Szelfi függőség 5 biztos jele

A szelfi-függőség rögeszmés/kényszeres vágy, hogy képeket tegyen fel a személy önmagáról különböző közösségi oldalakon. Ez egy módja annak, hogy a hiányzó önbecsülést és intimitást megélje, vagy éppen pótolja.
A viselkedési függőséghez hasonlóan, jellemzően bordenline személyiségzavarként értelmezik és megkülönböztetnek akut és krónikus tüneteket.[1]

Szelfi függőség biztos jelei közé tartozik,

1.) ha a napot már reggel egy önmagáról készített képpel kezdi, melyhez hosszasan előkészül (smink, öltözet, frizura…) esetlegesen ezeket a fázisokat is dokumentálja.

2.)  A napi 3-6, vagy annál több szelfi posztolás szintén a függőség jele. Gyakran egy tökéletes kép készítését megelőzi akár 20-50 kép készítése, majd ezt követi a képek átnézése, válogatása, esetleges retusálása, szerkesztése, és a posztolás. Vagyis egy kép posztolását akár fél óra „előkészület” előzheti meg. 

nevtelen_terv_10_1.png

3.) A legtöbb esetben a posztolók 10 percenként ellenőrzik a szerzett lájkokat, hozzászólásokat, melyek ha nem az elvárt arányban érkeznek, dühöt, frusztráltságot okoz, és újabb képek készítésére sarkallja. Ez odáig fajulhat, hogy bármikor, bármilyen helyzetben képes elővenni a telefonját, hogy szelfit készítsen.

4.) Semmilyen erkölcsi, morális vagy tiltó gát nincs már benne. Például képes egy halálos közúti balesetnél is szelfit készíteni. Sajnos ugyanezzel a hozzáállással önmaga, a kép készítője is könnyen válhat egy baleset áldozatává, ha veszélyes helyeken szeretne meghökkentő képeket készíteni, vagy ha autóvezetés közben készít fotót, filmet. (lásd 2018. májusában a román kisbuszt vezető soför, aki élőben közvetítette a 9 ember halálát okozó balesetet)

moda-selfie-estremo-grattacieli-russia-orig_main.jpg

Kép: https://www.tpi.it/

5.) A legtöbb idejét a szelfi készítés körül dolgok foglalják le. Elhanyagolja az élő kapcsolatait, helyette a szociális médiákból jövő kapcsolatokat részesíti előnybe.[2]

A szelfi készítéshez nincs szükség más ember jelenlétére, így a társas kapcsolatok leépüléséhez is vezethet, hiszen a társakkal egy másik, virtuális világban „találkoznak”, tartják a kapcsolatot. Mindez lehetőséget ad az önbecsapásra, a képek manipulatívak, hatásvadászok. Hiába egy adott pillanatban készültek, azt láttatják, amit épp szugerálni szeretnének. A mai korunkban ez is, mint a sajtófotók többsége, a hatalmas médiaformálás miatt már torz képet mutat, nem beszélve a photoshop nyújtotta hamisítható képi megjelenésről. Középszerűséggel már nem lehet kitűnni, mindenképp hatásvadásznak, tökéletesnek kell lennie az önmagáról készült képnek, mely innentől kezdve már nem objektív tényező.

A  fotózás, szelfizés szinte már elfogadottá vált múzeumokban, ami persze több kérdést is felvet bennem. Minden festményt meg akar nézni a ma embere, ezért beutazza a fél világot pár nap alatt, hogy lefotózhassa, de semmit nem tud a korszakról, melyben a kép született, semmit nem tud a festőről, aki készítette. Aztán mikor végre ott van, egész közel a képhez, akkor csak a festménynek hátat fordító turistákat látja, akik épp selfit készítenek (pl. Mona Lisával), és félre állnak egy azonnali posztolásra. (Lásd erről egy korábbi cikkemet)

mona-lisa-selfie.jpg

Kép:(Fotó: Instagram, jimmacmillan)

A fotók nagy részén a festmény másodrendű. Valójában csak egy újabb különleges helyszínt kerestek az önmagukról készült sokadik fotóhoz.

A fent említett okok miatt fontosnak tartom akár intézményi keretek közt, akár családi környezetben felhívni a figyelmet az okostelefonok, szelfik nyújtotta veszélyekre, mert ez nemcsak a társadalmunk minden területére, hanem az egyén pszichéjére is hatással van.

 

 

[1] Gelsei Bernadett: A szelfifüggőség 10 biztos jele, 2016. ápr. 26. https://gelseibernadett.hu/a-szelfi-fuggoseg-10-biztos-jele/ (2019. január 19.)

[2] Gelsei Bernadett: A szelfifüggőség 10 biztos jele, 2016. ápr. 26https://gelseibernadett.hu/a-szelfi-fuggoseg-10-biztos-jele/(2019. január 19.)