A szelfi társadalomformáló hatásai
Az okostelefonok fejlődésével a bennük lévő fényképező is fejlődött, s hamar kialakult a mai napig nagy divatnak örvendő szelfi lehetőség. Az Oxford Dictionary a 2013-ban az év szavává választott selfie-t úgy definiálta, mint „olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával vagy okostelefonnal, és feltölti egy közösségi médiaplatformra.”
A kutatások szerint a selfiek egyik fontos funkciója azok dokumentarista jellege. Sokan élettörténetüket írják meg e képek segítségével, ami így akár memóriánk kiterjesztésének is felfogható – tulajdonképpen azt rögzíti, hogyan szeretnénk visszatekinteni az életünkre. Mindezzel valójában önmagunkra reflektálunk, önmagunkat szeretnénk jobban megismerni... Interjús kutatásoknál a résztvevők elsődleges szempontként említik, hogy egy képet akkor posztolnak, ha autentikusnak tartják, ha jól megjelenít valamit abból, amilyennek önmagukat látják.[1]
Kép: pixabay
A szelfizés adta lehetőség tömeges elterjedéshez vezetett, melynek komoly társadalomformáló hatását figyelhetjük meg életünk szinte minden területén.
A szelfi politikai hatása: a politikusoknak lehetőségük van magukat egy közvetlenebb módon bemutatni, népszerűségüket növelni az általuk választott helyen és időben készített képek posztolásával.
A szelfi hatása az egyházra/vallástörténetre: 2013-ban Ferenc pápa lett az év embere, melyhez hozzájárult a hívekkel folytatott közvetlen kapcsolata, vagyis örömmel készít szelfit „rajongóival”, híveivel. Egyértelműen az egyház megreformálása mellett teszi le a voksát, felhasználva ehhez a jelenkor tömegkommunikációs lehetőségeit.
A szelfi, mint gazdasági tényező: a fotók elküldése segít a vásárlási döntéshozatalban. A szelfi helyettesíti a társ fizikai jelenlétét.
Szelfizés, mint a szabadidő passzív eltöltése: Egész pici kortól a kezükbe kapják a gyerekek szüleik okostelefonját, melyen könnyedén készíthetnek vicces képeket (akár malac orrú, manó fülü, megnyújtott fejű, stb… ) Ezek a képek messze mennek a realitástól, készítésük és/vagy szerkesztésük a szabadidő passzív eltöltéséhez vezet, háttérbe szorítva a szociális kapcsolatokat, mozgást, szabad kommunikációt.
Kulturális hatás: A képzőművészetben (festészet, szobrászat) és a marketing/reklám iparban is egyre inkább jelenik meg a szelfizés, mint téma. 2015-ben a törökországi Amászia városában egész alakos, szelfiző ottomán herceget állítottak a folyó partjára. Ez persze kihatott az idegenforgalomra is, hiszen szép számmal jelentek meg turisták a szobornál, hogy szelfizzenek a szelfiző szelfivel. Ez után nemsokkal 2016-ban a texasi Sugar Land városában is felállították a szelfiző lányok szobrát, a városháza előtt. Az elkészítéssel egy helyi művészt, Sandy Levint bízták meg, aki szerint alkotása azt a tevékenységet hivatott ábrázolni, amit a legtöbben csinálnak a téren: a szelfikészítést Természetesen hasonló idegenforgalmi hatása lett, mint a törökországi szobornak.
Társadalmi hatása : a szelfi segíti az önkifejezést, ugyanakkor függővé és kiszolgáltatottá tesz a folyamatos visszajelzések várása. A személyes életünk nagy része nyilvánossá és lekövethetővé válik, és észrevétlenül beépül a mikrotársadalmi elvárásokba, ezáltal leszűkiti az intimitást, privát életteret.
A szelfi legnagyobb hatással magára az egyénre van. Kutatások bizonyították, hogy függőséghez, személyiségváltozáshoz vezethet a szelfizés mértéke.
„A szelfik posztolása növelheti a nárcisztikus tüneteket. Ha az egész lakosságra vetítjük a megállapításokat, azt lehet mondani, az emberek 20 százalékánál alakulhatnak ki ilyen jegyek a közösségi média túlzott használata miatt”[2] – mondta Phil Reed professzor, a A swansea-i és a milánói egyetem kutatói csoport vezetője.
A nárcizmus kifejezést Sigmund Freund alkotta, a görög mitológiai alakra, Narkisszoszra utalva, aki beleszeretett saját tükörképébe. A nárcizmus lényege, hogy a narcisztikus személy saját személyiségét mások rovására, mindenekfölé helyezve imádja, érdeklődése központi tárgyaként kezeli. Bár úgy tűnik, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, gyakran ennek éppen az ellenkezője, az alacsony önértékelés az igaz. A nárcisztikus ember számára az embertársakkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke[3]. Önértékelésének bizonygatására pedig legjobb alkalom a szelfik posztolása, és az azokra érkezett tetszésnyilvánítások számának nézegetése.
Folytatása következik a szelfi függőségről hamarosan...
[1] Mindennapi Pszichológia, A selfie pszichológiai kérdései http://mipszi.hu/cikk/150812-selfie-pszichologiai-kerdesei (2019. január 18.)
[2] MailOnline, Press Assoniation, 2018. nov. 9. https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-6372523/Excessive-posting-selfies-linked-increase- narcissism.html (2019. január 18.)
[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1rcizmus
