A Jövőt Mozgató Kulturális Egyesülettől Babos Eszter, a Meseszó Egyesülettől pedig Bartók Ágota és Szabó Ágnes  összefogásával immár második éve rendezik meg Budapest 19. kerületében, a Wekerletelepen a "Mesék a Kóson, avagy élőszavas mesemondás a Népmese Napja alkalmából" gerillarendezvényüket.

2024 őszén volt az első ilyen típusú mesélés, melyről a helyi social media fórumokon adva hírt megtelt a Kós Károly játszótér egyik sarka vidám gyerekekkel és felnőttekkel, akik örömmel hallgatták a meséket.

Idén 5 népmese is sorra került, így a legkitartóbbak egy órán keresztül hallgathattak népmeséket, egész a totyogóktól a kamaszokon át a felnőttekig. Minden korosztály megtalálhatta a számítását.

Sőt, volt olyan mese, melyhez szükség is volt a nézők segítségére, mivel bizony beleállhattak egy egy népmesei szereplő bőrébe, és eljátszhatták a történetet, miközben a mesemondó mondta a mesét.

A felnőttek, szülők legalább annyira élvezték a meséket, mint a kisebbek. Sőt, volt aki gyermek nélkül állt meg hallgatni azokat.

S talán a legnagyobb "siker", hogy a 16-18 éves fiatal felnőttek, - oly divatosan kamaszok - is csatlakoztak a mesehallgatók társaságához, és még közbe is szóltak, csatlakoztak a történethez.

Miért épp a bábozás mellett teszem le a zászlóm?

Mikor a gyermekünk megkér, hogy bábozzunk, sokszor nem is sejtjük, hogy mennyi lehetőség rejlik abban a kis állatkában, amit a kezünkre húzunk.

A bábokkal történő mesedramatizálás, verselés, éneklés fejleszti gyermekünk beszédkészségét, kiejtését, meghozza beszédhez való kedvét, mindemellett jótékony hatással van ritmusérzékére is.

A bábozás egyszerüsít, sűrít, stilizál. A bábokkal megismerhetik a különböző karaktereket és a hozzájuk tartozó fogalmakat. Óvodás korukig létezik a jó és a rossz, a szép és a csúnya, a büdi és illatos... Végletekben gondolkodnak. Mire óvodába mennek, a karakterek és a hozzájuk tartozó fogalmak árnyaltabbá válnak, ahogy a nekik való mesék szereplői is változatos karaktereket jelölnek. Ilyen a félős nyuszi, bölcs bagoly, ravasz róka, erős és igazságos medve... stb. 

A bábozásban megvan az a három alkotóelem, mely a képzeleti játékokra (2 éves kortól alakul ki) jellemző: Ezek közé tartozik a "szerep", mely szimbolikusan jelenik meg a bábos mesékben, a gyermek mondanivalóját képviseli. Második a mozgatás, vagy cselekvés. A bábok mozgatása. Harmadik pedig a szociális szabályrendszer, mely az emberi kapcsolatokat tükrözi vissza.

A bábozást ne csak meséléshez használjuk. Segítségükkel oldhatjuk a szorongást, félelmet és veszekedések, konfliktushelyzetek elé mehetünk, ha bábfiguráink a kellő időben közbelépnek.

Én a mindennapi életben is nagy hasznát veszem a bábozásnak. Legkisebb fiam, mikor két éves volt, a nemrég elkészült Mazsola bábba szeretett bele annyira, hogy szinte mindenhová magával cipelte. És nem volt elég neki, hogy Mazsola mellette van, hanem igényelte is, hogy szóljon hozzá. Ilyenkor kéte, hogy vegyem fel, és immár nem engem hívott játszani, hanem Mazsolát. Én csak addig kellettem neki, míg belebújtam új játszópajtásának bőrébe. Vagy inkább Mazsola bújt az én bőrömbe, hiszen valahol megőriztem „anyaságomat”, s miután közösen építettünk kockákból, megkértem Mazsola nevében, hogy rakjon rendet. Néha, báb nélkül, küzdés volt a pakolás, s lássatok csodát, most szó nélkül egy kétéveshez képest hihetetlen gyors tempóban a helyére kerültek a játékok. Ilyenkor kipirult, mosolygó arccal várta Mazsola elismerését. Az ő kedvéért, még a délutáni alvással is megbírkóztunk.

Egyszóval Neki mindent meg tett. Aztán néha cseréltünk. Ő húzta a kezére a bábot. Ilyenkor annyit mondott csak: „Maszola vagyok! Megpuszilgatlak!” S én tudtam, hogy ezek a puszik az én legkisebb fiamtól vannak, akkor is, ha azt egy báb adja át.

A másik két óvodás fiam is gyakran játszott „bábszínházasdit”. Ilyenkor ők beszéltették az állatfigurákat, bábokat. Gyakran így tudtam meg, hogy mi is történt velük az oviban, illetve így láttam vissza, hogy a köztünk kialakult esetleges konfliktust ők mennyire más szemszögből látják, s ha sikerült is viselkedésüket a helyes irányba terelnem, (pl. nem verekedéssel győzzük meg testvérünket a játék átadásáról), a bábozás közben kiélhették az elfojtott vágyaikat a nem kívánt viselkedési formákkal kapcsolatban (a bábok verekednek, bár tudják, hogy nem szabad – de a bábnak lehet!) és máris közösen nevetgélve hagyták ott a bábokat.

Érzelmeiket szimbolumokba rejtették és kijátszották a feszültséget.

Esti mese helyett is gyakran kérték, hogy bábozzak nekik. Átlalában konkrétan meg is mondták, hogy melyik mesét szeretnék látni.

Sokadszorra is ugyanazzal a kíváncsisággal és lelkesedéssel nézték végig előadásaimat, majd utána ők bábozták el nekem a meséket. Ilyenkor mindegyikük a vérmérsékletéhez mérten bánt a mesehősökkel. Egyikük csak kajlán kiabálva rohangált a bábbal, másikuk a mesét próbálta eljátszani, kicsit módosítva, harmadikuk pedig kiválasztva egy-egy mesehőst, eloldalgott, s csak beszéltette őket. Lassan aztán összeállt a sokszor kért és látott mese, illetve meserészek. Azok a részek, melyek nekik a legtöbbet jelentettek. Néha olyan részeket választottak ,melyeket én felnőttként épp csak érintettem, de nekik épp az volt a legmeghatározóbb.

Ilyen volt például egy nap elmúlása. Az én verziómban csak elmondtam, hogy lefeküdtek aludni, és másnap reggel korán keltek. Náluk pedig az altatás menete, megágyazás, mese és éneklés a báboknak sokkal hosszabb volt, mint a mese többi része. Nekik erre volt szükségük. Az esti, biztonságos, megszokott "rutin" "ceremónia" eljátszására. Erre a fajta játékra szükségük is van.

Legutóbb, a Bábozás otthon! cikksorozatunk 1. részében, mely itt olvasható, a nyelvi fejlődés és a szociális készségek kialakulásának szempontjairól írtam. 

Most az érzelmi kifejezés segítségét szeretném kiemelni.

Sok gyermek könnyebben beszél a saját érzéseiről akkor, ha azokat „átadhatja” egy bábnak. Így a bábozás segíthet félelmek, szorongások vagy örömök megfogalmazásában.

De mégis miért? És hogyan?

Nemrég kaptam egy levelet egy anyukától, aki nagyon hálás, hogy rátalált a bábra, mint eszközre, amivel könnyedén tud kapcsolódni az amúgy igencsak beszédes gyermekéhez. Most kezdték az óvodát, és a bábok átsegítették őket az első hétköznapokon. A gyermeknek igénye volt, hogy otthon óvodásat bábozzanak.

Hiszen nagyon sokszor nincs meg még a megfelelő szókincsük, hogy elmeséljék mit éreznek, mi is történt pontosan. Viszont el tudják játszani. A plüssmaci megszemélyesítheti az óvónénit, és máris eljátszhatja vele, hogyan várta a gyerekeket, mit mondott ebédnél, hogyan mesélt, simogatott, ölelt. A kisnyúl pedig lehet akár éppen ő. Aki esetleg összeütközött az udvari játéknál a kisrókával, és sírt. Vagy épp élvezte az új autók pakolását. 

Vagyis a gyermek átéli, megéli a történteket, megfigyel, beépít, utánoz, majd otthon egy egyszerű bábjátékban pedig feldolgozza azt. Elmélyíti a szabályokat, nézőpontokat válthat. Segít megérteni a másikat, ha épp annak a szerepében vagyunk, az ő szemüvegén át nézzük a helyzetet. 

És ennek az ellenkezője is lehetséges, vagyis segítheti a hétköznapokat. Nem csak a már megtörtént helyzeteket lehet eljátszani, hanem azokat is, amik előttünk állnak. 

Erre legjobb példa talán, ha orvoshoz kell mennünk. Előtte bagolydoktor megvizsgálhatja a kismacit, megmutatva, hogy mi is fog történni. A kismaci mamája végig ott van, biztonságban, és a kismaci hamarosan meggyógyul. 

De persze komolyabb dolgokra is felkészíthetjük őt, akár egy vérvételre, amitől fél. Kismaci is félhet, hiszen nem rossz dolog félni. Viszont megnyugtató látnia, ahogy hősiesen végig tűrte a kismackó, nem húzta el a kezét, mert akkor fájt volna, és a végén matricát is kapott. S végül a báb el is kísérheti az orvoshoz, és anya kezében meg is erősítheti jelenlétével.

Ugyanígy a buszon való közlekedésre, vagy akár a fogmosás fontosságára is rávezethetjük. 

Hogy mennyivel több ez, mint egy mese?

A közös bábozás vizuális mintát is ad és erősíti a kapcsolatot. S mert ebben aktívan részt vesz, beszél, cselekszik a bábok helyett, sokkal jobban beépül. Tanítja őket, miközben épp tanul. Tanítja fogatmosni, úgy hogy akár meg is mossa helyesen a fogát. Tanítja orrot fújni, úgy hogy ő maga is alaposan kifújja az orrát. 

Próbáljátok ki, a báb egy csoda!

Rengeteg példát tudnék még hozni, de biztos vagyok benne, hogy a hétköznapokban ti is megtaláljátok a nektek legmegfelelőbb helyzeteket.

A bábozás egyszerre játék és fejlesztő eszköz. Nem kell hozzá sem színészi tehetség, sem különleges felszerelés – csak egy kis fantázia és közösen töltött idő. A gyerekek számára a bábok világa varázslat, a szülők számára pedig lehetőség arra, hogy közelebb kerüljenek gyermekükhöz. Egy rövid bábjáték néha többet mond minden szónál – és maradandó, közös emlékké válik.

A bábozás otthon sokszor annyira egyszerű játéknak tűnik, hogy inkább ki sem próbálják. Ma már mindenhol az olyan játékokat részesítik előnyben, melyre nagy betűkkel rá van írva, hogy milyen részképességet fejleszt. A bábokra nincs rá írva semmi. És igen, elég a legegyszerűbb dolgokra gondolni: egy papírbáb, zoknibáb vagy akár a fakanál, de még a gyermek plüsse vagy legó figurája is megteszi.

De miért is hasznos a gyermek fejlődése szempontjából a bábozás?

1. Nyelvi fejlődés: a bábozás során új kifejezéseket, szavakat sajátíthat el. 

Megtapasztaltam már azt is, hogy beszédlemaradásban lévő kisgyermek a bábnak annyira akart válaszolni, hogy addig próbálkozott, míg sikerült, majd a bábozást otthon is folytatva, gyors tempóban "megeredt" a gyermek nyelve.

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

A gyermek mintát követ. Amit hall és lát újra és újra képes eljátszani. Az egész kicsiknél fontos a látott bábjelenet, mert még nem képesek önálló történet létrehozására, az óvodás korú gyermek viszont már örömmel játszik el általa kitalált történetet is. 

Az ilyen kitatlált történetek sokszor abból fakadnak, amiket már látott, így nem csak leutánozza, de be is gyakorolja a szófordulatokat, viselkedésmintákat, reakciókat, melyeket később a való életben is könnyebben tud alkalmazni, lesz mihez nyúlnia.

Lássuk ezt egy példán keresztül.

Egy óvodás csoport a következő történetet látta egy Bábos Mesekuckó foglalkozáson az oviban: Az óvodában elvették a kismalac papírrepülőjét. A kismalac sírt, és elszaladt. Azt, aki elvette a játékát, a többiek elkezdték kerülni, nem akartak vele beszélgetni. Ez rosszul esett neki, és félre ült duzzogni. Ekkor egy óvónéni odament hozzá, és a fülébe súgott egy-két varázsszót, melyet ha kimond, akkor újra játszani fognak vele. Ezek a varázsszók pedig a "Ne haragudj" "Kérem szépen" "Köszönöm". A kis bajkeverővel ismét szóba álltak, a kismalac pedig készített egy új papírrepülőt, és közösen játszottak.

A gyerekek a bábjáték alatt felismerték az erkölcsileg "rossz" és "jó" cselekedeteket. Mikor elvették a kismalac repülőjét, hangosan bekiabálták, hogy "nem szabad!" "Add vissza neki" és "Én sem leszek a barátod!" mondatokat. Mikor pedig bocsánatot kért, megváltozott a gyerekek véleménye, és "Játszhatsz majd velem is!", "Leszek én is a barátod" mondatokat kiabálták be a mesehősöknek.

Majd ezután lehetőségük volt a bábokkal játszani.

A mesét maguktól játszották újra, és begyakorolták a bocsánatkérést, a helyes viselkedést, a közös játékot. 

Egy hét múlva az óvónő visszajelzésként elmondta, hogy a gyerekek jobban odafigyeltek egymásra, és mikor valaki elvette a másik játékát, emlékeztették, hogy "ne legyen olyan, mint a kisróka, aki elvette a kismalac repülőjét." Többször hangzott el a csoportban a "Kérlek szépen", "Légyszíves" kifejezések.

Vagyis mivel nem csak látták, de egyben meg is élték, majd el is játsztották, begyakorolták a szófordulatokat, helyes viselkedésmintát, így beépült, és magukévá tették.

Ez persze csak egy példa votl a sok közül, de érdemes kipróbálni.

Hamarosan hozom a többi szempontot is, hogy miért is hasznos a gyermek fejlődése szempontjából a bábozás.

Kedes szülők, anyukák, apukák!

Az óvodakezdés egy nagy mérföldkő a gyermek életében, de négy gyermekes anyukaként merem állítani, hogy még nagyobb mérföldkő az anyukák életében is.

Elengedni azt, akinek a kezét fogtuk három éven keresztül. Akinek a lélegzetét hallgattuk éjjel nappal. Akinek este mesét olvastunk, és tudtuk, hogy mikor alszik el, mikor ébred. Tudtuk, hogy mit szeret, mit nem. Ismertük. Ismerjük.

A csodát, aki reggelente átkarol, el kell engedni. Akinek a mosolya begyógyít minden sebet, melyet napközben szereztünk.

Nem könnyű.

És kérem, ez a tény, hogy nem könnyű, sokszor nem elég a szülőnek. Sokszor még lelkiismeretfurdalással is ostorozzuk magunkat. Rengeteg kérdés cikázik a fejükben, amikre keressük a választ. Keressük a védőnőnél, nagyszülőknél, szomszédoknál, játszótársaknál, orvosi, pszichologiai cikkekben, óvónőknél, postásnál, újságban, könyvben... mindenhol. Talán a reggeli műzliben és a napsütötte paradicsomban is.

(kép forrása: Canva)

S mik ezek a marcangoló kérdések?

Szerintem mindenki tudna mondani párat.

"Vajon elég érett az ovira?" "Mi a helyes a beszoktatásnál, ha minden nap viszem, vagy néha kihagyhatunk egy egy napot?" "Fog még szeretni délután, ha reggel otthagyom?" "Ha sír, és ott hagyom, mit gonodol majd rólam?" "Vajon jól csinálom?" 

És a leggyakoribb: "Elég jó szülő vagyok?" (igen, ez a kérdés az egyetlen, ami elkíséri az embert élete végéig, s melyre a választ az idő hozza meg, mert mindig jobbak szeretnénk lenni, mindig jobbat szeretnénk a gyermekeinken. És ez így van jól)

Sok kérdés van, amire ilyenkor szeretnénk tudni a választ, és bármit megtennénk, ha valaki döntene helyettünk.

De dönteni nekünk kell.

Kikérjük mások véleményét, és van aki így, van aki úgy javasolja, még több kételyt ültetve el Bennünk.

(kép forrása: Canva)

Amit én tanácsolnék, az egyetlen egy dolog.

Minden kérdésre Bennetek van a válasz. Nem a szomszédnál, nem a statisztikai adatokban. Benneteket és a gyermeketekkel való kapcsolatotokban.

Te ismered. Őt, a tempóját, a szokásait, félelmeit.

Te vagy neki a biztonság. Te vagy az ő hőse. A Tökéletes anyukája.

Mert mind jól csináljátok! Másként, de jól!

A tanácsom?

Halld meg a saját hangod. Halld meg a válaszod! Hallgass magadra! Mert szerető szülő vagy, aki JÓL csinálja. 

Menni fog! Együtt megoldjátok! Csak bátran! Hiszen nem hogy elég jó szülő vagy, de Te vagy a legjobb szülő a gyermekednek. Hallgass magadra, a ti igényeitekre! 

Mesés óvodakezdést mindenkinek!

Az elmúlt hónapokban sokszor és sokan tették fel nekem ezt a kérdést.

Hogyan közelítsünk a bábokkal?

Nos, először saját magunkhoz kell, hogy közeledjenek a bábok.

                                (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

Aki még sosem próbált meg egy élettelen tárgyat megszólaltatni, annak elsősorban ezt kell kipróbálnia. Meg kell ismernie önmagát, miben hiteles, mert fontos, hogy mikor egy bábot mozgatunk és életre keltünk, abban megtaláljuk önmagunkat.

Hogyan lehet benne megtalálni önmagunkat? - jön a következő kérdés.

Hát úgy, hogy átadjuk neki magunkat.

                                                            (Kép forrása:Babos Bábos Társulat)

Mire gondolok?

Mikor egy bábot mozgatunk, nagyon fontos mind a mozgatója, mind a néző szempontjából, hogy a mozgató a bábot nézze. A bábos tekintete vezeti a néző tekintetét. És itt talán el is érkeztünk a második fázisba. Ha a bábot nézem, akkor látom a karakterét, látom merre néz, beleérzek a helyzetébe, amibe helyeztem és a karakteréből fakadó kérdéseket, mondatokat mondatja ki velem a báb. Bizony. A báb. Vagyis szívem, lelkem kölcsönadom neki, így élhet ő. 

Ha a nézőre, a gyermekre nézek, akkor  a néző, gyermek is rám fog nézni, hiszen nincs izgalmasabb az emberi arcnál, melynek több száz apró izmocskája mozdul meg minden másodpercben. Ebben az esetben a báb csak egy eszköz a kezemben.

                      (Kép forrása:Babos Bábos Társulat)

A szemkontaktus viszont zavarba ejthet. A bábozót és a gyermeket, nézőt is. Már ugyanaz a kapcsolat lesz kettőjük között, mint a bábozást megelőzően.. 

Szülő - gyermek esetén alá és fölé rendletség.

                             (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

Ha viszont a bábot nézem és a karakterének megfelelően mozgatom és szólaltatom meg, akkor a báb és a gyermek közt egy partneri viszony alakul ki.

Könnyebben kimond dolgokat a báb, és könnyebb válaszolni is neki. Lehetünk tündérek, de kiengedhetjük a bennünk lakozó sárkányt is. Felszabadító érzés egy egy szerepkörbe, báb mögé bújva kimondani dolgokat.

Na de térjünk vissza az eredeti kérdéshez.

Hogyan közelítsünk a bábokkal a gyeremekek felé?

Fokozatosan.

Van, aki azonnal befogadja, elfogadja, és beszélget vele, irányítja, de van, aki kétkedve nézi, hogy megmozdul és életre kel, ami eddig csak tehetetlen játékként feküdt a dobozba. Ilyenkor teret és időt is kell adni a gyermeknek.

Integetés, pacsi küldés, puszi dobás... kérdések, válaszok... Mikor már ezeken túl vagyunk, megpróbálhatunk közeledni felé. 

                              (Kép forrása: Bábos Mesekuckó)

A gyerekek szeretik, ha ők a nagyobbak, okosabbak, erősebbek, bátrabbak. Vagyis ha egy bajba jutott, elesett esetleg éhes báb kér tőlük segítséget, örömmel segítenek. Kis tenyerüket kinyitják, melyben ott lapul a "répa", "mogyoró", vagy karjaikban elbújtatják a közelgő veszély elől... és csak a fantáziánk szab határt ezeknek a szerepjátékoknak.

Összefoglalva a legfontosabb lépések:

1. Hitelesség

2. Fokozatosság

3. Megértés

4. Interakció

Próbáljátok ki ti is. Kellemes bábos időtöltést! 

Vagy látogassatok el a hozzátok legközelebbi Bábos Mesekuckó foglalkozásra.

Az egész történet még novemberben kezdődött. Igen, novemberben, mikor egy kedves ismerősöm az Ecseri piacról keresett, és küldött egy képet régi, de csodás bábokról. Hagyatékból eladó. Kell?

Egyből igent mondtam. És nem bántam meg. (Sajnos a róka már nem volt köztük, mire hozzám került)

Aztán sokáig nem találkoztunk, szinte már el is felejtettem, mikor decemberben, karácsony előtt megérkeztek a bábok.

Igazi, bábszínházi, alulról mozgatható pálcás bábokról beszélünk.

Meglátszott rajtuk az idő vasfoga, a tárolás minősége, de láttam bennük a csillogást, mikor a bábszínpadon játszottak. Egy kettőre életre keltek a kezemben.

Az ünnepek után pedig nyomozásba kezdtem. Vajon honnan jöhettek? Milyen mesét meséltek? Hány darabban szerepelhettek?

Bújtam a könyveket, végig néztem a Budapest Bábszínház bábkatalógusát, amiért rettentő hálás vagyok, hogy ezt létrehozták, mert bizony ott csodákat látni.

De sehol nem találtam semmit. Még csak hasonlót sem.

Így elkezdtem befotózni a bábokat, és úgy keresgélni, hiszen tudjuk, hogy a google a barátunk. De találat nem volt. 

Mikor az utolsó bábra is rákerestem, szinte reménytelenül, mégiscsak feldobott egy valamit. Nem pont őt, hanem első látásra is jól felimerhetően az öregapját vagy talán őt magát öregen. És épp eladó volt. 

El se akartam hinni, hogy itt bizony családegyesítés lesz. Mi az esélye annak, hogy két különböző helyről szinte egyidőben eladóvá válnak egy előadás bábjai?

Majd kiugrottam a bőrömből, mikor megérkezett.

Ez volt az a pont, ahol felvettem a kapcsolatot  barátnőmmel, Kántor Zsuzsannával, akivel a Színháztudományi mesterképzésen ismerkedtünk meg, mivel tudtam, hogy ha valaki segítene nyomozni, az bizony ő lesz. 

Rögtön össze is hozott egy találkozót Palya Gáborral, a Budapest Bábszínház bábkészítőjével és bábrestaurálójával, aki a találkozásunkkor tüzetesen átnézte a bábokat.

Azt még most sem tudjuk, honnan származhatnak, miben játszhattak, de sok érdekesség kiderült a bábokról.

Megvizsgáltuk az anyagokat, amikből készült. Megnéztük a tartóléceket, melyeken voanlkód is volt, vagyis vásárolt faanyagot használtak. A vonalkódokat Magyarországon 1984-ben vezették be, majd 1990-től terjedt el országszerte. Vagyis a bábok annál nem régebbiek. Hacsak...

Hacsak át nem lettek alakítva. Erre is találtunk több utaló jelet. A kezeket megnézve, elképzelhető, hogy eredetileg kesztyűbábként használták, és később kapták a belső merevítést. Persze ezek csak találgatások.

No és a származási helye? 

Erre is több elméletünk lett. Két báb pálcáján felirat volt, először azt vettük észre, mely a szóke pásztorlegényen volt: Leje Gorán. Ebből rögtön arra következtettem, hogy találn horvát eredetű, hiszen ez egy horvát férfinév. És kerestem, kutattam a meséket, melyben Gorán nevű szereplő van. Vagy esetleg Gorán nevű bábszínész akár még a volt Jugoszláviából. Mikor pedig megérkezett az öregapó, hát arra is volt írva valami. Eleje Öreg. Így, magyarul. Vagyis a másik bábon szereplő Leje, igazából Eleje. Tehát valószínű itthoni bábok. 

Akkor mi és ki lehet a Gorán? Keresgéléseim után megtaláltam, hogy a  goránok muszlim szláv nép a Gora régióban, a Koszovó, Albánia és Észak-Macedónia által határolt háromszögben. 

Tovább vizsgáltuk hát a bábokat.

A fejeket kicsit megbontva pedig kiderült, hogy azok papírmaséből készültek, és a felhasznált papírok közt cirilbetűs újság, illetve iskolai füzetlapok, javított dolgozatok is voltak. 

S hogy a végére jártunk-e a kutatásnak? Nem.

Viszont maga a kutatás rettentő izgalmas, tanulságos. Sok új ismerethez juttatott és folytatjuk, hátha kiderül, hogy milyen darabban és hol játszottak ezek a szereplők.

Ugyanitt, ha valaki ráismerne valamelyik bábra, vagy információja lenne róluk, ne habozzon, kérem írjon nekünk.

Csak bíztatni tudok mindenkit, ha valami érdekli, járjon utána!

Ha kisgyermek születik a családba, néha - néha felütheti a fejét a testvérféltékenység. Hiszen anyán már osztozni kell. Ez természetes jelenség, de az is természetes, hogy arra vágyunk, hogy a gyermekeink érezzék, mindketten ugyanannyira fontosak számunkra. A bábok itt is segíthetnek.

(Kép: Bábos Mesekuckó)

1. A bábokkal könnyebben kifejezik érzelmeiket, hiszen azt, amit nem tudnak elmondani, eljátszhatják. Eljátszhatja a vágyait, emlékeit, vagy épp a jelen helyzetből adódó szorongását, félelmét, örömét. Vegyünk elő két nyuszit, egy anyanyuszit és egy kisnyuszti. Milyen a kapcsolatuk? Mit csinálnak? És mi történik, ha ott lesz még egy kisnyuszi, akire figyelni kell, vigyázni kell? Itt szabadon kijátszhatja érzelmeit, hiszen a báb bőrébe bújva könnyebben kifejezi azokat.

A báb mozgatója ilyenkor jobban magára ismer, a bábjáték felnagyítja az érzelmeket, és a bábos jobban tud a megoldásra fókuszálni, hiszen alapvető vágyunk és igényünk a pozitív végkifejlet. 

A báb segíthet a gyermeknek, hogy könnyebben elmondja érzelmeit. Egy "szomorú nyuszi" vagy egy "féltékeny maci" elmesélheti, hogy milyen érzés neki, hogy anya sok időt tölt a kistestvérrel.

2. A bábozás segíthet abban, hogy a gyerekek egymás helyzetét jobban megértsék. A nagyobb elmesélheti, hogy milyen nehéz neki, mikor osztozkodnia kell a játékain, vagy engedni kell valamiben a kisebbnek, a kicsi pedig eljátszhatja, hogy milyen nehéz neki bizonyos helyzetekben, hiszen ő még sokmindent nem tud megcsinálni. 

Egy alkalommal pont egy testvérféltékenység kapcsán báboztam. 

"A kiscica minden vágya volt, hogy ő is kicsi legyen, mint a testvére, mert a kicsinek sokkal jobb... Meghallotta a tündér a kérését, és kicsivé varázsolta. Hiába szeretett volna szánkózni menni a barátaival, anyukája nem engedte egyedül, hiába szeretett volna délután játszani, aludnia kellett. Addig addig szembesült a kisebbek nehézségeivel, míg inkább azt kívánta, hogy újra nagycica legyen. Inkább segít, amiben tud, csak legyen ismét önmaga. "

(Kép: Bábos Mesekuckó)

3. Ha pedig konfliktus támad a gyerekek között, egy "bölcs medve" könnyedén igazságot szolgáltathat. A bábok így segítenek a higgadt kommunikáció elsajátításában. Játszuk el a konfliktust, és törekedjünk a megoldásra. Így a problémából mese lesz, és a gyerekek közös bábozása az együttműködés által megoldást szülthet.

4. Közös bábozás, vicces jelenetek eljátszása pedig erősítheti a gyerekek közötti kötődést., hiszen a bábjáték a jelenlét művészete. Ha bábozunk, akkor semmi mást nem csinálhatunk mellett. Ott kell lenni, és benne kell lenni a jelenetben. Ha pedig vicces jeleneteket játszunk, a közös nevetések erősíthetik a testvérek közti kapcsolatot.

Kinek ne tetszene egy "pukizó majom" vagy egy "ugráló sündisznó"? A bábokkal bármi megtörténhet. Átalakulhatnak, meghalhatnak, feltámadhatnak. Bármit megtehetnek, ami vicces, groteszk, amit emberként nem tehetünk meg.

5. Ha pedig már nagyobbak a gyerekek, érdemes őket bátorítani, hogy közösen adjanak elő egy történetet. Mindenki megtalálhatja a mesében a helyét, a kicsik örömmel veszik, ha a nagyobbak irányítják őket, és szívesen részt vesznek a játékban. A nagyobbak pedig megélhetik azt, hogy ők tapasztaltabbak. A kreativitásuk és fantáziájuk használatán kívül szociálisan is fejlődnek, megtanulnak együtt dolgozni, kiállni egymásért, türelemmel fordulni egymáshoz, hiszen a cél ugyanaz. A sikeres bábelőadás a szülőknek. 

(Kép: Bábos Mesekuckó)

Elő a bábokkal! Lehet az plüss, lego, vagy bármi! Csak leheljetek életet beléjük és szólaltassátok meg! 

Ha szülőként szeretnél még többet tudni az otthoni bábjátékról, foglalj időpont egy három órás konzultációra. ahol sok hasznos elméleti és gyakorlati tanácsra számíthatsz.

Ha pedig Bábos Mesekuckó foglalkozásokat szeretnél tartani, jelentkezz foglalkozásvezetői képzésünkre!

Sokszor szülőként fárasztónak tartjuk a szerepjátékot a gyerekekkel, pedig számukra az egy tanulási folyamat, amiben mintákat, szófordulatokat, viselkedési reakciókat sajátítanak el.

Megoldásként használják a saját kis problémáik megoldására, szabályokat sajátítanak el általa.

(Fotó: Bábos Mesekuckó)

Vegyük például a legegyszerűbb játékjelenetet, mikor egy báb (ami bármilyen játék lehet, amit megszemélyesít) rosszat tesz, majd „megbüntetik”. Elmondja egy másik „báb”, hogy mit nem szabad, és miért nem szabad. Ezek a szabályok saját maguknak szólnak, begyakorolják, kimondják, a rossz tettek következményeit játszák végig.

Így inkább fogadjuk lelkesen, mikor szerepjátékot játszanak, báboznak, eljátszanak történeteket, hiszen személyiségük fejlődés szempontjából egy nagyon fontos mérföldkő.

Amikor pedig mi bábozunk nekik, ugyanúgy értékrendszert, szabályrendszert közvetítünk. Nem csak mese által hallhatják a tanulságokat, hanem látványvilágban, a karakterek hangjain keresztül, cselekvések által még inkább elmélyítik azt, s mikor leutánoznak bennünket a bábozásban, akkor elmélyítik.

(Fotó: Bábos Mesekuckó)

Ügyeljünk a bábozás során az érzelmi reakciókra, a mintát adó mondatokra, de ugyanakkor az is fontos, hogy hogyan szólal meg egy báb. Ha pöszéskedik, raccsol, akkor azt utánozzák le, így nagyon oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan mondunk, mivel mintaként szolgál a gyerekeknek.

Minél kisebb korban képes eljátszani helyzeteket, annál jobban tudja majd később akár tudatosan is használni a bábozást, mint eszközt, a problémahelyzetek megoldására. Ugyanis a gyerekekben benne van az igény a pozitív végre, vagyis nem fogadják el, ha a főhős elbukik. Így aztán addig játszanak, míg meg nem találják a helyes utat, vagy azt az utat, mellyel feloldást nyerhetnek.

Hogy érthető legyen, szeretnék egy példát mondani.

(Fotó: Babos Eszter)

Egy alkalommal egy kislány egy spontán bábjáték alkalmával a következő bábokat választotta, szinte véletlenszerűen. Két kiskígyó, egy sün, egy béka egy madár.

A történet pedig a következő volt.:

A két kiskígyó testvérek voltak, egy nagyobb és egy kisebb. A kisebb mindig a nagyobbal akart lenni. A nagyobb kígyó viszont szeretett volna másokkal játszani, már idegesítette a kistestvére, így otthagyta, hogy keressen magának barátokat. Sorra találkozott először a madárral, majd a sünnel és békával, de kiderült, hogy egyikkel sem tud játszani, hiszen egyik repül, másik a vízben érzi otthon magát, a sün pedig szúrós és lassú.

Végig kereste a megoldást a saját kis problémájára, mivel a saját élettörténete volt a bábjátékában.

Ő volt a nagytestvér, és elege volt abból, hogy a kistestvére egyfolytában rajta „lógott”. A bábozásban be akarta bizonyítani, hogy másokkal sokkal jobban tudna játszani. De nem így lett.

S mivel a gyerekek addig játszanak, míg meg nem találják a megoldást, ránézett a bábokra, és önkéntelenül is kimondta azt, ami másnak egyértelmű volt.

„Hazamegyek a kistestvéremhez, mert ő épp olyan, mint én. Vele tudok igazán játszani.” S mikor ezt kimondatta a főszereplővel, az arca kisimult, mert egy olyan dolgot értett meg, aminek belülről kellett jönnie.

Ezt hiába mondta volna neki bárki, nem fogadta volna el, de mivel eljátszotta, így megértette és magáévá tette a megoldást. A testvérével való kapcsolata pedig megerősödött, hiszen tudta, hogy ő az, akire bármikor számíthat.

Ha érdekel a bábozás, és szívesen tartanál heti rendszerességgel Bábos Mesekuckó foglalkozásokat, kukknatsd meg a foglalkozásvezetői képzést, és vállj te is bábossá! :

Ahogy előző cikkünkben olvashatták, 2024. november 30-án a Siófoki Könyvtár ad otthont az 1. Magyar Mesekönyv Fesztivál és Vásárnak, ahol magyar, magánkiadásban megjelent mesekönyvek és azok írói mutatkoznak be, nem is akárhogyan.

Fodor-Nemes Erzsébet, a fesztivál megálmodója és szervezője fontosnak tartotta, hogy azok a mai magyar mesekönyvírók is megmutathassák magukat, akiknek mesekönyvei nem, vagy csak kis mértékben kerültek be a nagy könyvesbolthálózatokba. Talán sokan nem is tudják, hogy micsoda utat kell bejárnia ma egy szerzőnek és könyvének, hogy eljuthasson a családokhoz, gyerekekhez.

(kép forrása: Babos Eszter)

Nem is gondolnánk, hogy mennyi sok értékes, tartalmas magyar mesekönyv létezik, ami nem jut el azokhoz a családokhoz, ahol éppen ezeket az értéket képviselő mesekönyveket keresik.

Hogy mi lehet ennek az oka, erről beszélgettünk Fodor-Nemes Erzsébettel, a Boszorkalandok meseregény sorozat írójával.

„Sokkal több magánkiadású könyv készül, mint gondolnánk. Azonban ezen művek többsége nem, vagy nehezen jut el a közönséghez. A fesztivál szervezése közben én is csak pislogtam, mennyi meseíró került elő a »homályból« fantasztikus könyvekkel. Rengeteg külföldi szerző könyvétől roskadoznak a polcok, melyek mögött hatalmas marketing, lobbi, pénzráfordítás áll – nagy könyvkiadók termékei. Ezt – valljuk be –, nem feltétlenül tudja egy magyar író megugrani magánkiadású művével. Természetesen vannak magyar nevek is, akik befutottak – jellemzően kiadó által. Sokkal nagyobb teret kaphatnának a magyar írók, szélesebb kört elérhetnének, ha nem lennének bizalmatlanok a boltok és sokszor a vásárlók a termékkel szemben.

A bizalmatlanság legtöbb esetben pedig okafogyott, hiszen – ahogy a Magyar Mesekönyv Fesztivál könyvei is – ezek a könyvek is átmennek pontosan ugyanazon a folyamaton, mint a nagy kiadóknál kapható könyvek. Sőt!

Ezeket a könyveket szívvel-lélekkel gondozzák, bennük van mindenki szakértelme, szeretete, aki dolgozik velük. Valódi csapatmunkában készülnek el.  A Magyar Mesekönyv projekt céljai közt szerepel a bizalomépítés is. Ne gondolja azt senki, hogy csak mert a nagy bolthálózatokban esetleg nem találni meg egy-egy könyvet, az silány lenne. Sőt, akár át is fordíthatjuk – értékké tehetjük a magánkiadás fogalmát.

Ezeket a könyveket legtöbbször maga a szerző próbálja piacra dobni. Rengeteg munka van az »önmarketingben«, sokan pedig nem értenek hozzá – miért is értenének? Így nehezebben érik el olvasótáborukat a szerzők, pedig olyan minőségi munkákról van szó, hogy nyugodtan kaphatnának nagyobb teret bármely boltban. Persze itt is vannak olyan írók, akik megküzdöttek a marketinggel és jól csinálják. Amikor már leküzdöttük a bizalmatlanság kérdéskörét, közbejön a jutalékok kérdése, ami akár veszteségessé is teheti az egyébként egyáltalán nem olcsó magánkiadásunkat.

Egyszóval: igen, sok magánkiadású könyv jelenik meg, amiknek a szélesebb körű láthatóságát szeretnénk támogatni. 

 (kép forrása: Magyar Mesekönyv FB oldal)

A fesztiváljainkra – mert lesz több is országosan – azért nem várunk kiadókat vagy kereskedőket, mert nem őket szeretnénk népszerűsíteni, nem az ő hálózatukat szeretnénk még egy lehetőséggel megerősíteni. Azokat szeretnénk támogatni, akik mertek egy nagyot álmodni, és merték megfinanszírozni az álmukat. Mi az ő álmukat támogatjuk.”

A program pedig színes, változatos. Mindenképp megéri ellátogatni, hiszen rengeteg, a mesékhez kapcsolódó produkció várja a családokat.

Aki elfárad, egy rövid bábelőadás alatt újratöltheti magát, hogy újult erővel induljon a mesék birodalmába.

(kép forrása: Bábos Mesekuckó)