Aki még sosem próbált meg egy élettelen tárgyat megszólaltatni, annak elsősorban ezt kell kipróbálnia. Meg kell ismernie önmagát, miben hiteles, mert fontos, hogy mikor egy bábot mozgatunk és életre keltünk, abban megtaláljuk önmagunkat.
Hogyan lehet benne megtalálni önmagunkat? - jön a következő kérdés.
Mikor egy bábot mozgatunk, nagyon fontos mind a mozgatója, mind a néző szempontjából, hogy a mozgató a bábot nézze. A bábos tekintete vezeti a néző tekintetét. És itt talán el is érkeztünk a második fázisba. Ha a bábot nézem, akkor látom a karakterét, látom merre néz, beleérzek a helyzetébe, amibe helyeztem és a karakteréből fakadó kérdéseket, mondatokat mondatja ki velem a báb. Bizony. A báb. Vagyis szívem, lelkem kölcsönadom neki, így élhet ő.
Ha a nézőre, a gyermekre nézek, akkor a néző, gyermek is rám fog nézni, hiszen nincs izgalmasabb az emberi arcnál, melynek több száz apró izmocskája mozdul meg minden másodpercben. Ebben az esetben a báb csak egy eszköz a kezemben.
Ha viszont a bábot nézem és a karakterének megfelelően mozgatom és szólaltatom meg, akkor a báb és a gyermek közt egy partneri viszony alakul ki.
Könnyebben kimond dolgokat a báb, és könnyebb válaszolni is neki. Lehetünk tündérek, de kiengedhetjük a bennünk lakozó sárkányt is. Felszabadító érzés egy egy szerepkörbe, báb mögé bújva kimondani dolgokat.
Na de térjünk vissza az eredeti kérdéshez.
Hogyan közelítsünk a bábokkal a gyeremekek felé?
Fokozatosan.
Van, aki azonnal befogadja, elfogadja, és beszélget vele, irányítja, de van, aki kétkedve nézi, hogy megmozdul és életre kel, ami eddig csak tehetetlen játékként feküdt a dobozba. Ilyenkor teret és időt is kell adni a gyermeknek.
Integetés, pacsi küldés, puszi dobás... kérdések, válaszok... Mikor már ezeken túl vagyunk, megpróbálhatunk közeledni felé.
A gyerekek szeretik, ha ők a nagyobbak, okosabbak, erősebbek, bátrabbak. Vagyis ha egy bajba jutott, elesett esetleg éhes báb kér tőlük segítséget, örömmel segítenek. Kis tenyerüket kinyitják, melyben ott lapul a "répa", "mogyoró", vagy karjaikban elbújtatják a közelgő veszély elől... és csak a fantáziánk szab határt ezeknek a szerepjátékoknak.
Összefoglalva a legfontosabb lépések:
1. Hitelesség
2. Fokozatosság
3. Megértés
4. Interakció
Próbáljátok ki ti is. Kellemes bábos időtöltést!
Vagy látogassatok el a hozzátok legközelebbi Bábos Mesekuckó foglalkozásra.
... avagy egy "báb-család egyesítés" és kutatás története 1.
Az egész történet még novemberben kezdődött. Igen, novemberben, mikor egy kedves ismerősöm az Ecseri piacról keresett, és küldött egy képet régi, de csodás bábokról. Hagyatékból eladó. Kell?
Egyből igent mondtam. És nem bántam meg. (Sajnos a róka már nem volt köztük, mire hozzám került)
Aztán sokáig nem találkoztunk, szinte már el is felejtettem, mikor decemberben, karácsony előtt megérkeztek a bábok.
Meglátszott rajtuk az idő vasfoga, a tárolás minősége, de láttam bennük a csillogást, mikor a bábszínpadon játszottak. Egy kettőre életre keltek a kezemben.
Az ünnepek után pedig nyomozásba kezdtem. Vajon honnan jöhettek? Milyen mesét meséltek? Hány darabban szerepelhettek?
Bújtam a könyveket, végig néztem a Budapest Bábszínház bábkatalógusát, amiért rettentő hálás vagyok, hogy ezt létrehozták, mert bizony ott csodákat látni.
De sehol nem találtam semmit. Még csak hasonlót sem.
Így elkezdtem befotózni a bábokat, és úgy keresgélni, hiszen tudjuk, hogy a google a barátunk. De találat nem volt.
Mikor az utolsó bábra is rákerestem, szinte reménytelenül, mégiscsak feldobott egy valamit. Nem pont őt, hanem első látásra is jól felimerhetően az öregapját vagy talán őt magát öregen. És épp eladó volt.
El se akartam hinni, hogy itt bizony családegyesítés lesz. Mi az esélye annak, hogy két különböző helyről szinte egyidőben eladóvá válnak egy előadás bábjai?
Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megérkezett.
Ez volt az a pont, ahol felvettem a kapcsolatot barátnőmmel, Kántor Zsuzsannával, akivel a Színháztudományi mesterképzésen ismerkedtünk meg, mivel tudtam, hogy ha valaki segítene nyomozni, az bizony ő lesz.
Rögtön össze is hozott egy találkozót Palya Gáborral, a Budapest Bábszínház bábkészítőjével és bábrestaurálójával, aki a találkozásunkkor tüzetesen átnézte a bábokat.
Azt még most sem tudjuk, honnan származhatnak, miben játszhattak, de sok érdekesség kiderült a bábokról.
Megvizsgáltuk az anyagokat, amikből készült. Megnéztük a tartóléceket, melyeken voanlkód is volt, vagyis vásárolt faanyagot használtak. A vonalkódokat Magyarországon 1984-ben vezették be, majd 1990-től terjedt el országszerte. Vagyis a bábok annál nem régebbiek. Hacsak...
Hacsak át nem lettek alakítva. Erre is találtunk több utaló jelet. A kezeket megnézve, elképzelhető, hogy eredetileg kesztyűbábként használták, és később kapták a belső merevítést. Persze ezek csak találgatások.
No és a származási helye?
Erre is több elméletünk lett. Két báb pálcáján felirat volt, először azt vettük észre, mely a szóke pásztorlegényen volt: Leje Gorán. Ebből rögtön arra következtettem, hogy találn horvát eredetű, hiszen ez egy horvát férfinév. És kerestem, kutattam a meséket, melyben Gorán nevű szereplő van. Vagy esetleg Gorán nevű bábszínész akár még a volt Jugoszláviából. Mikor pedig megérkezett az öregapó, hát arra is volt írva valami. Eleje Öreg. Így, magyarul. Vagyis a másik bábon szereplő Leje, igazából Eleje. Tehát valószínű itthoni bábok.
Akkor mi és ki lehet a Gorán? Keresgéléseim után megtaláltam, hogy a goránokmuszlim szláv nép a Gora régióban, a Koszovó, Albánia és Észak-Macedónia által határolt háromszögben.
Tovább vizsgáltuk hát a bábokat.
A fejeket kicsit megbontva pedig kiderült, hogy azok papírmaséből készültek, és a felhasznált papírok közt cirilbetűs újság, illetve iskolai füzetlapok, javított dolgozatok is voltak.
S hogy a végére jártunk-e a kutatásnak? Nem.
Viszont maga a kutatás rettentő izgalmas, tanulságos. Sok új ismerethez juttatott és folytatjuk, hátha kiderül, hogy milyen darabban és hol játszottak ezek a szereplők.
Ugyanitt, ha valaki ráismerne valamelyik bábra, vagy információja lenne róluk, ne habozzon, kérem írjon nekünk.
Csak bíztatni tudok mindenkit, ha valami érdekli, járjon utána!
5 tipp, hogyan használhatók a bábok a testvérek közötti kapcsolat erősítésére?
Ha kisgyermek születik a családba, néha - néha felütheti a fejét a testvérféltékenység. Hiszen anyán már osztozni kell. Ez természetes jelenség, de az is természetes, hogy arra vágyunk, hogy a gyermekeink érezzék, mindketten ugyanannyira fontosak számunkra. A bábok itt is segíthetnek.
1. A bábokkal könnyebben kifejezik érzelmeiket, hiszen azt, amit nem tudnak elmondani, eljátszhatják. Eljátszhatja a vágyait, emlékeit, vagy épp a jelen helyzetből adódó szorongását, félelmét, örömét. Vegyünk elő két nyuszit, egy anyanyuszit és egy kisnyuszti. Milyen a kapcsolatuk? Mit csinálnak? És mi történik, ha ott lesz még egy kisnyuszi, akire figyelni kell, vigyázni kell? Itt szabadon kijátszhatja érzelmeit, hiszen a báb bőrébe bújva könnyebben kifejezi azokat.
A báb mozgatója ilyenkor jobban magára ismer, a bábjáték felnagyítja az érzelmeket, és a bábos jobban tud a megoldásra fókuszálni, hiszen alapvető vágyunk és igényünk a pozitív végkifejlet.
A báb segíthet a gyermeknek, hogy könnyebben elmondja érzelmeit. Egy "szomorú nyuszi" vagy egy "féltékeny maci" elmesélheti, hogy milyen érzés neki, hogy anya sok időt tölt a kistestvérrel.
2. A bábozás segíthet abban, hogy a gyerekek egymás helyzetét jobban megértsék. A nagyobb elmesélheti, hogy milyen nehéz neki, mikor osztozkodnia kell a játékain, vagy engedni kell valamiben a kisebbnek, a kicsi pedig eljátszhatja, hogy milyen nehéz neki bizonyos helyzetekben, hiszen ő még sokmindent nem tud megcsinálni.
Egy alkalommal pont egy testvérféltékenység kapcsán báboztam.
"A kiscica minden vágya volt, hogy ő is kicsi legyen, mint a testvére, mert a kicsinek sokkal jobb... Meghallotta a tündér a kérését, és kicsivé varázsolta. Hiába szeretett volna szánkózni menni a barátaival, anyukája nem engedte egyedül, hiába szeretett volna délután játszani, aludnia kellett. Addig addig szembesült a kisebbek nehézségeivel, míg inkább azt kívánta, hogy újra nagycica legyen. Inkább segít, amiben tud, csak legyen ismét önmaga. "
3. Ha pedig konfliktus támad a gyerekek között, egy "bölcs medve" könnyedén igazságot szolgáltathat. A bábok így segítenek a higgadt kommunikáció elsajátításában. Játszuk el a konfliktust, és törekedjünk a megoldásra. Így a problémából mese lesz, és a gyerekek közös bábozása az együttműködés által megoldást szülthet.
4. Közös bábozás, vicces jelenetek eljátszása pedig erősítheti a gyerekek közötti kötődést., hiszen a bábjáték a jelenlét művészete. Ha bábozunk, akkor semmi mást nem csinálhatunk mellett. Ott kell lenni, és benne kell lenni a jelenetben. Ha pedig vicces jeleneteket játszunk, a közös nevetések erősíthetik a testvérek közti kapcsolatot.
Kinek ne tetszene egy "pukizó majom" vagy egy "ugráló sündisznó"? A bábokkal bármi megtörténhet. Átalakulhatnak, meghalhatnak, feltámadhatnak. Bármit megtehetnek, ami vicces, groteszk, amit emberként nem tehetünk meg.
5. Ha pedig már nagyobbak a gyerekek, érdemes őket bátorítani, hogy közösen adjanak elő egy történetet. Mindenki megtalálhatja a mesében a helyét, a kicsik örömmel veszik, ha a nagyobbak irányítják őket, és szívesen részt vesznek a játékban. A nagyobbak pedig megélhetik azt, hogy ők tapasztaltabbak. A kreativitásuk és fantáziájuk használatán kívül szociálisan is fejlődnek, megtanulnak együtt dolgozni, kiállni egymásért, türelemmel fordulni egymáshoz, hiszen a cél ugyanaz. A sikeres bábelőadás a szülőknek.
Sokszor szülőként fárasztónak tartjuk a szerepjátékot a gyerekekkel, pedig számukra az egy tanulási folyamat, amiben mintákat, szófordulatokat, viselkedési reakciókat sajátítanak el.
Megoldásként használják a saját kis problémáik megoldására, szabályokat sajátítanak el általa.
Vegyük például a legegyszerűbb játékjelenetet, mikor egy báb (ami bármilyen játék lehet, amit megszemélyesít) rosszat tesz, majd „megbüntetik”. Elmondja egy másik „báb”, hogy mit nem szabad, és miért nem szabad. Ezek a szabályok saját maguknak szólnak, begyakorolják, kimondják, a rossz tettek következményeit játszák végig.
Így inkább fogadjuk lelkesen, mikor szerepjátékot játszanak, báboznak, eljátszanak történeteket, hiszen személyiségük fejlődés szempontjából egy nagyon fontos mérföldkő.
Amikor pedig mi bábozunk nekik, ugyanúgy értékrendszert, szabályrendszert közvetítünk. Nem csak mese által hallhatják a tanulságokat, hanem látványvilágban, a karakterek hangjain keresztül, cselekvések által még inkább elmélyítik azt, s mikor leutánoznak bennünket a bábozásban, akkor elmélyítik.
Ügyeljünk a bábozás során az érzelmi reakciókra, a mintát adó mondatokra, de ugyanakkor az is fontos, hogy hogyan szólal meg egy báb. Ha pöszéskedik, raccsol, akkor azt utánozzák le, így nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan mondunk, mivel mintaként szolgál a gyerekeknek.
Minél kisebb korban képes eljátszani helyzeteket, annál jobban tudja majd később akár tudatosan is használni a bábozást, mint eszközt, a problémahelyzetek megoldására. Ugyanis a gyerekekben benne van az igény a pozitív végre, vagyis nem fogadják el, ha a főhős elbukik. Így aztán addig játszanak, míg meg nem találják a helyes utat, vagy azt az utat, mellyel feloldást nyerhetnek.
Hogy érthető legyen, szeretnék egy példát mondani.
(Fotó: Babos Eszter)
Egy alkalommal egy kislány egy spontán bábjáték alkalmával a következő bábokat választotta, szinte véletlenszerűen. Két kiskígyó, egy sün, egy béka egy madár.
A történet pedig a következő volt.:
A két kiskígyó testvérek voltak, egy nagyobb és egy kisebb. A kisebb mindig a nagyobbal akart lenni. A nagyobb kígyó viszont szeretett volna másokkal játszani, már idegesítette a kistestvére, így otthagyta, hogy keressen magának barátokat. Sorra találkozott először a madárral, majd a sünnel és békával, de kiderült, hogy egyikkel sem tud játszani, hiszen egyik repül, másik a vízben érzi otthon magát, a sün pedig szúrós és lassú.
Végig kereste a megoldást a saját kis problémájára, mivel a saját élettörténete volt a bábjátékában.
Ő volt a nagytestvér, és elege volt abból, hogy a kistestvére egyfolytában rajta „lógott”. A bábozásban be akarta bizonyítani, hogy másokkal sokkal jobban tudna játszani. De nem így lett.
S mivel a gyerekek addig játszanak, míg meg nem találják a megoldást, ránézett a bábokra, és önkéntelenül is kimondta azt, ami másnak egyértelmű volt.
„Hazamegyek a kistestvéremhez, mert ő épp olyan, mint én. Vele tudok igazán játszani.” S mikor ezt kimondatta a főszereplővel, az arca kisimult, mert egy olyan dolgot értett meg, aminek belülről kellett jönnie.
Ezt hiába mondta volna neki bárki, nem fogadta volna el, de mivel eljátszotta, így megértette és magáévá tette a megoldást. A testvérével való kapcsolata pedig megerősödött, hiszen tudta, hogy ő az, akire bármikor számíthat.
Ha érdekel a bábozás, és szívesen tartanál heti rendszerességgel Bábos Mesekuckó foglalkozásokat, kukknatsd meg a foglalkozásvezetői képzést, és vállj te is bábossá! :
Fodor-Nemes Erzsébet, a fesztivál megálmodója és szervezője fontosnak tartotta, hogy azok a mai magyar mesekönyvírók is megmutathassák magukat, akiknek mesekönyvei nem, vagy csak kis mértékben kerültek be a nagy könyvesbolthálózatokba. Talán sokan nem is tudják, hogy micsoda utat kell bejárnia ma egy szerzőnek és könyvének, hogy eljuthasson a családokhoz, gyerekekhez.
Nem is gondolnánk, hogy mennyi sok értékes, tartalmas magyar mesekönyv létezik, ami nem jut el azokhoz a családokhoz, ahol éppen ezeket az értéket képviselő mesekönyveket keresik.
Hogy mi lehet ennek az oka, erről beszélgettünk Fodor-Nemes Erzsébettel, a Boszorkalandok meseregény sorozat írójával.
„Sokkal több magánkiadású könyv készül, mint gondolnánk. Azonban ezen művek többsége nem, vagy nehezen jut el a közönséghez. A fesztivál szervezése közben én is csak pislogtam, mennyi meseíró került elő a »homályból« fantasztikus könyvekkel. Rengeteg külföldi szerző könyvétől roskadoznak a polcok, melyek mögött hatalmas marketing, lobbi, pénzráfordítás áll – nagy könyvkiadók termékei. Ezt – valljuk be –, nem feltétlenül tudja egy magyar író megugrani magánkiadású művével. Természetesen vannak magyar nevek is, akik befutottak – jellemzően kiadó által. Sokkal nagyobb teret kaphatnának a magyar írók, szélesebb kört elérhetnének, ha nem lennének bizalmatlanok a boltok és sokszor a vásárlók a termékkel szemben.
A bizalmatlanság legtöbb esetben pedig okafogyott, hiszen – ahogy a Magyar Mesekönyv Fesztivál könyvei is – ezek a könyvek is átmennek pontosan ugyanazon a folyamaton, mint a nagy kiadóknál kapható könyvek. Sőt!
Ezeket a könyveket szívvel-lélekkel gondozzák, bennük van mindenki szakértelme, szeretete, aki dolgozik velük. Valódi csapatmunkában készülnek el. A Magyar Mesekönyv projekt céljai közt szerepel a bizalomépítés is. Ne gondolja azt senki, hogy csak mert a nagy bolthálózatokban esetleg nem találni meg egy-egy könyvet, az silány lenne. Sőt, akár át is fordíthatjuk – értékké tehetjük a magánkiadás fogalmát.
Ezeket a könyveket legtöbbször maga a szerző próbálja piacra dobni. Rengeteg munka van az »önmarketingben«, sokan pedig nem értenek hozzá – miért is értenének? Így nehezebben érik el olvasótáborukat a szerzők, pedig olyan minőségi munkákról van szó, hogy nyugodtan kaphatnának nagyobb teret bármely boltban. Persze itt is vannak olyan írók, akik megküzdöttek a marketinggel és jól csinálják. Amikor már leküzdöttük a bizalmatlanság kérdéskörét, közbejön a jutalékok kérdése, ami akár veszteségessé is teheti az egyébként egyáltalán nem olcsó magánkiadásunkat.
Egyszóval: igen, sok magánkiadású könyv jelenik meg, amiknek a szélesebb körű láthatóságát szeretnénk támogatni.
A fesztiváljainkra – mert lesz több is országosan – azért nem várunk kiadókat vagy kereskedőket, mert nem őket szeretnénk népszerűsíteni, nem az ő hálózatukat szeretnénk még egy lehetőséggel megerősíteni. Azokat szeretnénk támogatni, akik mertek egy nagyot álmodni, és merték megfinanszírozni az álmukat. Mi az ő álmukat támogatjuk.”
A program pedig színes, változatos. Mindenképp megéri ellátogatni, hiszen rengeteg, a mesékhez kapcsolódó produkció várja a családokat.
Aki elfárad, egy rövid bábelőadás alatt újratöltheti magát, hogy újult erővel induljon a mesék birodalmába.
2024. november 30-án egy különleges, sőt mi több, hiánypótló rendezvénynek ad otthont a Siófoki Könyvtár.
Fodor-Nemes Erzsébet balatoni író, akit boszorkányos-varázslatos könyveiről ismerhettek, gondolt egyet, és felhívást intézett olyan kortárs magyar mesekönyvírók felé, akik magánkiadásban jelentették meg könyveiket, s mely felhívásra pillanatok alatt érkeztek a válaszok, hogy örömmel csatlakoznak ehhez a rendezvényhez.
A fesztivál megálmodásáról, céljáról, programjairól kérdeztük Fodor-Nemes Erzsébetet.
„A Magyar Mesekönyv Fesztivál gondolata azért fogalmazódott meg bennünk, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az írót és az olvasót. Szerettünk volna teret adni a kortárs magyar meseíróknak arra, hogy bemutatkozhassanak, megismerkedhessenek olvasótáborukkal és egymással is. Elmondhatjuk, hogy közösséget építünk.”
Ez a platform hivatott a többnyire magánkiadásban megjelent műveket közelebb hozni az olvasókhoz. Olyan műveket is kézbe vehet, belelapozhat a kedves olvasó, amit boltok kínálatában sokszor nem talál meg. Igazi kincsek ezek! Ráadásul lehetőség van mindenkinek beszerezni saját dedikált példányait!
A fesztivál egy olyan családbarát programot kínál az idelátogatóknak, amely elnyeri tetszését mind a gyermekeknek, mind a velük érkező felnőtteknek.
A programkínálatban megtalálható lesz többek között meseterápiával foglalkozó előadás, szerepjáték és bábjáték, sőt, még „boszorkánykodni” is lehet majd. Az írók felfedik a látogatók előtt a Balaton mondavilágát, megismertetnek különféle fantáziavilágokkal, és bepillantást engednek alkotómunkájukba.
Természetesen minden íróval lehet beszélgetni kötetlenül a standjánál, szívesen fogadnak mindenkit, és örömmel dedikálják névre szólóan könyveiket. Sokuknál lesz külön kreatív feladat, játék, rejtvény. Sőt, a fesztiváltérképet követve, a feladatokat teljesítve van lehetőség pecsétgyűjtésre is.
Szerzőink többségénél a belépőjegyek ára levásárolható lesz – mind a gyermek, mind a kísérő. Sokan készülnek apró meglepetésekkel, és tombolára is lesz lehetőség. Rengeteg felajánlást kaptunk, többek között gyermekmagazin-előfizetést, mesekártyacsomagokat, sőt még egy belépőt is a Csodák Palotájába.
Induló mini interjú sorozatunkban szeretnénk bemutatni a jelenlegi Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőket.
Ezek az interjúk nem hivatalos bemutatkozások, hanem közvetlen, baráti hangulatú beszélgetések, melyből kirajzolódik, hogy miért is választották ezt hivatásuknak, mit is nyújt nekik és a hozzájuk érkező családoknak, gyerekeknek ez a bábos, mesés program.
Az interjú meghallgatható a Bábos Mesekuckó Youtube csatornáján is.
Ha pedig valakiben olvasás közben felmerül a vágyakozás, hogy ő is szeretne ebbe a mesevilágba belecsöppenni, akkor 2025. januárjától ismét jelentkezhet a Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetői képzésünkre, addig pedig feliratkozhattok a hírlevélre. A képzés 5 havonta indul, ahová szeretettel várják a gyermekeket, bábokat és meséket kedvelő érdeklődőket, akik saját időbeosztásban, kreatív munkát szeretnének végezni, akár család, kisgyermek mellett.
Mai beszélgetőtársam Biró Brigitta, aki nem csak Bábos Mesekuckó foglalkozásokat tart, hanem 10 évig volt a Babos Bábos Társulat tagja és jelenleg saját utazó bábszínházat is vezet. Számomra is meghatározó 10 év volt, melyet közös bábozással töltöttünk.
Brigi, te az egyik legrégibb Mesekuckós vagy! Ha jól emlékszem már az első foglalkozásokon ott voltatok, bár akkor még a fiaiddal.
Így van, mi az első csoportodban vettük részt a két fiammal, mikor kezdted a Bábos Mesekuckót, amit nagyon nagyon élveztük. Fantasztikus volt, ahogy kinyitottad nekik ezt a világot, és onnéttól kezdve végig, a gyermekkoruk folyamán be tudtuk őket szervezni a bábozásokba, hiszen volt mikor együtt báboztak a társulattal. Egyiküket inkább a technikai rész érdekelte, másikuk pedig örömmel segített az előadásoknál.
Most ebben a nagy kamaszlétban már másfele fordulnak, de biztos vagyok benne, hogy beléjük ivódott a bábozás szeretete, az önkifejezés. Rengeteget fejlesztett rajtuk a foglalkozás. Biztos vagyok benne, hogy azért is voltak sokáig kitűnő tanulók. mert a Bábos Mesekuckóval annyi területet tudunk fejleszteni, annyira ki tudta őket teljesíteni. Jó sportolók is lettek, hiszen a korai szakaszban elkezdtük a mozgásfejlesztésüket. Az önkifejezésükhöz hozzá járult az, hogy mások előtt meg merjenek szólalni, hogy bátran előadjanak valamit, Úgy gondolom az érzelmi intelligenciájukat növelte, hogy már olyan kis korban rendszeresen részesei voltak a Bábos Mesekuckó foglalkozásoknak.
A Bábos Mesekuckóra nem csak mint munkára tudok gondolni, ez annál sokkal több. Az ember családjának is rengeteget ad!
A nagyfiúk mellett most pici lányod is van, mellette mikor tudtál ismét foglalkozásokat tartani?
Már mikor pocakban volt a kislányom, már akkor nagyon sok segítséget kaptam a szülőktől, mivel nagyon szerették a foglalkozásokat. Miután megszületett nem sokkal elkezdtük közösen ismét, fél éves kora óta jár velem a Bábos Mesekuckóra. Mostanra persze már teljesen belenőtt, most már abban a korosztályban van, akik a legjobban meg tudják élni ezt. Imád bukfencezni, szereti Mesemondólányt. Persze neki minden nagyon otthonos. Nagyon szereti azt a közeget, amiben megvalósul a foglalkozás, a többi kisgyermeket, a bábokat.
Volt-e olyan Mesekuckós helyszíned, ami számodra különleges volt?
Egy alkalommal a szülők leszervezték, hogy Válon tartsak foglalkozást, de nem igazán volt megfelelő helyszín, így a szülők szóltak, hogy ott van üresen a házasságkötő terem. A tél folyamán ott tartottuk a foglalkozásokat. Ez számomra nagyon különleges helyszín volt.
Egy másik kedves helyszínem a Velencei tónál a strandon minden szombaton tartottam Bábos Mesekuckót. Egymásnak adták a hírt, így egész nyáron egyre bővülő kis csapattal voltunk a tó partján.
Jó hallani, hogy nálatok elég erős szülői összefogás van, ha jól tudom, te is a szervezők között vagy a Zimmezumm Egyesületnél. Mesélnél róla, hogy miket csináltok, szerveztek?
Jellemzően kisgyermekes anyukák a tagjaink, viszont ami összeköt minket az az, hogy mindannyian szeretnénk adni valamit a helyi családoknak. Különböző foglalkozásokat vagy fejlesztéseket. A Zimmezumm Család és Vidékfejlesztési Egyesület egyre több településen van már jelen, most az Egyesületünkkel újragondoltuk a Meseerdőt a Velencei tó környékén. Már az első alkalommal hatalmas tömeget vonzott és most újra szervezzük.
(kép forrása: Zimmezumm Egyesület FB oldal)
Az ősszel pedig már elkezdtünk egy adventi programsorozatot tervezni, ahol a családoknak szeretnénk az advent első vasárnapját már úgy indítani, hogy lehetőségeket, ötleteket adjunk, hogy hogyan éljék meg az adventi készülődést a különböző korosztályokkal. Ez az advent is a mese körül fog forogni, és természetesen fogok bábozni és Mesekuckót is tartani. Meseterapeutaként fontos számomra ez a téma.
Mesélj egy kicsit a saját utazó bábszínházatokról is, az Éliás Tóbiás Bábjátékról, hiszen nem csak a kicsiknek bábozol, hanem a nagyobbaknak is.
A Mesekuckóból kinőtt gyermekekhez visszatudunk menni az Éliás Tóbiás Bábtársulatunkkal, így újra láthatjuk őket az óvodákban, iskolákban. Külön öröm, mikor úgy köszönnek, hogy itt a Bábos Brigi. Néha a játszótéren is odaszaladnak. Nagyon örülök, hogy nem csak a saját gyermekeinknél, de a többi családnál is el tudjuk ültetni a bábozás szeretetét, ami segíti az önkifejezésüket.
(Kép forrása: Éliás Tóbiás FB oldal)
Mi az amit ad neked és mi az amit ad a szülőknek egy ilyen bábos foglalkozás?
A visszajelzéseimre támoszkodva tudom elmondani, nem egyszer mondták a szülők, hogy ez a legkomplexebb foglalkozás, amivel csak valaha találkoztak A Mesekuckó bő egy órájában szinte minden területet tudunk fejleszteni a gyerekeknél és ebben a zsenge gyerekkorban nagyon sokat tud adni ez a fajta fejlesztés.
Amellet, hogy a gyerekeket nyitogatjuk és a lehetőségeiket feltárjuk, és vezetgetjük őket ezen az úton, fantasztikus közösségek jönnek létre egy egy településen, és az a szocializáció, ami elindul, az nem csak a gyerekekre, de a családokra is kihat. Azt látom, hogy az itt kialakult barátságok amik szövődnek, fennmaradnak és továbbmennek az óvodáslétbe, iskoláslétbe. Életre szóló barátságok születnek. Azt is látom a mi kis helyi közösségünkben, hogy nagyon tartalmas és nagyon fontos dolog a Bábos Mesekuckó.
És amíg én adok a Mesekuckóval, én magam is visszakapom azt a sok szeretetet, pozitív visszajelzést, ami engem is feltölt.
Nagyon szívetmelengető, hogy sok kisgyermeknek az alvós bábja lesz az a zoknibáb, amit egy egy foglalkozáson elkészítünk. Egyre csak gyűlnek a zoknibábok, és otthon is báboznak velük.
Hol tudnak téged megtalálni, és hogy lehet hozzád bejelentkezni?
Jelenleg hétfőnként 10 órától Kápolnásnyéken a Szitakötő Miniben (ide a Szitakötő Mini eseményeinél lehet bejelentkezni) Szerdánként 10 órától Gárdonyban a Nemzedékek Házában (Bábos Mesekuckó Gárdonyban zárt facebook csoportban lehet bejelentkezni)
Igazán felszabadító, kisgyermek mellett nagyon jó dolog Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőként elindulni ezen a pályán.
Az ember rengeteget tud segíteni a közösségének a helyi családoknak, és a maga ura tud lenni. Van mellette idő a gyerekekre, a családra.
Nekünk nőknek amennyi szerepet össze kell illeszteni, nagyon nem mindegy, hogy az ember a maga ura tud-e lenni, és hogy maga dönti-e el, hogy mikor mit csinál. A Mesekuckó megadja ezt a szabadságot. ... Bár néha azon töröm a fejejm, hogy mit bábozzak, de ezek pedig olyan kellemes problémák.
Egyetértek veled, hogy anyaként áldás, hogy ezt csinálhatjuk. Hiszen ha mi hazavisszük a munkát, akkor mi meséket viszünk haza.
Sok sikert kívánok a továbbiakban is a Bábos Mesekuckókhoz!
Induló mini interjú sorozatunkban szeretnénk bemutatni a jelenlegi Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőket, mert fontosnak tartjuk, hogy minél közelebb vigyük a kisgyermekeket és szülőket a mesék és bábok világához, hiszen a bábokkal nem csak "szórakoztatni" és "játszani" lehet, hanem akár eszközként használni, a hétköznapi nehézségek leküzdésében.
Ezek az interjúk nem hivatalos bemutatkozások, hanem közvetlen hangulatú beszélgetések, melyből kirajzolódik, hogy miért is választották ezt hivatásuknak, mit is nyújt nekik és a hozzájuk érkező családoknak, gyerekeknek ez a bábos, mesés program.
Az interjú meghallgatható a Bábos Mesekuckó Youtube csatornáján is.
Ha pedig valakiben olvasás közben felmerül a vágyakozás, hogy ő is szeretne ebbe a mesevilágba belecsöppenni, akkor itt, ezen az oldalon tud jelentkezni Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőnek. A képzés 5 havonta indul, ahová szeretettel várják a gyermekeket, bábokat és meséket kedvelő érdeklődőket, akik saját időbeosztásban, kreatív munkát szeretnének végezni, akár család, kisgyermek mellett.
Mai beszélgetőtársam Fejér Julianna, avagy Julcsi, ahogy a gyerekek ismerik. Délután tart Bábos Mesekuckó foglalkozásokat Dunavarsányban és a 18.kerületben a kicsiknek és nagyobbacskáknak is, egészen kisiskolás korig.
Hogyan is lettél Bábos Mesekuckó foglalkozásvezető?
Ez egy érdekes történet volt. Tulajdonképpen egyik reggel megvilágosodtam. Már rég óta szerettem volna munkahelyet váltani, de nem tudtam, mihez kezdjek.
Szeretem a gyerekeket, az irodalmat, a színházat, de nem találtam semmit, ahol ez a három jelen van. Aztán rátaláltam a Mesekuckóra, ebben benne van mindaz, amit kerestem. Akkor már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni.
Felkerestelek, és kiderült hogy a következő hétvégén indul a képzés, így akkor gyorsan bele is vágtam.
Vizsga utáni nyáron már báboztam, sokszor ingyenesen, hogy gyakoroljak és felépítsem a vállalkozásomat, és szeptemberben kezdhessek. Jól is indult az év, de időzíteni tudni kell, márciusban jött a Covid, és bezártak mindent. A kényszerszünet után viszont ismét folytattam, és most már több, mint egy éve főállásban bábozom. Imádom minden percét, és semmiért nem adnám.
Milyen korosztályoknak tartasz foglalkozást?
Az én korosztályaim nagyon vegyesek. Mivel délután tartok foglalkozásokat, én 2-6 éves korig hírdetem a foglalkozást, hiszen sokszor testvérekkel együtt jönnek az óvoda, bölcsöde után. A kisiskolások is szívesen visszajárnának, így most kezdek el épp Dunavarsányban egy kisiskolás bábcsoporotot szervezni, hiszen kár lenne elhagyni a bábozás iránt elkötelezett gyerekeket.
S mivel látom, hogy a kisiskolásoknak is van még igényük a bábos mesékre, így örömmel megyek iskolákba, hiszen havonta egyszer mindig van egy jeles nap, amihez kapcsolódhat egy egy bábozás. Ott már a népmeséket is lehet játszani, hosszabb előadásokra is figyelnek.
Mit szeretsz a legjobban a Bábos Mesekuckóba? Mit adott neked a foglalkozás?
Engem nagyon feltölt, ha bábozhatok. Bármilyen fáradt is vagyok, ha bábozni megyek és elkezdem felpakolni a díszletet, vagy ahogy látom megérkezni a gyerekeket, onnantól kezdve én már köszönöm jól vagyok, mire vége a foglalkozásnak, már szárnyalok.
Ezen kívül nagyon szeretem látni, ahogy fejlődnek a gyerekek a foglalkozás által. Van aki azóta vág ollóval, hogy jár Mesekuckóra, vagy a mozgásfejlődésben kimaradt kúszás itt bepótlásra kerül, mert addig addig "csigabigáztunk", amíg egyszercsak beinddult a kúszás.
Amit pedig nekem adott a rengeteg szereteten kívül, az az önbizalom. Az, hogy kiálljak anyukák elé és bábozzak, meséljek, énekeljek, régebben ezt el sem tudtam képzelni, most viszont akár az utcán is képes vagyok dalolni egyet. Sőt! Most már akkora önbizalomra tettem szert, hogy az élőszavas mesemondás sem okozott legutóbb problémát nagyobb közönség előtt sem. Az, hogy az elején a bábok mögé lehetett bújni, nagyon nagy segítség volt nekem.
A szülőknek miért ajánlod, hogy ellátogassanak a Bábos Mesekuckó foglalkozásaidra?
A fejlesztő hatásán kívül, azt is megtapasztalhatják a gyerekek, hogy milyen jó közösségben lenni. Az anyukák pedig mindig nagyon örülnek az új kézművesötleteknek és a daloknak, amiket a bábos mesék alatt hallhatnak. Sokszor felveszik telefonnal és otthon is énekelgetik.
A nagyobbak a táborokban pedig már mint öngyógyító eszközként használják a bábot, sokszor látom, hogy feldolgoznak őket ért fájdalmakat. Nyitottak a bábjátékra, és használják a bábok nyújtotta erőt.
Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetők lenni, de még gondolkodnak rajta?
Ne gondolkodjanak rajta egy percig se!
Maga a foglalkozás egy nagyon jól felépített történet, a képzés abszolút beemelhető, pláne most, hogy megújult, nem leheteten ezt elsajátítani. Nyilván gyakorolni kell, ezt nem lehet megúszni.
Van már néhány éves rutinom, de a mai napig begyakorlom az új meséket.
A foglalkozásvezetők közössége pedig példaértékű. Segítjük, támogatjuk egymást. Néha személyesen is találkozunk, illetve online is megbeszélünk dolgokat. Tudjuk egymást helyettesíteni, ha szükséges, és sokszor együtt hozunk létre bábos alkalmakat. Jó érzés látni, hogy minden foglalkozásvezető maximálisan oda teszi magát, akár a saját csoportjában bábozik, akár helyettesít.
Téged pontosan melyik napokon és hol találnak meg a szülők, gyerekek?
Keddenként a 18. kerületi PIK-ben (Pestszentimrei Közösségi Ház) délután 16.30.-tól várom a gyerekeket, szerdánként pedig Dunavarsányban, szintén délután 16.15.től. Inárcson most szünetel a foglalkozás, de januártól ismét elindul ott is. Ezenkívül örömmel megyek délelöttönként bölcsikbe, ovikba illetve iskolákba is bábos meséimmel.
mesekuckojulcsival@gmail.com email címen várom az intézmények megkeresését és a szülők bejelentkezését.
Talán sokunknak ismerősek a Bábos Mesekuckó baba-mama foglalkozások, melyet Babos Eszter 2008-ban hozott létre.
Azóta lassan már eltelt 16 év, és a foglalkozás egy országos hálózattá nőtte ki magát, hiszen egyre több igény lett a bábos mesés foglalkozásokra.
Induló mini interjú sorozatunkban szeretnénk bemutatni a jelenlegi foglalkozásvezetőket. Nem hivatalos bemutatkozásra kell számítani, hanem közvetlen hangulatú beszélgetésre, melyből kirajzolódik, hogy miért is választották ezt hivatásuknak, mit is nyújt nekik és a hozzájuk érkező családoknak, gyerekeknek ez a bábos, mesés program.
Ha pedig valakiben olvasás közben felmerül a vágyakozás, hogy ő is szeretne ebbe a mesevilágba belecsöppenni, akkor itt, ezen az oldalon tud jelentkezni Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőnek. A képzés 5 havonta indul, ahová szeretettel várják a gyermekeket, bábokat és meséket kedvelő érdeklődőket, akik saját időbeosztásban, kreatív munkát szeretnének végezni, akár család, kisgyermek mellett.
Elsőként Kulcsárné Szendrődi Szabinával beszélgettünk, aki Dunaharasztin, Dunavarsányban és Taksonyban tart Bábos Mesekuckó foglalkozásokat a kicsiknek és nagyobbacskáknak is, egészen kisiskolás korig.
3 éve indítottad az első Bábos Mesekuckó foglalkozásodat. Milyen volt az indulás két kicsi gyermek mellett?
Szabina: Akkor még Gyesen voltam a legkisebbel, így vele együtt kezdtem el kiépíteni a foglalkozásokat. Előfordult, hogy eljött velem, és így ő is részese volt mindannak, amit a többi kisgyermeknek is nyújtottam. Persze ők otthon is látták a bábos meséket, volt mikor egy héten ötször is megnézték. Most is velem tartanak, de már az ovisoknak való foglalkozásokra, sőt, hívják a barátaikat is. Annak ellenére, hogy van aki már iskolás, nem tudják elengedni a Bábos Mesekuckót, annyira szeretik a megelevenedő bábos meséket.
Az elmúlt három Mesekuckós évben volt e "legemlékezetesebb" pillanat? Ki tudnál-e egyet emelni?
Több is van. De talán azt emelném ki, mikor egy nagy álmom teljesült a Mesekuckón. Ahol élek, gyakran láttam az utcán egy hármas ikerpárral sétálni egy anyukát, és vágy ébredt a szívemben, hogy "De jó lenne, ha egyszer eljönnének Mesekuckóra!". Ezekután nem sokkal pedig egyszercsak megjelentek nálam. Nagyot dobbant a szívem, óriási élmény volt látni, ahogy az anyuka mindhármukra figyel, segít nekik. Persze ilyenkor én is, mint foglalkozásvezető, besegítek. Örültem, hogy engedték, hogy becsatlakozzak, hiszen mondjuk egy kézműveskedésnél két kézzel a hat kéznek segíteni nem olyan egyszerű.
Ha már a legemlékezetesebb dolgoknál tartunk, volt -e esetleg egy emlékezetes, vagy különleges helyszín, ahol tartottál foglalkozást?
Több nagyon különleges helyszínem is volt, de talán ami a szívemnek legkedvesebb, minden évben meghívást kapok az OGYM (Országos Gyermek Misszió) táborába, ahol több mint 200 kisgyermek táborozik. Ott bábozhatok a gyerekeknek, ez nem csak nekik, de nekem is ajándék, megtiszteltetés. Ezt várom talán a legjobban minden évben. Ez részemről egy szolgálat. Látni a csillogó szemeket, felejthetetlen. A bábos mese után kipróbálhatják a bábokat, és olyan türelemmel, finoman adják kézről kézre azokat. Öröm velük lenni minden nyáron.
Mit ajánlanál azoknak, akik gondolkodnak már azon, hogy Bábos Mesekuckó foglakozásvezető legyen.
Aki szereti a gyerekeket, és ott van a vágy a szívében, hogy Mesekuckót tartson, akkor el ne engedje! Ez egy fajta szabadság, ami kreativitást szabadít fel!
Rengeteg kincs van ebben, egy támogató rendszert, fejlesztést nyújl. Amíg az ember nem próbálja ki, addig el se tudja képzelni, úgy hogy próbálják ki, mert nem tudják mit veszítenek.ezt tudom tanácsolni. Ha nekem sikerült, akkor sikerül másnak is. Én ebből élek, hogy Mesekuckót tartok egész héten.
Akinek kisgyereke van, annak különösen ajánlom, mert így meg lehet tartani a család - munka egyensúlyt. Jut idő a saját gyermekek külön óráira, nem rohanásból állnak a hétköznapok. Akinek kisgyermeke van, annak ez aduász! Nekem nagyon sokat segít, hogy ebben dolgozhatok.
Már csak egy kérdésem van, hol találnak meg téged a szülők és hogy tudnak bejelentkezni hozzád?
Hétfőn és csütörtökön Dunaharasztin, a Művelődési házban tartok foglalkozást 10.00. órától a kicsiknek, szerdán pedig 17.00.-tól az ovisoknak és kisiskolásoknak. Dunavarsányban szerdánként 10.00. órától várom a kicsiket, ott a helyszín lehet változni fog, érdemes figyelni az eseményeket. Taksonyban, a Művelődési Házban vagyok még péntekenként 10.00. órától.
Többen kérdeztétek, így most utánajártunk hogyan is született Molly és Milo, a két szeleburdi manó története. Többek azért is mostanra időzítjük ezt, mivel egy kedves húsvéti tojáskereső játékkal és értékes nyereményekkel várja a családokat a szerző a weboldalán. A játékhoz itt lehet csatlakozni.
Nem más, mint a szerző: Babos Eszter meséli el nekünk.
B. E. : Évekkel ezelőtt - talán pont 10 éve, 2014-ben - felkérést kapott a bábos társulatunk (Babos Bábos Társulat) a Skandináv Háztól, hogy a Kapolcsi fesztiválra hozzunk létre egy igazi kis skandináv bábelőadást, amiből kicsit megismerhetik a gyerekek a skandináv mesevilágot.
Első körben finn és svéd gyermektörténetek adaptálásával próbálkoztunk, de jogi falakba ütköztünk minden alkalommal. Így aztán megszületett az ötlet, hogy megírom én a mesét. No persze nem is olyan egyszerű, mint első körben hittem, hiszen nem elég egy jó ötlet, fordulatos cselekmény, bele is kell illeszteni a skandináv mese és mondakörébe.
Az első hónapok azzal teltek, hogy feltérképeztem Skandinávia növény és állatvilágát, meséket, mondókát olvastam, képeket néztem az ő hitvilágukból. Skandináv fiú és lány neveket kerestem, és persze a térképet bújtam, településneveket olvasgattam, ismerkedtem a nyelvükköl.
Előnyömre szóljon, hogy rokonaim élnek Svédországba, így a köszönésük és az ünnepeik ismertek voltak számomra és volt szerencsém már többször is járni a csodás természeti adottságokkal rendelkező országban.
Lassan körvonalazódott számomra, hogy a két főszereplő manó lesz, és persze mindenképpen szerepel majd benne legalább egy troll. A varázslat sem maradhat ki, és már csak a növényzet és állatszereplők voltak hátra, hiszen nem szerepelhet mondjuk egy magyar gyermek által igaz jól ismert állat (pl. róka) a mesében, ha mondjuk épp azon a területen nem élnek rókák.
Hiszek abban, hogy egy mese tanít is. Bár tudja a gyermek, hogy mesét olvas, de az adatoknak helyesnek kell lenniük a könyvben. Hiszen a mesei hitvilág a történetre vonatkozik, a környezetet megjegyzi, és később esetleg hamis adatokkal dolgozik az iskolába. Ezért nagyon fontos volt a meseírásakor számomra ez a rész, hogy a környezet, amibe belehelyezem a mesét, az helyes adatokon alapuljon, még akkor is ha mesés.
2015-től utazó bábszínházként sok helyre elvittük a darabot, majd 2017-ig váratott magára, hogy mesekönyv formájában is megjelenjen. Így született meg az első rész: A trollok titka
Szerettem volna igényes illusztrációt a könyvhöz, melyen a szereplők összhangban vannak a bábelőadásban szereplő manókkal. Hettinger Ágnes festőművészhez jó barátság kötött, szerettem a stílusát, a színeit, így megkérdeztem, hogy mit gondol, tudnánk e ebben együtt működni.Nagy örömömre igent mondott. Az előadást látta, a mesét olvasta. Az illusztrációk pedig lassan elkészültek. Igen, lassan, hiszen Ágnes festőművész és olajfestékkel dolgozik. Vagyis minden egyes kép alapja egy igazi olajfestmény.
Így vált egy összművészeti alkotássá a mese: könyv-festmény - bábelőadás...
Amikor könyvbemutatót szervezünk, minden esetben tartunk egy festménykiállítást is gyerekeknek, ahol a két kis manó báb személyesen mutatja be a képeket. Mindig óriási siker övezi ezeket a rendezvényeket, és mindig teltházas.
Többen megijedtek az elején, hogy gyermekeknek festménykiállítást tartani nagy bátorság. Pedig a gyerekek rengeteget kérdeztek, érdeklődtek és nyitottak voltak rá minden szempontból.
Aztán az évek során - mivel igény volt a történet folytatására - megszületett a második rész (A lidércek nyomában), majd a harmadik rész (A sarki fényverseny) Az első részből menet közben hangjáték is született, melyben többek között Zámbori Soma, Nemec Mariann és én magam is megszemélyesítünk szereplőket, illetve Klajkó Lajos is, aki a zenei részért és a hangjáték egységbe formázásáért is felelt. S mivel nyelvezetét tekintve kiemelkedőnek találták, készült hozzá egy fejlesztő foglalkoztató füzet is, fejlesztőpedagógus segítségével.
Immár több általános iskola választotta a mesekönyvet második osztályban kötelező irodalomnak. Ilyenkor, ha kérik, egy rendhagyó irodalomóra keretében ellátogatok az osztályokba a két kis bábbal és szabadon kérdezhetnek tőlük.
Most húsvéthez közeledve, egy kedvezményes lehetőséget hoztunk létre a mesekönyvsorozat beszerzéséhez, hogy minél több kisgyermekhez eljuthasson a könyv.. Ezen az oldalon lehet tojáskeresésben részt venni a két kis manóval.
Ezzel a játékos cikkel kívánunk minden lelkes olvasónak és követőnek kellemes készülődést és ünnepvárást.
(kép forrása: 
(kép forrása: 
