A Bábos Mesekuckó honlapján megtalálható a válasz:

Régen ösztönösen tudták, hogy mi mindenre jó a mese:

• választ ad a felmerülő kérdésekre
• neveltek, tanítottak vele
• gyógyították a szívet, lelket
• a minket körülvevő mindenség megtanítására használták
• erőt adtak vele a gyenge napokon
• és gyengédséget az erőseken
• megnevettetek és megtréfáltak általa
• elaltattak és ébresztettek vele
• probléma helyzeteket oldottak meg vele.

A mese hat a gyermek egész személyiségfejlődésére. A mesébe ágyazott mondóka, vers ritmikussága biztonságérzetet ad neki, segíti a beszédfejlődésben. Ez a ritmikusság aztán visszaköszön az olvasásnál, a helyes szótagolásnál… no de ne szaladjunk ennyire előre.

A bábok segítik az érzelmek kifejezését, a jó és rossz tulajdonságok elkülönítését. Megtanulnak okozókká válni, és megtanulnak gyorsan reagálni a különböző helyzetekben.

A bábos mese, vagyis az, hogy nem csak hallja, hanem látja is, vizuális mintákat ad neki. Fejleszti esztétikai érzéket, fogékonyságát az igényességre. Azzal pedig, hogy egy egy állatkát más és más anyagból lát megvalósulni a különböző mesékben, kreativitását és logikai készségét is fejleszti.

 A mesében használt mondókák, versek, hangutánzó, hangfestő szavak szintén pozitívan hatnak a beszédfejlődésre. A bábok mögé bújva, egy szerepet felvéve a dadogás is könnyebben kezelhető.

 A bábok kipróbálásakor kézügyességük finomodik, szociális érzékenységük fejlődik, kommunikációs sablonokat sajátítanak el.

Nem utolsó sorban a közös bábos mesés élmény az anya-gyerek kapcsolatot egy magasabb dimenzióba helyezi, magabiztossá tesz, játékosságot csen a hétköznapokba, oldja a feszültséget és probléma kezelési megoldásokra tanít.

Szóval, miért ne próbálnátok ki már ma este?

Nincs bábod otthon? A plüss figurák is megteszik, de ha készítenél valamit gyorsan, amíg alszik a kicsi, íme itt találhatsz egy "zokni-katicát".

Íme néhány tipp, mit meséljünk, ha sokat kell várakozni, mondjuk orvosnál, vagy hivatalos ügyintézésnél, és elfelejtettünk magunkkal vinni gyermekünk kedvenc mesekönyvét, no és persze telefont nem szívesen adnánk a kezébe.

1. A legkisebbekkel a mondókázás a legcélravezetőbb. Azokból is a "simítgatók", "csiklandozók". Ilyenek pl.:

Kerekecske, dombocska, Itt szalad a nyulacska! Ide szalad, itt megáll, Egy kis körutat csinál. Ide bújik, ide be: Kicsi gyerek ölibe.

Így lovagolnak a hölgyek,A huszárok így ügetnek, A huszárok így ügetnek, A parasztok így döcögnek, A parasztok így döcögnek. (A gyerekek mind leesnek!)

2. A 3 év felettieknek rövid állatos meséket mondjunk. Nem baj, ha egy sem jut eszünkbe, azokból, amiket már gyakran olvastunk. Egyszerűen hagyatkozzunk a fantáziánkra. Egy szabály van, az ő esetükben mindenképpen fontos a pozitív végkifejlet! Vagyis ne egye meg a főhőst a farkas! Meséljünk nyugodtan a kedvenc kis állatkájáról.

Mit meséljünk az óvodásoknak? - 3 mesetípusról bővebben

3. A 3-4 éves gyerekeknél meséljünk róluk. Szőjük bele a mesébe az ő hétköznapjait. Fontosak az un. egzisztenciamegerősítő mesék, melyekben saját élethelyzeteit élheti át újra és újra megoldásokkal, feloldásokkal. Örömmel  hallgatja meg, mit csinál a nagymama, ha épp nincs otthon. Mit csinál a testvére az óvodában. Mit csinál az óvónéni, mikor hazamegy....stb...

4. 5 éveseknek már mesélhetünk csodás, varázslatos dolgokról is. Akár kitalálhatunk történetet az épp aktuális helyszín varázsáról, ahol épp várakoznunk kell. Például ha kórházban várakozunk vizsgálatra, akkor az épületben található titkos emeletről, elvarázsolt doktornéniről, csodát tevő pirulákról. Ha misztikussá tesszük a helyet ahol várakozni kell, máris kalandos lesz az ott tartózkodás, és úgy érzik a gyerekek, egy titkos,különleges helyre csöppentek.

+1 Ha már 6-7 éves gyermekkel várakozunk, akkor szőjünk közösen mesét. Felváltva alakítsuk a mesefolyamot, a gyermek által választott szereplőkkel. Egy idő után már csak ő akar mesélni az általa kitalált fordulatokról, megoldásokról. Érdekes tapasztalat ez a szülőnek, egy új oldaláról ismerheti meg gyermekét. Próbáljátok ki!

Hasonló kérdéskörről már írtam a Hogyan válasszunk mesét gyermekeinknek címen! Ez is érdekes lehet! :) Olvassátok el ezt is!

A héten lezajlott Budapesten is a Gyermekbábjátékos találkozó.

8 izgatott gyermekcsapat várta, hogy bemutathassák bábelőadásaikat. A gyerekek életkora 6-10 év. A csapatok létszáma 4-24 fő között volt. Megjelent a bábjáték szinte minden válfaja, kezdve a kesztyűs báboktól, az árnyjátékon át, az asztali bábjátékig.

A paravánon innen a közönség ül. Amit lát, az a csillogó szempárok, a szépen kidolgozott díszlet és báb készlet, a lelkes, hol halk, hol hangos gyereksereg.

A paravánon innen ülnek a zsűri tagok is. Ők is ezt látják. De ezen kívül látják a színház szabályait is. Figyelik a dramaturgiát, a rendezést, a hangszínt, a hanglejtést, a kiejtést, az időzítést, az egységes színpadképet és még sorolhatnám. Egyszóval mindent. Természetesen az ő megfigyelésük a felkészítők munkáját segítik.

De mi van a paravánon túl?

Ott van a gyerekcsapat, és a csapatban külön a gyerekek. Minden gyermeknek és szerepnek külön története van. Ezekből a történetekből áll össze a kis csapat, no meg a bábelőadás.

Mert sokszor tudja a "rendező", hogy nem így kéne, de a gyerekek életkora, képessége, az idő, ami a velük való munkára rendelkezésre áll, mind befolyásolja, mikor meghozza a döntéseket.

A "rendező" tudja, hogy miért mondja egyszerre skandálva több gyerek ugyanazt a mondatot: mert egyedül egyik sem merne megszólalni, így viszont egymást bátorítva erősek lesznek, és egy év múlva már lesz köztük olyan, aki az önálló szöveg elmondására is képes lesz.

A "rendező" azt is tudja, miért a legmagasabb gyermek kapta az élőjátékban a kislány szerepét: mert Ő azt szerette volna játszani, mert Ő, a legmagasabb, abban a szerepben tud a jelenlegi élethelyzete miatt hiteles lenni, mert Ő, mikor ezt játssza, akkor ragyog és büszke. Ha pedig más szerepet kényszerítenének rá, kedvetlenül játszaná, legrosszabb esetben el sem vállalná.

A "rendező" azt is tudja, hogy a díszletnek magasabbnak, nagyobbnak kéne lennie, de a gyerekek nem érik el. Tudja, hogy a bábot csak egy gyermeknek kéne tartania, de az akkora, hogy két percnél tovább nem tudná tartani, így aztán ketten tartják, egymást támogatva.

A "rendező" ott van a fellépésen, hátul figyel, súg, segít, láthatatlan.

Ő tudja, hogy van aki folyton mellé szegődik, mert annyira izgul, és csak ott érzi biztonságban magát. Még akkor is ott lapul, mikor épp szerepe lenne. Ilyenkor cinkosan egymásra néznek, hogy ő jön, most kiszalad. Nem számít, hogy kicsit késik, nem erről szól a fellépés. Megvárják. Majd "leszerepel" és visszamegy a biztonságot nyújtó felnőtt mellé.

Ebben a korban a bábelaődás a mese, báb szeretetéről szól. A legfontosabb, hogy jól érezzék magukat, miközben játszanak. Ők JÁTSZANAK! Így szeretik meg a bábjátékot, és ezáltal lesznek később képesek az igazi bábjátékra.

 Minden gyermek-bábelőadás gyógyít, fejleszt, szívet lelket melenget, csapatot épít, megoldást keres, kreatív gondolkodásra sarkall, türelemre, elfogadásra tanít észrevétlenül. Felkészítőt és gyermeket egyaránt.

Megtiszteltetés egy gyermekcsapatot vezetni és vezettetni hagyni magunkat általuk. Tanítani akarjuk a gyerekeket, és tanulunk tőlük a darabról, magunkról, róluk.

Minden iskolában kéne működnie egy bábos csapatnak! Ahol a visszahúzódobbak báb mögé bújva mutathatják meg önmagukat, értékeiket, ahol a rátermettek vezetik a többieket.

Kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg a bábjáték varázslatos erejét, akár játékosként, akár nézőként!

A BÁB-szerdák célja a meghökkentés, a valóságtudat kitágítása, hogy bármikor, bárhol, bármi előfordulhat, csak nyitott szemmel, nyitott szívvel kell járni a világban, és hinni, vágyni kell a csodákra.

E heti képsorozatunkat ismét egy Bábos Mesekuckó foglalkozásvezetőtől, Ősi Lonától kaptam, aki elmondása szerint mindenhová magával viszi a bábokat. Számára már az a meghökkentő, ha kis pajtásai nincsenek vele, vagy gyermekével.

Így került aztán a három kismalac a játszótérre, focipályára, a kisfia edzésére, az autószerelőhöz, vagy akár csak a boltba vásárolni.

Látom magam előtt, ahogy az autószerelő mosolyogva egy csavarhúzót kér a báboktól.  :)

Lona nem csak babáknak, ovisoknak bábozik, hanem önmagának, családjának és mindenkinek is egyben. Játszik egész nap, mert ha játszunk, akkor boldogok vagyunk és felszabadultak. Ha pedig felszabadultak vagyunk, minden sokkal de sokkal szebb és könnyebb.

Játszatok sokat ti is felszabadultan. Akár egy zokniból elkészített báb is elég egy kis mókához ;)

Amint hazaért a gyerek az oviból, suliból, az az első kérdése hogy nézhet e tévét? Vagy játszhat e az X-box-on? Esetleg a tablet-et követeli, vagy egyszerűen csak félre vonul egy telefonnal játszani?

Rettegsz a délutánoktól, estéktől, mivel más programot szánnál neki, de semmi nem érdekli?

Este lelkiismeret furdalással fekszel le, mert újra és újra engedtél az akaratának?

Sok cikket olvastál már arról, hogy engedni kell, mert ez a jövő?

Van megoldás?!?

Van!

Légy határozott és következetes a szabályok felállításában. Merd elvenni a kiskamasztól a telefont, nem baj ha kiabál, duzzog, csapkod. Ez is egy tanulási folyamat. Megtanulja levezetni a feszültségét, megfogalmazni érzéseit. Igen, és elrontja a nap további részét, de minden visszahat, és ezt is meg kell tapasztalnia. Kemény dolog, de kemény volt az is, mikor csecsemőként leszoktattad a cumiról, vagy az éjszakai óránkénti evésekről. Szeretettel és következetesen lehet mindent megoldani.

Persze jó, ha van egy szabály, melyet mindketten jóváhagytok. Sőt, az sem árt, hogy amikor megkapja a kiskamasz élete első telefonját, vagy bármilyen elektronikai kütyüjét, írásbeli szerződést köttök, melyben lefektetitek, hogy a telefon tulajdonjoga nem az övé, csak a használati joga, így bármikor fenntartjátok a jogot a telefon visszavételére. Ezzel elkerülhető, hogy a 8-10 éves csemete a szemedbe kiabálja, hogy nincs jogod elvenni a telefonját. Mert enélkül a megállapodás nélkül igaza van. A magántulajdon megsértése nem jó példa!

Mit kezdj a kisebb gyerekkel, aki azért várja, hogy hazavidd az oviból, hogy elektronikai agymosást vigyen véghez?

Mondj nemet! Határozottan, következetesen. Ne adj esélyt a cuki mosolynak, könyörgésnek, "lécci, lécci, lécci"-nek, mert ha ilyenkor engedsz, újra és újra ezzel a fegyverrel él majd ellened.

Hogy mit fog tenni? Duzzogni fog, majd unatkozni. Ez ismét egy tanulási folyamat. Meg kell tanulniuk unatkozni is. De hidd el, rövid időn belül újra rá fog találni a játékaira.

Ami még fontos, nyújts neki alternatívát! Ha már kicsiként függővé vált, segíteni kell visszatalálni az általad képviselt értékekhez. Ülj le neki mesélni, vegyetek elő társast, süssetek együtt palacsintát vagy menjetek a szabadba. Rengeteg dolog közül lehet választani!

De amíg a gyerek is azt látja, hogy a szülő hazaérve rögtön a gép elé ül, vagy tévét néz, esetleg a telefonját nyomkodja és úgy hallgatja a gyermeket, hogy nem szentel teljes figyelmet rá, addig ne várjuk el tőle sem, hogy értékes, minőségi időt tölt el mellettünk.

A gyermek utánoz. Minket. Használjuk hát ki, amíg nem késő!

Telefonokat letenni, gépeket kikapcsolni, irány egy társasparti! Jó szórakozást!

Itt a tavasz, egyre több kis katica jelenik meg körülöttünk. Készítsétek el otthon kis kedvenceteket egyszerűen, gyorsan, zokniból.

Részlet Babos Eszter Otthonos bábok - Bábos otthonok című könyvéből.

Katica

Hozzávalók:

• fekete zokni
• 20X20 cm-es piros filc anyag (TIPP: ha nincs otthon piros filc anyagunk, de van elfekvőben piros mikulás sapkánk még a télről, az is megfelel)
• 3X20 cm fekete fi c anyag (vagy polár)
• fekete cérna, tű
• 2 db fehér pom-pom szemeknek
• 2 db fekete zsenília-drót

Magunk elé helyezzük a zoknit sarkával lefelé, és rávarrjuk az orr részére a két fehér pom-pomot szemnek. Fekete filccel itt se felejtsünk el szemgolyót rajzolni bele.

Az egyik fekete zsenília drótból levágunk kb. 5 cm-nyit, hogy ne legyen túl hosszú a csáp, majd az orr részre, középre rávarrjuk, úgy, hogy a megcsomózott cérnát többször áttekerjük a zsenília dróton, majd a zokni drót melletti részeit, a drót felett elvezetve összehúzzuk, és elvarrjuk. (Lehet ragasztani is, de ha nem pontos a ragasztás, és látszik a műanyag ragasztó , sokat vesz az esztétikai élményből.)

A piros filc anyagból kivágunk két félkört, (kb. 17 cm átmérőjűt), illetve a fekete anyagból a tetszőleges számú fekete pöttyöt (kb. 2,5 cm átmérőjű)

A pettyeket felvarrjuk a szárnyakra, és a másik zsenília drótot öt darab egyenlő hoszszúságú részre vágjuk. Ezek lesznek a lábak. A hatodik a csápból leesett maradék darab lesz. A lábakat félretesszük.

Felvarrjuk a szárnyakat a fekete zoknira. A lábakat a megfelelő helyre varrjuk a 2. pontban leírtak alapján.

1. Rengeteg új és jó könyvet ismerhetsz meg

2. Köztük nagyon sok magyar írót támogathatsz

3. Értékes nyeremények várnak minden szavazóra! Wellneshétvégét és Régió játékutalványt is kisorsolnak, illetve aki leadott szavazatot, annak automatikusan küldenek könyvvásárlási kuponokat a megadott e-mail címre.

Na akkor, hogy is állj hozzá?

Klikk ide, Aranykönyv 2018

Javaslom a gyermekirodalom részleget, ott pedig, ha szeretnél nekem is segíteni, az listaoldal fülre kattintva nyisd ki a keresőt,

majd írd be a nevemet: Babos Eszter: Molly és Milo, a két szeleburdi manó című könyvet válaszd ki, és szavazz az e-mail címed megadásával, és egy általad választott jelszó beírásával.

Hálásan köszönöm, ha megosztod ezt a kis írást, és szavazol a könyvre.

Molly és Milo kalandjai kaphatóak a könyvesboltban, megrendelhetőek itt és a kiadónál is, és képeket, videókat is nézhetsz róla :)

Hányszor fordul elő, hogy egy egy könyvet szinte rongyosra lapozunk, olvasunk a gyerekkel?! Mi magunk szinte már oda se figyelünk, csak monoton mondjuk egymás után a leírt betűket, és alig várjuk, hogy vége legyen.

Elsőre még élvezettel és kíváncsian hallgattuk, másodjára a gyerekünk mosolyára és "aha" élményére figyeltünk, harmadszorra már a képeket is behatóan áttanulmányoztuk, majd az uncsibb részeket próbáltuk elsumákolni, egy "legyünk már túl rajta" olvasással.

Ajánlott könyv tőlem

Mit szeret ezen annyira a gyerek?

De kicsit nézzünk magunkba! Ugyebár mindenkinek van valami kedvenc filmje, amit már rengetegszer látott, és bármikor újra megnézne.

Mi történik ilyenkor?

Először a vizuális képekre, zenékre figyelünk. Másodszor már a tartalmi részt is nagyobb figyelemmel kísérjük. Harmadszor már azokra a részekre várunk, melyeket a múltkor nem értettünk meg, vagy csak átsiklottunk felettük. A továbbiakban pedig már lesz időnk szemügyre venni a főhős gyönyörű kék szemét, a női szereplők ruháit, a lakberendezést, a frizurákat, majd a legviccesebb avagy a lélekig hatoló mondatokat.

Ugyanezt teszi a gyermek is.

Első mesélésnél leragad a saját vizuális képeinél. Elképzeli a mesét, de a történet egészére még nem képes odafigyelni. A következő mesélésnél ezekkel a felépített vizuális képanyagával tovább dolgozva végig játssza magának a kis belső moziját a mesét hallgatva. A harmadik mesélésnél már a tanulságot is leveszi magának. A következőnél már a karakterekre is rátalál... és így tovább....

S mikor egy két hónap kihagyásával újra előkerül a már rongyosra olvasott könyv, akkor már nem csak a mesét kéri újra, hanem az ahhoz kapcsolódó érzelmi világot is, az összebújás emlékét, anya frissen mosott hajának az illatát, az "ezt mesélted, mikor kicsi voltam" érzését.

Minden mese mindig mást hordoz mindenkinek. A hallgató a saját érzelmi szintjén dolgozza fel a mese mondanivalóját. Van, amire csak hónapokkal később érik meg.

Én szerencsés vagyok, hogy az év minden napján mesélek, bábozok. Nincs egy olyan mese sem, melyet a hét minden napján egyformán adnék elő Minden nap egy egy újabb megértés van bennem, és ezek a megértések, érzelmi változások benne vannak az előadásba. De a csodálatos az, hogy a hallgatóság nem ezeket élik majd meg, hanem a saját érzéseiket, amiket épp nekik üzen a mese.

Egy példával élve: Egy anyák-napi mondókacsokrot báboztam, majd egy anyuka odajött, és megköszönte, mert ettől a mesétől újra megélte a születés/szülés élmény minden pillanatát. Más a bátorságra talált rá a mesében. Megint más csak a megszülető virágok sokszínűségét látták benne.

A mese mindig ott talál el, ahol a legjobban szükségünk van rá!

Ezért olvassatok a gyerekeknek egy mesét annyiszor, ahányszor csak kéri!

A Bábos Mesekuckó védjegyes baba-mama foglalkozáson egyáltalán nem szokatlanok a bábok, mégis erről hoztam egy kis képes összeállítást.

A múlt héten Artúr, a Klauzál Ház kultúrális szervezője is vendége volt a foglalkozásnak, kicsik és nagyok legnagyobb meglepetésére. A kisgyermek méretű báb aktívan részt vett a mesébe, a mesetornába és végig a gyerekekkel együtt maradt. A bábot Szőke Anna mozgatta, aki a Klauzál Házban tartja a Bábos Mesekuckó foglalkozást sok család nagy örömére.

Mivel tud többet egy ilyen típusú báb, mint a többi?

- A gyerekek partnerként tekintenek rá.

- Utánozzák a mozdulatait, ez fontos a precíz mozgatás.

- Hamar barátságot kötnek vele, és neki hajlandóak megmutatni ügyességüket. Még a bátortalanabbak is végig mennek a mesetorna akadályain, ha Artúr végignézi, majd megdícséri, megtapsolja őket.

- Talán tudatalatti, de a gyerekek tudják, hogy ilyenkor 100%-os figyelmet kapnak a báb által annak mozgatójától is!

Látogassatok el valamelyik Bábos Mesekuckó foglalkozásra, hogy részesei lehessetek a bábok nyújtotta varázslatos világnak, annak, ahogy gyermekeitek megnyílnak a bábnak, közvetlenebbek lesznek. Tapasztaljátok meg, ahogy a beszédfelődése felgyorsul a sok dal, mondóka, hangutánzónak köszönhetően.

A foglalkozások helyszíneit és időpontjait itt találjátok!

A játszótéren való szabad játék és a mese kapcsolata jóval fontosabb, mint amennyire azt gondoljuk. Ki ne emlékezne gyerekkorából a délutáni közös szaladgálásokra, mikor egy teljesen más világot éltünk meg.

1. A szabadban töltött idő a kortársakkal - legyen az játszótér, kirándulás, vagy akár folyópart -  nagyon fontos színtere a mesék feldolgozásának. Amit hallottak meseként, azt itt játék közben dolgozzák fel, kreatívan létrehozott és elképzelt díszletek között, személyiségükre átültetett tulajdonságokkal felruházva, befogadóképességeiknek megfelelő szabályok létrehozásával. Vagyis királyok és katonák szaladgálnak, sárkányokat kergetnek, katicákat szabadítanak ki, csigákat állítanak csatasorba. Az űrbe repülnek a mászókával, rakétává válik alattuk a hinta, és még sorolhatnám.

2. Maga a szabadban eltöltött játék válik később az ő meséjüké. Ezt a mesét ők kezdeményezik, és várják, hogy meghallgassuk őket. Sőt! Kérik, hogy egészítsük ki a meséjüket, várják, hogy kérdezzünk bele, mert a mese továbbszövése egy újabb játék, melyet fejben folytatnak le. Ez is az un. egzisztenciaerősítő mesék közé tartozik, vagyis az ő kis életükről szól. A játék utáni mese továbbszövése képezi majd másnap ismét a közös játék témáját.

3. A természeti környezetben megélt mese-játék - szerepjáték - nem helyettesíthető az otthoni játékkal a szobában, ahol egyedül tologatja a játékokat, ő személyesít meg minden szereplőt. Itt konfrontálódik, újabb és újabb szabályokat ismer meg, valóságtudata kitágul, hiszen egymásnak adják át ötleteiket, melyeket folyamatosan továbbfejlesztenek.

4. Ha a játszótéren azt vesszük észre, hogy "rossz társaságba" keveredett, "csak rosszat tanul a másik gyerektől", akkor ott az esti mese, ahol újra elmeséltetjük és átéljük vele délutáni kalandját, de itt van lehetőségünk a helyes irányba terelni a történetet. Bízni kell a gyerekekben, legközelebb ezekkel az értékekkel folyik bele a következő játékba. Engedni kell a választott barátokkal játszani, hiszen ha tiltjuk valakitől, annál jobban ragaszkodik majd hozzá. Az általunk képviselt értékrend átadására ott van a mese!

+1. Ha a téli hónapokban sokat ült a gyermek a tévé előtt, esetleg rászokott valamilyen elektronikai játékra, még egy okkal több, hogy a szabadba vigyük, hiszen a hónapok alatt felgyülemlett "elektronikai feszültséget" le kell, hogy vezesse, ki kell, hogy játssza magából. Ilyenkor ne aggódjunk, hanem inkább örüljünk annak, ha a kedvenc rajzfilmjének vagy számítógépes játékának a főhőse lesz. Még akkor is, ha épp homokbombát készít, vadállatokra vadászik, botokat tör össze. Belemerülve, kipirultan tér majd haza, azzal az élménnyel, hogy a való világunkban barátokkal játszani nagyobb boldogság, és ha ezt egy esti beszélgetéssel tovább oldjuk, közösen nevetve a játék közbeni vicces szituációkon, akkor másnap újra a játszóteret választja magától a gyermek.

És itt egy fontos döntés a szülő részéről: Mit választ???

- Az esti közös hancúrozást, az élmény meghosszabbítását egy esti beszélgetéssel és mesével?

- Vagy csak fáradtan hátradől, és ismét bekapcsolja a televíziót, hiszen úgyis elfáradt szegény kis gyerek a sok szaladgálástól?

Te mit választasz?