Sokan kérdezik tőlem egy egy székely pajzán meseest után, hogy miért kezdtem el felnőtteknek is mesélni?

A válasz egyszerűnek tűnek, mégis hosszú út vezetett el idáig.

Eleinte én is, mint mindeni gyerekeknek meséltem. Pedig a mesék eredetileg a felnőtteknek születtek.

Kép forrása: pixabay.com

Nem volt film, rádió, hanem az élet írta a történeteket, amiket aztán a jó mesélő néha kiszínezett.

Régen ösztönösen tudták, hogy mi mindenre jó a mese:

• választ ad a felmerülő kérdésekre
• neveltek, tanítottak vele
• gyógyították a szívet, lelket
• a minket körülvevő mindenség megtanítására használták
• erőt adtak vele a gyenge napokon
• és gyengédséget az erőseken
• megnevettetek és megtréfáltak általa
• elaltattak és ébresztettek vele
• probléma helyzeteket oldottak meg vele
• felkészítettek az emberi fejlődés állomásaira
• megerősítették a hitet, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett
• kitartásra neveltek általa
• értékeket közvetítettek

... és még napestig sorolohatnánk.

Kép forrása:pixabay.com

Aztán jött a némafilm, a hangosfilm, a rádió, illetve a manapság könnyen elérhető videóletöltő programok. Mondhatnánk, hogy ez mind helyettesíti a mesét. De egy dolgot nem tud nyújtani, a közösségi élményt. Azt a tanulságot, amit mások reakcióiból levonunk. Azt a fajta szeretet energiát, amit az nyújt, mikor látjuk a szeretteinket, vagy a többi embert önfeledten mosolyogni. Mikor a látjuk a többiek szemében, hogy a saját filmüket nézik. Nem nyújtják azt a teremtő erőt, amit az élő mese nyújt.

Fotó: Nagy Gábor Zsolt (Babos Eszter mesélés közben)

Középiskolás koromban kezdtem el székely népmeséket mesélni, tanulni. Az első, Kóka Rozália gyűjtéséből A pletykás asszony című mese volt, mellyel több versenyt is megnyertem. Ezt követte több mese is, majd mikor a gyermekeim nagyobbacskák lettek, újra előkerültek. Nem csak a családban, hanem baráti társaságban is. S mikor a gyerekek lefeküdtek, akkor jöttek elő a felnőtteknek szóló pajzán népmesék.
Mindannyian szeretünk meséket hallgatni. Ezek pedig nem is mesék, inkább humorral tűzdelt, őszinte élettörténetek. “Virág nyelven” jut el a hallgatóhoz, mégis mindenki tudja miről is szólnak. S ha mégis fültanúvá válik egy kisebbecske gyermek, hát annak sem kell befogni a fülét. Csak talán másra gondol a történeteket hallva.