Kemény Henrik, vagy ahogy sokan hívták, emlegetik, Heni bácsi, ma lenne 94 éves.

Budapesten született, egy háromgenerációs bábos családba.

Nagypapa, Korgnut Salamon, a Papa, Kemény Henrik, a Mama, Kriflik Mária mind hatással voltak Henrik és testvérei életére.

A Nagypapa, aki eredetileg csizmadia volt, 1897-ben kapott először engedélyt cirkuszi mutatványossághoz. Járta az országot, sőt, a környező országokat is, mint cirkuszi vándorló komédiás, volt körhintája is, és dalárdát is vezetett. A cirkuszi mutatványokat egyszer csak kiegészítették a bábjátékok. Hogy miért épp a bábok? Ezen Kemény Henrik maga is sokan gondolkodott, és úgy gondolta, talán azért, mert a "bábok nem kértek gázsit, nem  kellett még kenyér sem nekik." (1) Kiváltotta az élő cirkuszi szereplőt bábbal. Ezért van ennyire sok cirkuszi figura a bábos hagyatékban: zsonglőrök, bohócok, artisták, kínai táncosok....

Az ő előadásaira nem igazán emlékezett Heni bácsi, akkor még nagyon kicsi volt.

Mikor aztán a Papa hazajött Amerikából, a Nagypapa mindent átíratott a fiára, megegyeztek, hogy Columbia Magyar Mechanika Színház néven viszi tovább a bábszínházat.

Már egész kisgyerekként részt vett előadásokban, Mátyással, testvérével együtt. Akkor még "sámlira" kellett állniuk, hogy elérjék a paravánt. A Papa egy óriási Micky Egér marionett figurát készített Henriknek, 3 m-es zsinórzattal, amivel szintén fellépett a családi bábszínházban. A Mama pedig varrta a bábok ruháit.

A Vitéz László játékokat már a nagypapa is játszotta, de nem ő találta ki a figuráját. Sokat járt vásárokon, ott találkozott vele.

A háború, a zsidótörvény, az államosítás mind mind próbára tette a családot, de mégis fennmaradt a bábszínházuk.

Végül a Népligetben állt fenn sokáig a "Bódé". A három generáció alatt szinte minden magyar családba eljuttatták a vásári komédiákat, vicces történeteket, megnevettetve egy egész országot.

Ma Pályi János, Tatai Zsolt bábszínészek viszik tovább a lejegyzett Vitéz László előadásokat. Persze Kemény Henrik nevéről eszünkbe juthat Hakapeszi Maki is, vagy akár Süsü a sárkány, mely bábot Kemény Henrik mozgatta a bábfilm felvételein, és a nagyméretű figura mozgatási mechanizmusának kidolgozásában is részt vett. 

2011. októberében valószínűleg gyújtogatás következtében leégett a népligeti Bódé. Heni bácsi ezt már csak egy hónappal élte túl. Nem csak egy bódé vált a lángok martalékává, hanem három generáció élete, munkássága, egy ország gyermekeinek meséi, álmai, Heni bácsi egész élete.

Hagyatékát Láposi Terka, a debreceni Vojtina bábszínház művészeti vezetője kezeli. Ő maga személyes barátja volt Kemény Henriknek. Életét és munkásságát két gyönyörű képes könyvben gyűjtötte össze.

A fenti cikk szintén e két könyv nyomán került megírásra.

1. Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig - Egy vásári bábjátékos, komédiás önarcképe, Korgnut-Kemény Alapítvány, 2012.

2.Láposi Terka: A Kemény Bábszínház Képeskönyve - Korgnut Kemény Henrik színházteremtése, Korgnut-Kemény Alapítvány, 2015