Mi történik akkor, mikor találkoznak azok az emberek, akikről kiderül, hogy mesemondók? Hát mesélni kezdenek.

És hogy ne csak egymásnak meséljenek, - bár valljuk be, az is üditő számukra - úgy döntenek, hogy kiviszik a meséket a parkba.

S hogy kik is ezek a mesélők? S hogy indult ez a történet?

Varga- Fogarasi Szilvi, ahogy ő mondja, a kétfülű mesemondó felkereste Babos Esztert, hogy ideje lenni mesélni, ugyanis vendégségbe érekzik hozzá Kolumbiából Juliana Marin, aki - milyen meglepő - szintén mesemondó. 

Szó szót követett, már ahogy a mesékben is történni szokott, és egy kettőre felduzzadt a mesélők kis csoportja. 

Ekkor felmerült a következő kérdés? Hol meséljenek? A válasz pedig előttük hevert, zöld fűvel borítva, árnyat adó fákkal körülvéve, a domb tövén, hol a nyúl szalad, vagyis a Kós Károly téren, Wekerletelep szívében.

A wekerlei családoknak nem újdonság, hogy a téren néha megjelennek bábosok, mesélők, zenélők, gyermek foglalkozások, hiszen az itt élők egy olyan közösséget alakítottak ki, hogy ez a hétköznapok részévé vált. Wekerlén működik egy Mesekör is, - név szerint Wekerlei Mesekör - ahol évközben minden csütörökön délután hatkor várják a gyerekes családokat egy kis esti mesére. Jó időben szintén a Kós Károly tér ad otthont ennek az ingyenes rendezvénynek, hűvösebb időben pedig a Wekerlei Társaskör. 

No de kanyarodjunk vissza a mostani mesélőkre. A térre érkezésükkor kiválasztottak egy árnyas fát, majd a játszótéren körbesétálva hívták mesére a családokat. Persze volt, aki tudatosan erre érkezett, hiszen nem titokban szerveződött az esemény.

Varga - Fogarasi Szilvia megnyitotta a kötetlen mese-estet, majd bele is fogott egy hummorral tűzdelt, mégis sok igazságot rejtegető mesébe.

( A képen: Varga - Fogarasi Szilvia, a kétfülű mesemondó minden porcikája mesél)

Tőle Babos Eszter vette át a szót, aki - ahogy már megszokhattuk tőle - székely népmesét rejtegetett tarsolyában, amit a jelenlévő közönség tagjai meg is elevenítettek.

(A képen: Babos Eszter épp bemutatja a mese főhősét, a székely asszonyt)

Juliana Marin ugyan angolul mesélt, de nem volt szükség tolmácsolásra. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki értette vicces kis történetét, hiszen egész testével mesélt, és rengeteg hangutánzó szót is használt, melyet minden magyar kisgyermek értett.

(A képen: Juliana Marin ejti rabul angol nyelvű meséjével a mesehallgatókat)

Bartók Ágota mesemondó - aki egyben a Domino Gyermekcentrum vezetője is -  eredetmesével ajándékozta meg a hallgatókat, melyből megtudhattuk, honnan származik a tűz, és miért is van annyi légy a terített aszaloknál. 

(A képen: Bartók Ágota mesehőseiért izgulunk)

Hajós Erika meséje szintén vidámságot csalt az arcokra, élvezettel és érdeklődve hallgatták kicsik és nagyok.

(Hajós Erika varázsolja el a hallgatóságot)

S mire körbe ért a szó, talán vége is lehetett volna a mesélésnek, de az emberek szomjazva egy következő történetre, még maradtak. Senki nem akart felállni, elmenni. Még dolgoztak Bennük a mesék igazságai, a szépen megfogalmazott, kerek mondatok, a fület-lelket simogató kifejezések, melyekből oly kevésben van részünk a hétköznapok során, így a meselánc újabb útra kelt, s ismét egymás után folyt a meseszó.

(A képen balról jobbra: Babos Eszter, Juliana Marin, Hajós Erika, Varga - Fogarasi Szilvi, Bartók Ágota)

Talán másfél, talán két óra is eltelt így. Egy nagy körbe ülve az árnyas fák alatt, hallgatva a meséket. Ahogy a nagyobbak, úgy az egész kicsik, két - három évesek is végig maradtak, végig hallgatták! 

Aznap, mikor hazatértek, kicsit más világban érezhették magukat. Mesehősökké válhattak. S volt olyan anyuka, aki később elmesélte, hogy még fürdetés közben is ezek a mesék köszöntek vissza a gyermekétől, s úgy feküdt le, hogy várja a következő alkalmat.

Ki van szomjazva a világ a mesékre! Kellenek a mesemondók! Meséljetek ti is, hozzuk vissza azokat az időket, mikor közösség összetartó ereje volt.

Kövessétek a mesemondók oldalait, hogy időben értesülhessetek róla, hol bukkannak ismét fel.