Sokan úgy érezzük szülőként, hogy a báb-játékhoz nem értünk, ezért inkább bele sem kezdünk. Van egy képünk a bábelőadásokról még gyerekkorunkból, érdeklődve, izgatottan néztük a játékot, s joggal gondoljuk, hogy ezt nem tudjuk átadni gyermekünknek.

De a jó hír az, hogy szülőként nem is bábszínházat kell létrehoznunk. Egyszerűen csak játszanunk kell.

fotó:Babos Eszter - Bábos Mesekuckó

Mégis hogyan?

Levetve szülői szerepkörünket, bújjunk bele egy kiválasztott szereplő bőrébe, és azt keltsük életre. Lehet az egy plüss figura is. Csak játsszunk! A gyerekek ügyes vezetők ebben. Hamar partnerek lesznek, és segítenek levetkőzni gátlásainkat. És a legnagyobb meglepetésünkre a kutya egyszer csak ugatni fog a kezünk alatt, a lovak nyerítenek, a nyulak nagyokat ugranak. Ha belejövünk, akkor egész biztos, hogy valami csintalanságot is elkövetnek a szereplők.

Ha igazán átadjuk magunkat a báb-játéknak (szándékosan írom kötőjellel) akkor nem akarunk nevelni, nem akarunk irányítani, nem akarunk direkt kérdéseket feltenni és nem várunk válaszokat. Ha játszunk, akkor problémahelyzeteket hozunk létre, és mivel emberi mivoltunk legbensőbb vágya a rend helyreállítása, így biztos, hogy találunk valami megoldást.

Fotó: Ősi Lona - Bábos Mesekuckó

Ez pedig már önmagában minta. Anélkül, hogy direkt értékelnénk, vagy ítéleteket mondanánk az adott helyzetről. Egy felmerült problémának pedig több megoldása is lehet.

Érdemes meghallgatni gyermekünket, hogy ő mit javasolna.

Fotó: Babos Eszter

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. A nyuszi egyfolytában csak ugrált, de már többen figyelmeztették, hogy ne ugorjon fel olyan magasra, Egyszer csak rosszul ér földet és nagyon beüti a lábát. Ha gyermekünknél is van egy báb - vagy plüss - valószínű azonnal a segítségünkre siet. Ilyenkor pontosan látszik, milyen mintát követ a megoldásainál. Puszit ad a nyuszinak, mert attól minden meggyógyul? Esetleg kétségbe esik, hogy óriási a baj, hívni kell a mentőket? Orvoshoz kell menni? Esetleg beköti a lábat? Kétségbeesik? Vagy megoldást keres? Bármit is tesz, ne értékeljünk! Ez egy kis tükör önmagunknak, hiszen az általunk használt mintákat követik, utánozzák le. Ha tanácstalan, akkor a bábbal mutassunk neki példát. A példánál maradva, ha csak áll a békabábjával a fájós lábú nyuszi mellett, és nem tesz semmit, akkor érdemes irányítani. "Hozz egy kis gyógyfüvet, hogy beborogathassam a lábam"... "Megsimogatod? Nagyon fáj!"... "Szólj a nyuszimamának, hogy siessen!" Bármit is mondtok, az úgy helyes. Nincs jó vagy rossz megoldás. Minta van, példa és játék.

Szóval merjetek játszani! Sokat! Tanulhattok a gyerekektől és ők is tanulhatnak tőletek. Mindezt szórakozva!