Az elmúlt napokban olvashattatok a 0-3 éveseknek ajánlott mesékről, és az óvodás korosztály számára ajánlott mesetípusokról. No de mit meséljünk, ha már kinőtte azokat a gyermek.

Íme sorolom:

"Kisiskolások (6-10 év) - befogadók, de készítők és játékosok is egyben

- varázs- és tündérmesék

- tanmesék

- novellamesék

- mondák, regék

- tárgyjáték világa

Sokan úgy gondolják, hogy a kisiskolásoknak már nincs szükségük mesékre. A tapasztalatom az, hogy bizony nekik is megvan rá az igényük. Ebben az életkorban már ők maguk is kitalálnak egyszerű meséket, megérzik és megértik az elbeszélés szabályait. Ők már képesek a hosszabb, cselekményekben, fordulatokban gazdag, esetleg több szálon futó mesék befogadására.

Bár gazdagabb ismeretanyaggal rendelkeznek a minket körülvevő világról, de ezeket az ismereteket még tökéletesen képesek beilleszteni a bennük rejlő mesei világba. (...)

Ha iskolás koruk előtt rendszeresen mesélünk nekik, - nem csak fejből! - hanem könyvből, akkor olvasni szerető gyermekekké válnak. Ha látják a kezünkben a varázslatos könyvet, melyből csodás dolgokat, vicces szófordulatokat olvasunk fel, akkor kíváncsiságuk kielégítéseként ők is olvasóvá válnak. De ez nem helyettesíti az esti mesefelolvasást.

Amíg a betűk felismerése, összekapcsolása nem automatizálódik a kicsiknél, addig az olvasás számukra még megerőltető feladat, kevés élményt nyújt az izgalmas történetek bogarászása, hamar belefáradnak. Ilyenkor mindenképp üljünk melléjük, és olvassuk végig a történetet, hogy kíváncsiságát kielégíthesse. Az olvasásra így még inkább motiválhatjuk.

Őszinte beszélgetésekre kerülhet sor, ha az anya és gyermeke kezén is egy-egy báb van. Könnyebben előkerülhetnek eddig került, „kínos” kérdések, helyzetek, és a válaszok, megoldások is könnyebben, humorba ágyazva születhetnek meg a bábok segítségével. Ez az a korosztály, amelynek már nemcsak mi bábozhatunk, hanem velük együtt hozhatunk létre bábelőadást. Fantáziájukat megmozgatva a bábkészítésbe is érdemes bevonni őket. Megéri az önálló alkotásra, önkifejezésre biztatni a gyerekeket. Ők már alkotók és játékosok is egyben. A dramatizálásra szánt mesét is velük együtt érdemes kiválasztani, hiszen ők biztosan olyanokat választanak tudat alatt, melyek az őket érintő problémákra keresik a választ.

A bábjáték előadására készülve pedig ők maguk lesznek azok, akik ezeket a válaszokat megtalálják. A tárgyakkal való játék, tárgyjáték, számukra óriási élmény. Újra felfedezik a „minden minden lehet” élményét, melyet az óvodai játékban és gondolkodásukban még nap mint nap használtak, majd az iskolapadokban felváltotta ezt a realisztikus gondolkodás. Ennek a régi alapélménynek az újbóli megélése jótékony hatással bír logikai képességeikre is."

/Babos Eszter: Otthonos bábok - Bábos otthonok/

Óvodások (3-6 év)

- állatmesék,

- láncmesék

- tündérmesék, varázsmesék 5-6 éves kortól

3 éves kor után a gyermekek örömmel hallgatnak állatmeséket. Ahogy a rajzfejlődésben, ugyanúgy a bábozásban is igényli a történetet, valamit, ami kerek. Aminek van eleje és vége. A rajzaiban ez az: „olyan, mintha” ideje. Gyakran meg is nevezi művét, és örömmel veszi, ha a felnőttek felismerik rajzát. Az egyszerű, kevés fordulatú, kevés szereplős – pl. A kispipi és kisréce A három kiscica, ismétlésekben gazdag, alapérzelmeket és -ösztönöket (éhes, fázik, fáj neki, szalad, elbújik...) megmozgató meséket érdemes választanunk számukra.

"Az ötéves kor alatti gyerekek kedvelik a láncmeséket. Ezek cselekményépítése egyszerű, az ismétlésre, ismétlődésre épül, melynek ismerős biztonsága nem puszta formaképző elem, hanem a gyermeki várakozást fokozó, a történetépítésbe beavató tényező.

A gyerekszámára örömet jelent az ismerősben felfedezni a váratlant, az újdonságban az ismerőst, a láncszemekből építkező struktúra révén anticipálja az eseménysort, a retardáció feszültsége pedig fokozza a műélmény beteljesedését.” (Zóka Katalin: A meseválasztás kérdései az óvodában)

Négy-öt éves kortól képes differenciálni, meglátni az egészben a részeket. Az ember kezd fejre, törzsre és végtagokra tagozódni. Ugyanígy a mesei fordulatokat is megérti. Rájön, hogy azokból áll össze az egész, és így jutunk el a mese végéhez. (Állatmesék, tündérmesék, varázsmesék...)

A tündér– vagy varázsmesékben a csodák, a különös lények, a varázslatok adják a történet velejét.

Ők lehetnek jók vagy rosszak, boszorkányok, tündérek, manók, az óriások vagy maga a táltos paripa. Otthonuk az Óperenciás-tengeren túl, sőt még az Üveghegyen is túl van, ott, ahol ötvöződik a valóság és a képzelet, és ahol jelen lehet a csodákon való merengés. Az öt-hat éves gyermek élvezettel merül el ebben a csodálatos világban, és a főhőssel bújik be a láthatatlanná tévő köpeny alá. Ez a korosztály már képes végighallgatni a több fordulópontos meséket.

Figyelmük kiterjedtebb, ismereteik bővebbek.

"Nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat a meséket, melyeket gyermekeink képesek befogadni, megérteni, és élvezettel is hallgatják. Régen kevesebb írott mese volt, mégis talán gyakrabban meséltek az idősebbek. Napjainkban szinte válogatás nélkül jelennek meg könyvek, köztük mesekönyvek Saját tapasztalatból tudom, sajnos nem mindig a tartalmuk miatt vesszük le ezeket polcról, hanem sokszor egy kedves reklám miatt. Így válunk egy jól irányzott marketingfogás áldozatává.

Emiatt is sokkal nagyobb a felelősségünk a helyes mesekönyvek kiválasztását illetően, mint ahogy azt gondolnánk. Ezért nem árt tisztában lenni gyermekünk életkori sajátosságaival, igényeivel.

A legkisebbek (20 hó-3 év)

- versek, mondókák, dalok (báb-kóstolgatók)

- egzisztenciaerősítő mesék,

- egyszerű szerkezetű állatmesék

A babáknál a lassú rávezetést tartom fontosnak. Az első egy-két hónapban csak ismerkedünk a bábokkal, hangokkal, dalokkal, mondókákkal, színekkel, anyagokkal, állatokkal. Majd a következő hónapokban ezekre az ismeretekre építve jönnek létre az egyszerű kis történetek, mesék, melyeknél fontos, hogy rövidek, könnyen követhetők, bonyolult fordulatoktól mentes, egyszerű érzelmi síkon játszódó mesék legyenek. Itt a már megismert bábok új szituációba kerülnek. Pl. manapság kevés az a kétéves, aki már látott élő kacsát, de felismerik a képeskönyvekből. A bábozás lehetőséget biztosít, hogy a szó (kacsa) tárgyi valójában (báb) megjelenjen, megfoghatóvá váljon. A két év körüli kor az, mikor a beszédtanulási folyamat beindul, így módjukban áll a hangutánzó szavakat is begyakorolni (háp-háp). Összefoglalva, náluk nem a cselekmény a fontos egy mesében, hanem szereplőinek megjelenése, a bábok, és azok legfelismerhetőbb tulajdonságai.

Kicsit a gyermekrajz-fejlődési állomásokkal tudom párhuzamba vonni a megfelelő meseválasztást.

2 éves korban kezdődik a motívumszakasz, mikor a gyermek rájön, hogy az írószerszám nyomot hagy a papíron. Ez a korszak megelőzi az összefüggő beszéd korszakát. Ekkor ismerkedik az őt körülvevő világgal.

A papírral, ceruzával, a saját hangjával és a játékaival. Szeretik az ismétléseket, mikor egy-egy már megismert báb ugyanazt mondja, csinálja. Pl. a kacsa hápog, és nyitogatja a csőrét. Ismereteit rendszerezi. (Kacsa lerajzolva, könyvben illusztrációként, bábként, egyidejűleg hangutánzó szavak használata, bábos cselekedeteinek megfigyelése.)

Fél év elteltével, ahogy fejlődik a beszéde, úgy kezd kialakulni a zárt firkák időszaka, mely az éntudat kialakulásával esik egybe. Megjelenik az első dackorszak. Ilyenkor már a bábot felismeri, elhatárolja a bábozótól. A kedvenc báb hasznosan beépíthető a mindennapi rutinfeladatokba, ahol a báb ugyanazt csinálja, mint a gyermek. (mondókák, közös játék – bújócska, közös tevékenységek a bábbal, verselés...)

Egzisztenciaerősítő mesék alatt azokat a meséket értem, melyekben átélheti a létezés, megélhetőség biztonságos helyzetét. Amiben biztonsággal megélheti önmaga kicsiségét. Az egyszerű szerkezetű állatmesék is ezt a biztonságot nyújtják neki az általa már jól megismert világban."

Holnap az óvodás korosztályról írok! :) Kövessétek a blogot!

Részlet Babos Eszter Otthonos bábok - Bábos otthonok című könyvéből. Ha tetszik a könyv, itt beleolvashatsz, ezen az e-mail címen pedig meg is rendelheted: baboseszter4@gmail.com

Szerelem csütörtök, BÁBszerda...

Ahogy ígértem, beszámolok a bábok és emberek különös találkozásairól.

Az első BÁB, aki megszólaltatott váratlan helyszíneken embereket, az Mesemondólány.

Ki is ő? A Bábos Mesekuckó védjegyes baba-mama foglalkozás állandó szereplője. Ő az, aki Meseországból hétről hétre újabb meséket hoz, és mondja el azokat a foglalkozásvezetők bábos tolmácsolásában az 1-4 éves korosztály számára.

Most épp Velencén korzózott, és tavaszi napsütésben 20-22 éves fiatalembereket szólított meg.

Nagy nevetgélések közepette, de válaszoltak és beszélgetésbe elegyedtek Mesemondólánnyal. Baráti kis társaság volt, mégis meglepő őszinteséggel és nyitott szívvel fordultak Mesemondólány felé.

Sajnos nem járultak hozzá, hogy megosszam a róluk készült képeket, így be kell érnetek Mesemondólánnyal a Velencei-tó partján.

A másik helyszín egy családi gazdaság udvara volt, ahol 8 kisgyerek futkározott kecskék és tyúkok között, illetve egynapos kisnyuszikat simogattak.

Meglepetésük kisebb volt, mint a parton a fiataloké, számukra természetes volt, hogy egy bábbal társalognak. Örömmel mutatták meg neki bátorságukat, ki hogy meri etetni, simogatni, megfogni az állatokat. Beavattak az állatokkal kapcsolatos élményeikbe engem és Mesemondólányt is. Sokkal könnyebb volt felvenni velük a kapcsolatot így, mint egy idegen  "néniként"

Ismét bizonyítást nyert, hogy a lelkünk felszabadultabb ha játékon keresztül kopogtat rajta valaki.

Jövő hét szerdán újra találkozhattak meglepő helyen egy bábbal, folytatódik a szerelemcsütörtök, BÁBszerda!

Mi is lesz a BÁBszerda?

Minden szerdán képeket hozok Nektek bábokról, különleges helyzetekben. Ilyenkor a bábok életre kelnek, és váratlan helyszíneken, váratlan szituációkban jelennek meg, melyekről aztán olvashattok is.

A bábok meg is szólalnak!

Hogy reagálnak rá a gyerekek, felnőttek? Erről olvashattok szerdánként!

Hogy hol várható az első ilyen BÁB felbukkanása? Egyenlőre legyen meglepetés, de annyit elárulok, hogy Budapesten ;)

Kövessétek figyelemmel a blogot, vagy kukkantsatok rá szerdánként a facebook oldalra.

Mesefajták

Mik is azok a mesefajták? Műfaji megkülönböztetések.

Összeszedtem 6 mesefajtát, melyeket biztos ismertek, meséltetek, de érdemes őket újra és újra elővenni. Ismét az Otthonos bábok - Bábos otthonok című könyvemre hagyatkozok, abból idézek. A könyvbe itt is beleolvashattok.

1. Állatmesék Az állatmesék szereplői legtöbbször emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Cselekedeteik mindig valamilyen tanulsággal szolgálnak. Ezek a mesék jól bábozhatóak akár otthon is. Pl. Három kismalac: sok benne a mozgás, kevés a szöveg. Amit meg lehet oldani szöveg nélkül, azt meg is kell.

2. Tanmesék, fabulák: A fabula latin eredetű, és azt jelenti, hogy kitalált történet, mese. Eredetileg prózában, majd a 17. századtól La Fontaine munkásságát követően inkább verses formában megírt tanmesék voltak, amelyekben többé-kevésbé antropomorfizált, vagyis élő vagy élettelen dolgok, jelenségek vagy elvont fogalmak emberi vagy kizárólagosan emberinek hitt tulajdonságaira utaltak. Ilyen eset az, ha állatokat, növényeket vagy természeti erőket, például a szelet, esőt vagy a Napot emberi indítékokkal vagy épp a gondolkodás és a beszéd képességével ruházzák fel. Állatok vagy ritkábban növények a főszereplő Így embertől elvonatkoztatva segít megérteni valamilyen erkölcsi vagy vallási tanulságot. A tanmesék a népi bölcsességeket megjelenítő népmesekincset gazdagítják. Ilyen pl. A teknős és a nyúl.

3. Varázs vagy tündérmesék: A tündérmeséket Vlagyimir Jakovlevics Propp mesekutató szavaival írnám le: „Varázsmesék olyan műfajú mesék, amelyek valamilyen kár vagy veszteség bevezetésével kezdődnek; vagy valami birtoklásának óhajával; folytatódnak a hős otthonról való távozásával, segítőjével való találkozással, akitől mágikus tárgyakat kap, melyek segítségével a keresés tárgyát (sokszor egy megmentendő női alak) megtalálja. A továbbiakban az ellenséggel való találkozása szerepel, majd visszatérés és üldözés. Ez a kompozíció gyakran tovább bonyolódik. A hős már visszatérőben van, amikor testvérei szakadékba taszítják. Ezután mégis megérkezik, nehéz problémákon esik át, megnősül (házasság), és király lesz vagy saját országában, vagy apósáéban. Tágabb értelmezésben mágikus vagy varázsmese. A leghíresebb magyar mű tündérmese a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi .

4. tréfás meséket: Ezekben a mesékben egymást követik a humoros események. A történet általában az emberi butaságot teszi nevetségessé. Mindig valami képtelenségre épülnek fel. Ezek közé sorolhatjuk a hazugság- vagy bolondmeséket és a csalimeséket. Ilyen mese pl. A kisgömbőc, Megitatják a fűzfát.

5. Láncmese: Azokat a meséket, amelyekben a mesemondó egy kis mozzanatot vagy egyetlen mondatot vég nélkül ismétel, láncmeséknek nevezzük. Adaptálásra kevésbé alkalmas. Sok szereplőt vonultat fel, kevés cselekvéssel. Gyerekekkel együtt való dramatizálásuk viszont vidám perceket okozhat. Pl. A kóró és a kismadár.

6. novellamesék: A középkorban jelenik meg, és elrugaszkodva a mesei hagyományoktól, a helyszín és a személyek pontosabban behatároltak, a mesék pedig realisztikusabbak, noha a történet világa továbbra is meseszerű Az emberi ész és furfang diadalát mutatja be. Ezeket általában inkább élő színházban adaptálják, előadásmódja a szellemes szövegre épül. Ilyen a Lúdas Matyi, Mátyás király történetek vagy A megfelezett ajándék.

Néha a pedagógusok és szülők kezére is bábot húznék, hogy egy félreeső helyen hadd játsszák ki magukból az állandó figyelmet igénylő gyermekek iránt érzett felgyülemlett feszültségüket.

Érdemes kipróbálni, tényleg hatásos. Ha egy róka kiabál egy nyúllal, és utána a nyúl a róka hasán és fején kezd ugrálni, azt hiszem, megbocsájtható. Nem kell, hogy más is lássa rövid játékunkat, és olyankor bátran szabadjára engedhetjük napközben visszafogott szókincsünket is.

Sok ősi kultúrában használtak bábukat bizonyos szertartásokhoz. Hittek a bábuk erejében, megszemélyesítve azokat. Valahol vudubabának hívták az ilyet, valahol boszorkányságnak. Használták rontásra, de ugyanúgy vágyak bevonzására is. Ezek a hiedelmek megmaradtak, megörököltük őseinktől.

Kiben rejtve, kiben nyíltan ott élnek a babonák, persze megszelídített formájukban, korunknak megfelelően. Lássuk csak, hányan hordanak halpikkelyt a pénztárcájukban, mert az bevonzza a gazdagságot. Varázserőt tulajdonítanak neki. Sokan, akik babára vágynak, kis plüssfigurákat vesznek, és helyezik el a lakás különböző pontjaira. Hisznek abban, hogy ha már van gyerekjáték, oda hamarabb érkezik meg a várva várt baba is. Nem beszélve arról, hogy ilyesfajta hittel nem rendelkező barátok és rokonok előtt sem kell magyarázkodniuk, hiszen egy-egy plüssfigura megjelenése a lakásban teljesen belefér normarendszerünkbe. Majd ha ezután tényleg várandós lesz a hölgy, akkor az a bizonyos plüssfigura még nagyobb becsben lesz tartva, talán a születendő baba ágyában az első játékfigura lesz, akire néha cinkosan rákacsintunk, megszemélyesítve azt, hogy mi mindketten tudtuk...

Talán még mindenki emlékszik vizsgáira, melyek csak egy adott ruhában, esetleg csak egy adott tollal, egy adott időpontban sikerülhetnek. Emlékszem olyanra is, aki gyermekkori kis játékát vitte be és tette maga elé a vizsgán, és még mindig magánál hordja a táskájában, mint egy szerencsetalizmánt.

Ez a sok-sok megszemélyesített tárgy, játék, figura, esetleg báb, mind arra szolgál, hogy megkönnyítse életünket, hogy okot szolgáltasson cselekedeteinkre, hogy néha elővéve ezeket, visszavigyenek minket a múltba. Persze a szebb jövőt is ezektől reméljük. Odáig szelídültek babonáink, hogy ha van is valamilyen szerencsetalizmánunk, csak tároljuk és cipeljük, néha megnézzük, de nem használjuk. Nem játszunk vele.

Ezért mondom, hogy néha bábot kéne minden felnőtt kezére adni. Akkor játsszunk azokkal. Vagy vegyük elő a talizmánunkat, és jól olvassunk be neki. Vagy a talizmán nekünk. Aki igazán szerencsés, annak a fejében is vannak bábok, akik a megfelelő időben és helyen jönnek elő, segítve az élet fordulópontjainak feldolgozását.

Késő este volt. Legkisebb fiam nem akart ágyba menni. Ahhoz még kicsi, és túl fáradt volt, hogy engedjek neki, de ahhoz már elég erős és nagy, hogy akaratát fizikai ellenállásban fejezze ki. Így nemcsak sírt és üvöltött, hanem erős kis lábaival kitámasztott, hogy még véletlenül se tudjam ágyba tenni.

Sorra bevetettem a bevált trükköket. Először megpróbáltam az értelmére hatni. Elmagyaráztam, hogy este van, mindenki aludni tért, de már a magyarázat közepén beláttam, hogy értelmetlen próbálkozás. Így aztán megpróbáltam a pocakjára hatni. Ez majdnem mindig bejön. Ha most lefeküdne, és aludna, akkor ébredés után kapna valami finomat. De most ez sem vált be.

Egyre erősödött a „Tegyél le!” kifejezése. Éneklésbe kezdtem. Elhallgatott, majd újra kezdte, de most már a „Hagyd abba!” felkiáltással. Nem értettem, miért nem élvezi a dalom. Kezdtem türelmetlen lenni. Ismét próbáltam a „nagyfiús” „okos” értelmére hatni. Beígértem még egy „legutolsó” mesét, ha leteszi a fejét. „Nem kell mese!” Na most mit tegyek?

Megláttam az ágy sarkán az egyik bábját, Mazsolát. Gyorsan felhúztam a kezemre, és röfögős hangon beszélni kezdtem hozzá. Ő abbahagyta a hisztit, elhallgatott, és teljes figyelmét a bábnak szentelte. „Úgy vártalak már, nem tudok nélküled aludni. Gyere, feküdj mellém, hadd bújjak hozzád!” – mondta a báb. És csodák csodájára, az előbb még megvesztegethetetlen, elszánt kisfiú saját akaratából kérte, hogy tegyem be az ágyba. Letettem. Átölelte a bábot. Lehúztam Mazsolát a kezemről, majd jó éjt kívánva kijöttem az immár csendes, elégedetten szuszogó csemetémtől.

/Részlet Babos Eszter: Otthonos bábok - Bábos otthonok című könyvéből/