Előző este(melyről itt olvashatsz) a koktélozás után megbeszéltük, hogy ha már Portugáliában vagyunk, az óceánon kívül adunk egy kis történelmet és kultúrát is a gyerekeknek, akár akarják, akár nem. Akár 40 fok van, akár nem. - Ez van, ha a szülők kapnak egy kis szabadidőt, rögtön a következetes nevelés mintaképei lesznek :D

Fogadalmunkhoz híven, újra kocsiba ültettük a családot, irány Silves, mely városon még jól látszanak a mór uralom jelei.

A városról itt olvashattok többet. Érdemes.

Első utunk a katedrálishoz vezetett, melyhez rengeteg lépcsőt kellett megmásznunk. Nekünk ez nem okozott gondot, de a nagymamát a párás meleg levegővel együtt ez azért kicsit lelassította. Viccesen meg is jegyezte, hogy úgy látszik mindent megteszünk azért, hogy már ne kelljen hazavinni, de ennek ellenére ő jól bírja. :D

Annak ellenére, hogy a lépcsőzés az anyósomat viselte meg a legjobban, mégis a gyerekek álltak vert seregként a rekkenő hőségben a katedrálisnak dőlve. Úgy keresték a legkisebb árnyékot is, mint itthon a kósza wifi jeleket. Amint találtak valami élhetőt, már rá is csatlakoztak.

A katedrális hűs atmoszférája mégsem ragadta magával őket. Azért nem adtuk fel, és itt megpihenve meséltünk nekik a város történelméről, a folyójának (Arade) fontos kereskedelmi szerepéről, a mór építkezés hatásáról, az itt történt történelmi eseményekről párhuzamban a magyar történelemről. Voltak szálak, melyek magával ragadták őket, és persze voltak, melyek nem.

A silvesi vár épp a katedrális mellett van, így egyértelműen oda vezetett tovább az utunk. A vár körbejárása utáni jégkrém beígérése sokat lendített a fiúk állóképességén, és érdeklődésük kitágításán. Még szerencse, hogy megvesztegethetőek ebben a melegben. A vár falán végighaladva, széllel átjárt bástyáin elidőzve sikerült lehűtenünk magunkat. A kilátás csodálatos volt, a vár udvarán lévő kert növényzete pedig káprázatos színekben pompázott.

Miután bejártuk, megkapták a megígért jégkrémet, és a helyi Lidl-ben végre sikerült szénsavas vizet is vásárolnunk. Ezidáig egyetlen boltban sem láttunk bubis vizet.

Úgy döntöttünk kultúrából a 40 fokban elég ennyi, irány a víz, mert már mindenhol csöpögött belőlünk az izzadtság. Fusetát választottuk, a fehér homokos kis szigetet, ahol férj még ifjú korában tenyérnyi nagyságú legyezőkagylókat talált. 60 km autókázás után meg is érkeztünk a kis halászfaluba.

Parkolás után egyből megtaláltuk a hajójegyárust, ahonnan átvisznek a szigetre, a strandra.

Az út rövid volt, ennyit akár át is úszhattunk volna - ha épp nem heten vagyunk, cuccokkal, és épp nem hajókikötőből kéne indulni.

Érkezés után elfoglaltunk két napozóágyat, - 10 euróért darabját -, amit a két középső rögtön birtokba is vett. A lidl-ben vett csokis croissan elfogyasztása után szaladtak is az óceánba. Meglepetten torpantunk meg a két méteres hullámok láttán! Itt értettük meg, hogy amit eddig tapasztaltunk Albufeirában,  csak a szelíd utánzata volt az itt láthatóaknak. A víz hőmérséklete viszont mintha melegebb lett volna.

Rengeteg SUP deszkával hullámlovagló önkéntes látványa szórakoztatott bennünket. A fiúk pedig már a kitűnően elsajátított technikákkal kezelték az óriási víztömeget, melyet a szél a partra lökött. Akár szemből, akár háttal a hullámnak ügyesen ugráltak, avagy buktak alá.

A "füttyös madarak" - strand őrök - folyamatosan járták a partot, és kifütyültek minden kisebb súlyú vagy bizonytalanul ugráló embert a vízből. Hát persze hogy a vékonyka gyerekeimet is kifütyülték, akik a legnagyobb ős önbizalommal próbálták megközelíteni a mélyebb részeknél lévő hullámokat is. A parti őrök mutatták nekik, hogy csak térdig mehetnek a vízbe. Még így is nem egyszer partra dobta őket, és volt amelyiküket meg is forgatta a víz. A természet erejét itt tapasztaltam meg először én is. miután engem is a partra dobott, mint egy kivetett halat, ezzel szerezve pár harci sérülést a lábamon. De azt is megéreztem, hogy nem csak kifele dob, hanem befelé húz is.

Este hétig ugráltunk a hullámokba. Addigra már akkora dagály volt, hogy a napozó ágyakat meglepetés szerűen lepte el egyik pillanatról a másikra a víz.Persze mondanom sem kell, hogy eszük ágában sem volt kimenni a vízből.

A szigeten viszont zuhanyzási lehetőség nem volt, pedig nagy szükség lett volna rá. A hullámok nem csak minket dobáltak a homokos partra, hanem a rengeteg hordalékot, homokot is a vízzel és velünk együtt, amik egy nagy része a fürdőruhánkba landolt Nem viccelek, de marékszám került ki homok onnan, ahová azt sem értem hogy jutott be. :D

Visszahajókáztunk hát a kis halászfaluba, és a parton 50 eurocent-tel működtetett köztéri zuhanyzóban letusolhattunk.

A parkoló felé sétálva elhaladtunk több étterem mellett is, és a gyomrunk korgására hagyatkozva, gyors haditanács után megbeszéltük, hogy ez lesz a nagybetűs Vacsoránk Portugáliába, mert hol máshol egyen tengeri herkentyűt az ember, ha nem egy halászfaluban.

Közvetlenül a tengerparton rögtönzött szabadtéri éttermek egyikében helyet foglaltunk, és mivel nem vagyunk valami nagy halfogyasztóak, de a tintahalkarikákat mindenki szereti, így kirendeltünk hat adag tintahalat, négy adag sült krumplit, két adag salátát és egy adag szardíniát.

Hosszas várakozás után meg is érkezett. De nem karikában és rántva, hanem egészben grillezve. Meglepetten néztük éhségtől kopogó szemekkel a grillezett tintahalakat és a szardíniát, mely láttam hogy még rám kacsintott.

Példamutatóan mosolyogva a tányéromra tettem egyet, és a szomszéd asztalnál ülőktől és férj utasítása szerint nekiláttam a tintahalnak a "hmmm., nagyon finom... kóstoljátok csak meg!" felszólítást ismételgetve.

Hozzáteszem, tényleg finom volt, csak nem erre számítottunk. A halak lassan, de biztosan a tányérokra kerültek, és mindenki evett legalább egyet. Na jó, a legkisebb nem. Ketteske viszont úgy tolta a szardíniát lefelé a torkán, mint a burleszkekben szokás. Farkánál megfogva lógatta a szájába, majd egy harapással ott tartotta, kevés rágás után pedig már le is küldte pocakba. Bevallom, mégsem ez volt életem nagybetűs Vacsorája, de ez persze gasztrokulturális szokásainknak köszönhető.

Este kilenckor indultunk haza, fél tízre már a szálláson is voltunk. Legnagyobb meglepetésünkre nem volt meleg víz. A gázpalack kifogyott. Így a gyerekek a kerti medence mellett tusoltak, majd fürödtek a medencében.

Hozzáteszem, MA SEM FÚJT A SZÉL!!! Vagyis az új pulóver használat nélkül pihent a fogason. Lehet, hogy mégiscsak jól tettem, hogy nem csomagoltam meleg ruhát?!