A játszótéren való szabad játék és a mese kapcsolata jóval fontosabb, mint amennyire azt gondoljuk. Ki ne emlékezne gyerekkorából a délutáni közös szaladgálásokra, mikor egy teljesen más világot éltünk meg.

1. A szabadban töltött idő a kortársakkal - legyen az játszótér, kirándulás, vagy akár folyópart -  nagyon fontos színtere a mesék feldolgozásának. Amit hallottak meseként, azt itt játék közben dolgozzák fel, kreatívan létrehozott és elképzelt díszletek között, személyiségükre átültetett tulajdonságokkal felruházva, befogadóképességeiknek megfelelő szabályok létrehozásával. Vagyis királyok és katonák szaladgálnak, sárkányokat kergetnek, katicákat szabadítanak ki, csigákat állítanak csatasorba. Az űrbe repülnek a mászókával, rakétává válik alattuk a hinta, és még sorolhatnám.

2. Maga a szabadban eltöltött játék válik később az ő meséjüké. Ezt a mesét ők kezdeményezik, és várják, hogy meghallgassuk őket. Sőt! Kérik, hogy egészítsük ki a meséjüket, várják, hogy kérdezzünk bele, mert a mese továbbszövése egy újabb játék, melyet fejben folytatnak le. Ez is az un. egzisztenciaerősítő mesék közé tartozik, vagyis az ő kis életükről szól. A játék utáni mese továbbszövése képezi majd másnap ismét a közös játék témáját.

3. A természeti környezetben megélt mese-játék - szerepjáték - nem helyettesíthető az otthoni játékkal a szobában, ahol egyedül tologatja a játékokat, ő személyesít meg minden szereplőt. Itt konfrontálódik, újabb és újabb szabályokat ismer meg, valóságtudata kitágul, hiszen egymásnak adják át ötleteiket, melyeket folyamatosan továbbfejlesztenek.

4. Ha a játszótéren azt vesszük észre, hogy "rossz társaságba" keveredett, "csak rosszat tanul a másik gyerektől", akkor ott az esti mese, ahol újra elmeséltetjük és átéljük vele délutáni kalandját, de itt van lehetőségünk a helyes irányba terelni a történetet. Bízni kell a gyerekekben, legközelebb ezekkel az értékekkel folyik bele a következő játékba. Engedni kell a választott barátokkal játszani, hiszen ha tiltjuk valakitől, annál jobban ragaszkodik majd hozzá. Az általunk képviselt értékrend átadására ott van a mese!

+1. Ha a téli hónapokban sokat ült a gyermek a tévé előtt, esetleg rászokott valamilyen elektronikai játékra, még egy okkal több, hogy a szabadba vigyük, hiszen a hónapok alatt felgyülemlett "elektronikai feszültséget" le kell, hogy vezesse, ki kell, hogy játssza magából. Ilyenkor ne aggódjunk, hanem inkább örüljünk annak, ha a kedvenc rajzfilmjének vagy számítógépes játékának a főhőse lesz. Még akkor is, ha épp homokbombát készít, vadállatokra vadászik, botokat tör össze. Belemerülve, kipirultan tér majd haza, azzal az élménnyel, hogy a való világunkban barátokkal játszani nagyobb boldogság, és ha ezt egy esti beszélgetéssel tovább oldjuk, közösen nevetve a játék közbeni vicces szituációkon, akkor másnap újra a játszóteret választja magától a gyermek.

És itt egy fontos döntés a szülő részéről: Mit választ???

- Az esti közös hancúrozást, az élmény meghosszabbítását egy esti beszélgetéssel és mesével?

- Vagy csak fáradtan hátradől, és ismét bekapcsolja a televíziót, hiszen úgyis elfáradt szegény kis gyerek a sok szaladgálástól?

Te mit választasz?