Mondhatnánk kísérlet sorozatnak is, hogy önmagamhoz híven bábokkal megyek ki  minden évben a Vörösmarty térre. Sokszor máshová is viszek magammal bábokat. Már nem csak én :) Erről korábban itt olvashattatok.

Az Ünnepi Könyvhéten a Molly és Milo, a szeleburdi manók című könyvem dedikálására magammal vittem két szereplőt. Milot, az egyik főhös manót, és a zsémbes Hóbaglyot - melynek neve a könyv folytatásából kiderül-.

Milo mindenkinek integetett, köszönt. Mindenki, aki elhaladt mellett mosolyra húzta a száját, megállt és visszaintegetett, a bátrabbak vissza is köszöntek. Persze többségében a gyerekek szólították meg, de látszott a felnőttek arcán is, hogy olyan szívesen mondanának neki valamit, csak hiányzik az a csöppnyi belső gyermek lazasága. Mosollyal az arcukon álltak, és vártak. Várták Milo biztatását, hogy mondjon nekik valamit. Volt, akinek csak ennyi kellett, és végig a bábot nézve beszélgetésbe elegyedett vele, nem törődve a báb mozgatójával. Volt, akinek még ez is kevés volt, a báb mögött látta annak mozgatóját, esetleg átsuhant a gondolat a fején, hogy ha szóba állna vele, biztos illene vásárolnia is a könyvből. Pedig nem.

Nehezen engedjük el gátlásainkat. Félünk mások előtt természetesen viselkedni. Félünk szóba állni egy bábbal, aki mozog, beszél, szinte tényleg él. Pedig úgy vágyunk rá!

A legtöbben visszaintettek, kacsintottak, volt aki puszit is küldött neki, majd rám néztek, és ilyenkor még mindig mosolyogva csak annyit mondtak: "Cuki!" "Aranyos", majd továbbmentek, de lopva még hátrapillantottak, hátha valaki legyőzi gátlásait, és szóba áll vele.

Egy babakocsiban ülő kisfiú messziről észrevette Milot, szemei tágra nyíltak, ragyogtak, két kezével nyúlt felé. Nem beszélt magyarul, de a szemein az látszott, mintha rég látott ismerősével találkozna újra. Szavak nélkül is megértették egymást. Simogatta az arcát, és a báb kezével a sajátját, majd olyan szorosan ölelte magához, hogy el se lehetett tőle venni. Hát hagytam, hadd örüljenek egymásnak. Igazi szeretet volt köztük. Az a mindent átható, feltétel nélküli. Hosszan búcsúzkodtak. Olyanok voltak, mint Molly és Milo, ha olvastátok a történetet.