Az elmúlt hónapokban sokszor és sokan tették fel nekem ezt a kérdést.

Hogyan közelítsünk a bábokkal?

Nos, először saját magunkhoz kell, hogy közeledjenek a bábok.

                                (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

Aki még sosem próbált meg egy élettelen tárgyat megszólaltatni, annak elsősorban ezt kell kipróbálnia. Meg kell ismernie önmagát, miben hiteles, mert fontos, hogy mikor egy bábot mozgatunk és életre keltünk, abban megtaláljuk önmagunkat.

Hogyan lehet benne megtalálni önmagunkat? - jön a következő kérdés.

Hát úgy, hogy átadjuk neki magunkat.

                                                            (Kép forrása:Babos Bábos Társulat)

Mire gondolok?

Mikor egy bábot mozgatunk, nagyon fontos mind a mozgatója, mind a néző szempontjából, hogy a mozgató a bábot nézze. A bábos tekintete vezeti a néző tekintetét. És itt talán el is érkeztünk a második fázisba. Ha a bábot nézem, akkor látom a karakterét, látom merre néz, beleérzek a helyzetébe, amibe helyeztem és a karakteréből fakadó kérdéseket, mondatokat mondatja ki velem a báb. Bizony. A báb. Vagyis szívem, lelkem kölcsönadom neki, így élhet ő. 

Ha a nézőre, a gyermekre nézek, akkor  a néző, gyermek is rám fog nézni, hiszen nincs izgalmasabb az emberi arcnál, melynek több száz apró izmocskája mozdul meg minden másodpercben. Ebben az esetben a báb csak egy eszköz a kezemben.

                      (Kép forrása:Babos Bábos Társulat)

A szemkontaktus viszont zavarba ejthet. A bábozót és a gyermeket, nézőt is. Már ugyanaz a kapcsolat lesz kettőjük között, mint a bábozást megelőzően.. 

Szülő - gyermek esetén alá és fölé rendletség.

                             (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

Ha viszont a bábot nézem és a karakterének megfelelően mozgatom és szólaltatom meg, akkor a báb és a gyermek közt egy partneri viszony alakul ki.

Könnyebben kimond dolgokat a báb, és könnyebb válaszolni is neki. Lehetünk tündérek, de kiengedhetjük a bennünk lakozó sárkányt is. Felszabadító érzés egy egy szerepkörbe, báb mögé bújva kimondani dolgokat.

Na de térjünk vissza az eredeti kérdéshez.

Hogyan közelítsünk a bábokkal a gyeremekek felé?

Fokozatosan.

Van, aki azonnal befogadja, elfogadja, és beszélget vele, irányítja, de van, aki kétkedve nézi, hogy megmozdul és életre kel, ami eddig csak tehetetlen játékként feküdt a dobozba. Ilyenkor teret és időt is kell adni a gyermeknek.

Integetés, pacsi küldés, puszi dobás... kérdések, válaszok... Mikor már ezeken túl vagyunk, megpróbálhatunk közeledni felé. 

                              (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

A gyerekek szeretik, ha ők a nagyobbak, okosabbak, erősebbek, bátrabbak. Vagyis ha egy bajba jutott, elesett esetleg éhes báb kér tőlük segítséget, örömmel segítenek. Kis tenyerüket kinyitják, melyben ott lapul a "répa", "mogyoró", vagy karjaikban elbújtatják a közelgő veszély elől... és csak a fantáziánk szab határt ezeknek a szerepjátékoknak.

Összefoglalva a legfontosabb lépések:

1. Hitelesség

2. Fokozatosság

3. Megértés

4. Interakció

Próbáljátok ki ti is. Kellemes bábos időtöltést! 

Vagy látogassatok el a hozzátok legközelebbi Bábos Mesekuckó foglalkozásra.