 perces túra, mely fürdőzést is tartalmaz kevéssel került többe, vagyis a felnőtt 25 eu, a gyerek pedig 15 euró volt. Elterveztük, hogy utóbbit vesszük igénybe, hiszen nem minden nap látogatunk el ebbe az öbölbe.

Míg a nagymama a sorban állt két fiúval, addig mi a parkolást próbáltuk megoldani. A kijelölt parkolóba hiába róttuk a köröket, nem találtunk biztonságos helyet, Mert  hát ugye a bérelt autónál aztán igazán körültekintő az ember, nehogy épp itt húzza meg valaki, aki ügyetlenül kanyarodik vagy parkol. Így aztán jobbnak láttuk hogy a 100 méterrel feljebb lévő, az útról balra kanyarodó földút egyik szegletében hagyjuk ott a kocsikat. A gyerekekkel előre mentem, míg férj küzdött a parkolás nehézségeivel. Mire leértünk, épp már csak egy ember állt a nagyi előtt, aki kétségbe esve jelezte, hogy a telefonját a kocsiban hagyta, így nem tudott szólni, hogy pénztárca nélkül szállt ki.img_5091-1.jpg

Egy párt magunk elé engedtünk, hogy átnézzem, nálam hány euró van. Rövid számítás után kiderült, hogy épp a rövid útra elegendő, mivel itt derült az is ki, hogy  a gyerekjegy 10 éves korig érvényes csak, vagyis nekünk 5 felnőttel és két gyerekkel kell számolnunk mindegyik esetben.

Azt hiszem, mi mindent megtettünk. Kétszer jöttünk el a Benagilhoz, sorba állítottuk hősiesen a nagymamát, mégsem volt más választásunk, mint hogy a tervünkkel ellentétben az express utat válasszuk. A kapott jegy alapján délután 3-kor kerülünk sorra.

Addig pedig feltaláltuk magunkat, hiszen a hideg hűsítő hullámok mindent feledtetnek. A víz sorra mosta a lábunk elé a kagylókat, így újra a legszebbek keresésére indultunk. Annyi volt, hogy laza mozdulattal dobtuk hátra azokat, melyekből hiányzott akár egy kis darab is. Kicsit később a töredékeket vadásztuk, melyek gitárpengetőre emlékeztettek és a srácokkal már egy jó kis kagylópengető üzlet megalapításáról ábrándoztunk.

A nagyok apukájukkal és a nagymamával átúsztak a szomszédos öbölbe, dacolva az óriási hullámokkal, a hideg vízzel. A mellettünk lévő öbölnek két bejárata is volt, és óriási lyuk tátongott a tetején, ahol a beszűrődő napfény aranysárga fénnyel játszadozott a vörös hordalékfal domborulatain.

img_5103.JPG

A nap erősen tűzött, mégis a hideg víz feledtette velünk a trópusi hőséget. A parthoz közel pedig kellemes szellő borzolta fel a sós víztő kiszáradt hajunkat, bőrünket.

A gyerekek mégis elfáradtak. A legkisebb fél háromra olyan fáradt lett, hogy a hajókirándulásról hallani sem akart. Igazából felállni és megmozdulni sem volt hajlandó és csak azt tudta kiabálni, hogy "Haza akarok menni, de nem a szállásba, hanem az otthonomba!" Hiába próbálkoztunk mindenféle csodamesével, hogy mit is fogunk nemsokára látni, hajthatatlan volt. Negyed órával az indulás előtt aztán bevetettem a jégkrém cselt. Mosolyogva minden gyerek kapott egyet, melytől új erőre kapott. Még mosoly is jelent meg az arcán, és boldogan indult el a hajóbérlő társaság kikötőjébe.

img_5089-1.jpg

Nincsenek szavak, melyekkel leírhatnám amit láttunk. Beszéljenek helyettem a képek. Azt azért elmondanám, tényleg express tour volt...

img_5136.JPG

img_5115.JPG

Visszafelé úgy meghajtotta a hajót, hogy mindenki félelemmel teli tetszését nyilvánította ki széles mosoly kíséretében, majd ezt megtetőzve az utolsó kanyart olyan sebességgel vette be, hogy a fiúk háta érintette a hullámzó víztükröt.

Itt sikerült néhány olyan képet készítenem, melyen a legnagyobb, legkamaszabb is önfeledt nevetéssel az arcán sugárzik a boldogságtól. És valljuk be, egy kamasznál ezekért a pillanatokért érdemes élni. :)

img_5146.JPG

A csónakázás után korán hazamentünk, és hagytuk hogy a gyerekek egy fürdés után átadják magukat a nálunk lévő összes elektronikai kütyü szellemének, mert láttuk, hogy rettentő fáradtak. A vacsorát ismét az Intermarché-ból oldottuk meg, kényelmesen elfogyasztva otthon, pihenve. Este 9-kor egy filmet kapcsoltunk be nekik, és a nagyira bízva otthon hagytuk őket.

Ideje volt, hogy megismerkedjünk az esti Albufeirával, hiszen már van pulóverünk.

Van pulóverünk, és nem fúj a szél. Talán késik... hmm... A hőmérséklet nem változott, légmozgás semmi. Lenge nyári ruhában indultam el, hónom alá csapva a pulóvert, mert hátha... meg aztán mégiscsak új ruhadarad - talán női olvasóim értik itt mire gondolok ;).

img_5162.JPG

Sétánk során végignéztük a helyi ingatlaniroda hirdetését, és megdöbbenve láttuk, hogy itt, Portugália déli részén, egy medencés 58 nm-es, óceánhoz közeli rendezett ház annyiba kerül, mint Budapesten ugyanez, medence és óceán nélkül.

A fényeket és hangokat követve hamarosan a partra levezető főúton találtuk magunkat, ahol végignéztük a souvenir árusok portékáit. Ezek lassan elmaradoztak, majd étterem étterem mellett, no és a helyi szórakozóhelyek látványa tárult a szemünk elé. Természetesen mindenhol élőzenével, amit volt aki élvezett, de a nagy képernyős tévén focimeccset néző portugál közönséget feltehetően inkább zavart.

Kicsi kiülős helyet képzeljetek el, ahol a helyiek 50-70 év közötti hőségtől megfáradt párocskái nézték a meccset egy egy sör kíséretében.

Továbbsétálva egy kerek kis téren egy fiatal harmonikás szórakoztatta az arra járókat, a nézők pedig től 15m-re rendezett sorokban ülve hallgatták a zenéjét.

Pár saroknyira élő gitár koncert, kicsit lejjebb dobszóló... voltak részek, ahol minden hang épp összeért, és hatalmas zajforrásként telepedett az arra sétálókra.

img_5163.JPG

Mire a partra értünk jól esett megpihenni a hűvös homokban, és hallgatni az óceán halk morajlását. A kutyák most élvezték igazán az időt, hemperegve feküdtek a víz enyhén büdös hideg hordalékába.

Nyugalmunkat egy észrevétlenül befutó halászhajó zavarta meg. Hirtelen a hajónál termett négy öt félmeztelen férfi, és egymásnak továbbadva juttatták a part vízmentes részére az esti fogást. Közelebb mentünk, hogy meglessük mit is hoztak, de a dobozokat futva felvitték a halászbodegákhoz, ahol már hosszú sor kígyózott várva az esti friss fogást.

img_5216-1.jpg

Ott helyben elkezdték szatyrokba pakolni, mérni, eladni. Nem is értettük, honnan került ide az a sok ember. A helyieket még csak csak megértem, de a turístákat kevésbé. Most tényleg, a szállásra hazaérve nekiáll halat pucolni?! Úgy látszik, igen. Mi csak szemlélődtünk, örültünk, hogy ennek is részesei lehettünk, majd lassan elindultunk hazafelé.

Persz útba ejtettük a város legjobb koktélbárjaként hirdetett bárt, mely a jellegzetes fehérre meszelt házak között eldugva található, messze a hangos szórakozóhelyektől.

img_5225-1.jpg

Nem volt drága hely, viszont annál finomabb koktélokat szolgáltak fel. A hangulatról élő hegedűszó gondoskodott egy hölgy tolmácsolásában.

A koktéloktól elbódulva fáradtan tértünk haza az első meleg este Albufeirába.

 

Portugália 4 gyerekkel - 4. rész Pera, Benagil először

Július 31. kedd.

Az előzményekről itt olvashatsz, illetve a Négy fiúval az élet facebook oldalon.

A reggelt azzal indítottuk, hogy férjjel kettesben Faro-ba utaztunk, ugyanabba az autókölcsönzőbe, ahonnan a kis autót már béreljük. Elmondásuknak eleget téve interneten lefoglaltunk még egy autót, egy 5 személyest, mivel már a kisebbek kirepültek.


Azt tudtam, hogy 5 személyes lesz, de azt nem, hogy milyen autó. Annyira nem voltam oda az ötletért, hogy egy idegen országban egy idegen autót vezessek. Talán ha divatos ruhákat kellett volna bérelni, és azokban flangálni egy hétig, na az vágyakozással töltött volna el. Na de az autó, bevallom, kicsit féltem.

Aztán megláttam! Majd bele ültem! És szerelem lett első látásra! Még sosem hozott lázba így autó, mint ez! Renault megane,kombi! Ne várjatok precíz szakszavakat, ez amolyan nőies megfigyelésre alapozott leírás lesz: elektromos - érzékelős zár, kulcs nélküli, start-stop gombos indulás, full extra, navigáció, magyar nyelv, bluetooth, és rengeteg számomra még sosem látott kütyü és gomb a fedélzeten.
Ilyen kényelmes autót még sosem vezettem. A kölcsönzéstől való félelmet az újdonsággal való ismerkedés izgalma váltotta fel.

img_4973.JPG
Boldogan ajánlottam fel a visszafelé vezető úton, hogy én megyek elől, hogy kihasználhassam a navigációs rendszert.

Mielőtt haza indultunk volna, volt még egy utunk. Meglátogatni a faroi Decathlon-t. Hogy miért? Mert képes vagyok belátni a hibáimat. Mert tudok bocsánatot kérni, és fejet hajtva behódolni a szélnek, és hidegnek. Vagyis beláttam, hogy hiba volt figyelmen kívül hagyni az éghajlati jellemzőket. Beláttam, hogy késő délutántól majd megfagyunk... persze csak a szárazföldön...a 20 fokos víz nem jelentett gondot.
Így aztán vettünk mindenkinek egy pulóvert. Szerencsénkre a meleg holmik épp akciósak voltak. Vajon miért? Mert épp 38 fok van???

Délre értünk vissza a szállásra, ahol addig a nagyival ébredeztek, reggeliztek, játszottak, a szálláson lévő hideg vizes medencében fürödtek.

Most, hogy mind a heten tudunk együtt utazni - hát persze hogy velem utazik a négy gyerek, mindenki látni akarja a csodajárgányt - indulhat a környék felfedezése.

img_4865.JPG
Első utunk a Pera-ba lévő Sand land-ba vezetett, ahol óriási homokszobrokat láthattunk. Itt már igazi forróság volt, a kiállítás végére mindenki megszomjazott... akkor még nem gondoltuk, hogy több italt kellett volna vennünk/magunkkal vinnünk,

img_4979.JPG

A Perában található óriási homokszobrokról itt olvashattok bővebben, szívből ajánlom olvasásra ezt a gyönyörűen megfogalmazott írást.

img_4981.JPG

Csigavonalban haladtunk a több méter magas szobrok között, amik között a zenészeké és a mesefiguráké volt a főszerep. A bejáratnál Michelangelo Teremtés című festménye fogadott minket a vöröses aranyló homokból kifaragva, és Picasso műveivel is találkozhattunk. A gyerekeknek, hogy érdekesebbé tegyék, játéklehetőséget ajánlottak. A feladat Mignonok megkeresése volt, és lefotózása. Az elkészült képek bemutatása után egy képeslapot kaptak ajándékba. A tűző nap melegében szükség is volt erre a motivációra. Pár kilométerrel az óceán fölött már elviselhetetlenné vált a hőség.

img_4992.JPG

Az utunk innét a méltán híres portugál öblökkel tarkított partszakaszához vezetett, elsőként a Praia do Carvalho öbölbe.


A sziklák tetején ért véget az autóút, onnan homokos és köves földút vezetett egy keskeny, hűvös átjáróhoz, melynek lépcsőin egyenesen az öbölbe jutottunk.

img_5033.JPG

Az öböl fenntről is csodálatos volt, de benne lenni, egy felejthetetlen élmény lett. Az öböl közepén egy tiszteletet parancsoló, magányosan kiemelkedő szikla, a partot körülölelő sziklára pedig szintén keskeny lépcsősoron fel lehetett jutni, és a bátrak a hidegen csillogó óceánba ugorhattak kb. 8-9m magasból.
Hát hogy a fenébe ne ez lett volna a nagyok első útja?!

img_5051.JPG
A kicsi pedig a jéghideg vízben lévő hullámokkal küzdött.

img_5056-1.jpg
A homok tűz forró volt, égette a talpam, a nap pedig a vállaim, így alig vártam, hogy a hűs habokba csobbanjak. A habok olyannyira hűsek voltak, hogy szintén égettek! De nem a melegtől, hanem a hidegtől. Jólesően járta át testemet a hideg víz, elérzéstelenítve minden végtagot, és elűzve minden kósza gondolatot, az agyam is lehűtötte. Szédültem a hullámoktól, a partról visszaereszkedő víz látványától, a mélybe ugró emberektől, és csodás színektől, melyekkel az jó Isten kifestette ezt az öblöt is,

img_5041.JPG
Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy itt és most megélhetem ezt a gyönyörűséget.
Mikor már fájt a hidegtől a lábam, kimentem a vízből, és mire a törülközőmig értem, meg is száradtam, és ismét égette a talpam a homok.
Hogy a srácok miből vannak, nem tudom, de még vagy fél óráig nem lehetett őket kiszedni a hullámokból.

Mivel nagyon szomjasak voltunk, és vizünk nem volt, illetve sehol a közelben nem volt bolt, vagy árus, így ismét felkerekedtünk és kerestünk egy boltot, ahol az estebédhez való szendvicsalapanyagot is megvettük.

img_5059.JPG

Utunkat folytatva este fél hétre értünk Benagil barlanghoz, illetve az öbölhöz, ahol terveink szerint befizettünk volna egy barlang/öböl túrára. Sajnos későn érkeztünk, a hajókra csak hatig árusítottak jegyet.
Azért itt maradtunk késő estig. Ez is csodás hely volt. A víz a már kellemesen megszokott 19-20 fokos, és a homokos part telis-tele kagylókkal.

img_5069.JPG
Indulhatott a kagylóvadászat, hullámkergetés, homokvár építés.

img_5077.JPG
Este fél 10-kor már csak miénk volt a part, és még egy gyerekem nyakig benne a hideg vízbe... nem tudom miből van, de már egyre biztosabb, hogy a jeges tengerhez nyugodtan elmehetne víz alatti hegesztőnek :)

 Ma már nem volt napi veszteség :)

Lemaradtál az előző napok történéseiről? Itt megtalálod őket: Az utazás, 1. nap, Albufeira, 2. nap még mindig az öblünkben,

Portugália négy gyerekkel és egy nagymamával - 3. rész avagy tippek a tengerpartra

Július 30 hétfő

A reggel ismét lustán indult, és természetesen a boltba menetellel kezdődött. A legkisebb boldogan tudta meg, hogy a vacsira kirendelt hamburgerét megeheti reggelire. Nem emlékezett az éttermi kalandból semmire. Szerinte ő ott sem volt. Most viszont jól indult a napja.

Eldöntöttük, hogy ma Albufeira partjának másik oldalát fedezzük fel, hiszen annak látványa messziről is lenyűgöző. A téglaszínű hordalék hegyek, a színpompás tenger, a vörös színű homokos part... Neki is vágtunk, de mindenhol nyomorgó tömeg, öböl nélküli hosszú partszakasz, és viszonylag nyugodt víztükör tárult elénk, így rövid haditanács után úgy döntöttünk, az előző napi öblünket keressük fel, apály lévén, a szárazföldön megközelítve.

img_4965.JPG

Reményeinkhez híven alig voltak ott rajtunk kívül, sőt, leginkább átmenő forgalmunk volt. A szél viszont erős volt. Már a napon is fáztunk. Törülközőkbe bugyoláltuk magunkat, úgy néztük ahogy a gyerekek ki be szaladgálnak.

img_4872.JPG

Érdekes emberekkel találkoztunk... Kutyasétáltatókkal, akik hagyták, hogy a homokba kaparják ürüléküket a kutyájuk, no és persze később mi sikeresen beleléptünk... láncdohányosokkal, akik egyik csikket a másik után hol a vízbe, hol a homokba dobálták... fiatal lányokkal, akik katonákat megszégyenítő meneteléssel tűntek el és újra fel, majd vissza és így tovább...
Futókkal, akiket mindig csak az egyik irányba láttunk elkocogni...

Délután három körül, mire már jégkockává fagytunk, általános riadót fújtunk, és elkezdtünk összepakolni. Mire mindent összeszedtünk, elállt a szél. Ez a mi formánk. Tipikus második nap.

Addigra már a srácok is a naptól átmelegített homokban feküdtek. Élvezték, hogy rövid idő alatt hatalmas gödröket képesek ásni. A mélyebben fekvő homokréteggel hűtötték a perceken belül felhevült testüket.

img_4874-1.jpg

Volt aki betemette magát, és volt aki a dagálynak köszönhetően egy saját medencében élvezhette az óceán által nyújtott wellness szolgáltatásokat.

img_4905-1.jpg

Persze ma is készültek különleges honok szobrok, fej nélküli lovagok és egy egyiptomi mumiára emlékeztető alkotás is született az vörösen aranyló száraz homoknak köszönhetően.

img_4934-1.jpg
Így aztán maradtunk. Nem is kevés ideig. Már fél nyolc felé közeledett, mire nekiindultunk.

img_4954_1.JPG
Az előző napi hegymászást kihagyván, a másik irányba indultunk el, szintén egy hegyi ösvényen, csak erről tudtuk, hogy rövid, és könnyen járható. Őszintén? Dagály idején erre jártunk át sörért a másik oldalon lévő strandra.
Ekkor este kiderült, hogy nem csak jóval könnyebb, de jóval rövidebb is ez az út.

Az előző este élénk emlékei arra intettek minket, hogy semmiképp se hagyjuk el a szállást, amint lehűl az idő és beköszönt az erős szél. Nem vágyunk egy ismételt fagyoskodásra, így máshogy kell megoldani a vacsoránkat.

Már előző nap megfigyeltem, hogy a közeli Intermarché-ban meleg készételek is kaphatóak, kimérve. Ez minden szempontból megfelelőnek tűnt. Nem kell sokat várni a vacsorára, melegen tálaljuk - nem úgy mint tegnap, a szeles időben már akkorra kihűlt mire az asztalra rakták - és persze bent, a szoba-konyhában fogyaszthatjuk el.

Íncsiklandó grillcsirkék néztek ránk vágyakozva, mind azt kiabálta "vigyél haza!", így kettőt kiválasztottunk, mellé egy tál rizs köretet, egy üveg csemege uborkával, desszertnek csokis piskóta és egy cukordinnye. Bevásároltunk a másnapi reggelihez is, és még így is harmadannyit fizettünk, mint tegnap a fagyos vacsoráért.

img_5363-1.jpg

A mai vacsora gyorsan, és jó hangulatban telt el.
Vacsi után még medencéztek kicsit. Vacogva néztem rájuk az ablakból, és láttam a medence szélén ülők arckifejezését, miközben épp szorosabbra húzzák a széldzsekijükön a cipzárt. A fiúk pedig keményen bírták. Nem is értem őket...én fáztam :)

Napi veszteség: még egy búvár szemüveg, melyet egy óriási hullám vett le a legkisebb fiú fejéről

Lemaradtál az előző napokról? Itt megnézheted: 1.rész - utazás viszontagságai, 2. rész - 1.nap Albufeiraban  

 4. rész - Autóbérlés, Pera, Benagil

süti beállítások módosítása